Rendhagyó kötettel lepte meg a közönséget Kőbányai János: megjelentette a Holokauszt olvasókönyv című vaskos, közel nyolcszáz oldalas kötetet. Ebben hatvan szerző hosszabb-rövidebb, először a Múlt és Jövő című folyóirat számaiban megjelent írása olvasható Európa és benne Magyarország legnagyobb, jórészt még most is feldolgozatlan kollektív tragédiájáról.
A cím első ránézésre abszurd. Olvasókönyvnek azokat a színes, illusztrált, meséket és verseket tartalmazó köteteket nevezzük, melyekből az elemisták az ábécét tanulják. De ha jól meggondoljuk, a testes, nehezen emészthető könyv címében van logika. A teóriák, amelyekkel magyarázták több mint hatmillió európai zsidó meggyilkolását, eddig sorra csődöt mondtak.
Még mindig ott tartunk, mint a bukott iskolások: újra és újra neki kell gyürkőznünk, az elején kell kezdenünk a felfoghatatlanul nehéz leckét. Nem tehetünk mást, mint hogy szembenézünk az iszonyú tényekkel, hogy használható tanulsághoz jussunk. Tanulság híján persze Magyarországon is töredékes a gyászmunka, és nem történhet meg a katarzis sem, ahogy ezt a kötet összeállítója és az előszó szerzője, Kőbányai János joggal állapítja meg A magyar arkangyal azt üzente című írásában.
De térjünk vissza még a soa európai perspektívájához, amelyről többek között Saul Friedländer, Václav Havel, Heller Ágnes, Jacques Chirac, A. B. Jehosua vagy II. János Pál pápa ír, aki Auschwitz-Birkenau felszabadításának hatvanadik évfordulóján üzent az emberiségnek. Ezeket az egyetemességre törekvő filozófiai, antropológiai, pszichológiai és etikai gondolatokat számos esetben a lelkiismeret-furdalás inspirálja. Utólag, fél évszázaddal a tragikus események után fogalmazzák meg azokat az elveket, fejtik ki azt a hitvallást, amelynek nevében a nemzeteknek ellen kellett volna állniuk, és védelmükbe venniük az üldözött zsidókat.
Csakhogy – és ezzel nem akarom kisebbíteni a tragikus évfordulókon megszólaló közéleti személyiségek érdemeit – a nácik éppen azért hajthatták végre tömeggyilkos programjukat, mert az antiszemitizmus mélyen gyökerezett nemcsak a németek, de az általuk megszállt európai országok népeinek lelkében is, és az egykori tömegek egészen másként gondolkodtak, mint azok, akik a nevükben évtizedekkel később megszólaltak.

Budapesti Nemzetközi Vásár a Városligetben, 1941
Ha a holokauszt európai dimenzióban nehezen értelmezhető, mit mondjunk annak hazai változatáról, amelyet az „olvasókönyv” írásainak többsége elemez? Magyarország szomorú nevezetessége, hogy 1941 nyarán a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) a deportálással szerepet játszott a tömeges népirtás náci gépezetének működtetésében, és még 1945 márciusában, a második világháború utolsó hónapjaiban is folyt a zsidók legyilkolása a nyilasok fennhatósága alatt álló nyugat-magyarországi területeken, például Kőszegen.
Ugyanakkor, míg a politikai elit egyik csoportja radikálisan antiszemita volt, a kormányzat mégis igyekezett velük szemben is megóvni a zsidók életét és részben a vagyonát is, és egészen a német megszállásig megakadályozta a deportálásokat. És még a német megszállás után is akadt annyi bátorság és energia a kormányzóban és közvetlen környezetében, hogy felfüggessze a fővárosi zsidók előkészített elhurcolását, ahogy ez a kötetben közölt számos visszaemlékezésből kiderül.
Vagyis sem Horthy Miklós démonizálása, sem pedig a rehabilitálása nem visz közelebb a magyar holokauszt megértéséhez. Márpedig a vészkorszakkal foglalkozó hazai történészek alapvetően e két véglet felé hajlanak, ami azt jelzi, hogy az aktuális politika még mindig befolyásolja a több mint félmillió halálos áldozattal járó 1944-es tragédia megítélését, okainak értelmezését.
És az okokon kívül mennyi részlet tisztázatlan még mindig! Többek között az is, hogyan morzsolódtak fel a vészkorszakban a morál elvei mind a tettesekben, mind a tanúkban, mind pedig az áldozatokban. Erről írja Kertész Imre a Holokauszt olvasókönyvben közölt Gályanaplójában: „Mert a valóságban a morál ugyan nélkülözhetetlen, de egyben a leghajlékonyabb eleme is a magatartásnak, és még nem találkoztam olyan amorális emberrel, aki ne érezte volna a saját morális igazát, sőt fölényét. Nem a morál: a vele űzött játékok a tudat és az életakarat tükrében, ez az érdekes, kivált egy totalitárius diktatúra helyzeteiben.”
Hogy is írja Thomas Mann? „Mélységes mély a múltnak kútja.” Nemcsak a régmúlté, a közelmúlté is.
(Holokauszt olvasókönyv. Összeállította Kőbányai János. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2017, 792 oldal. Ára: 9800 forint)