Bármennyire kedvenc lett az egész országot átcsatangoló – nem fiatal, nem hím, hanem – idős nőstény medve, a történetnek aligha lehet más vége, mint amit Pilinszky Fabulájában olvasunk. A KZ-oratóriumban megjelent fokozott egyszerűségű, rövid prózaversben egy farkas a főszereplő, amelyik magányosabban élt az angyaloknál. Majd egy faluba vetődött, és beleszeretett az első házba. Éjszaka megállt a szoba közepén, és nem mozdult többet, amíg agyon nem verték.
A jeladójától hamar megszabadult medve élete talán nem ilyen tragikus körülmények között fog véget érni, de a hospitalizálódott állat felbukkanása egy-egy településen óhatatlanul konfliktusokat okoz. Igyekeztek megóvni az állatot a túlságos érdeklődéstől, titokban bocsátották útjára múlt hét szerdán, és még a sajtóközleményt is csak több nappal később adták ki, ám a felfokozott érdeklődés miatt újabb medveészlelések történtek Magyarországon.
A szerencsétlen pára (vagy párák) képét újból emberi környezetben rögzítették a kamerák: állítólag Sajókeresztúr főterén rohant át egy medveszerű árny, majd Miskolc környékén vettek fel egy loholó hatalmas állatot telefonnal, trágár kommentálások közepette.
Kezdődhet elölről az izgalom, a szurkolás a mostanában meglehetősen ritka állatnak – vagy inkább állatoknak –, és kezdődhet a riadalom attól, hogy kárt okoz emberben, háziállatban, veteményben. És folytatódhat az a felszabadult öröm, hogy a szenzációt ezúttal nem a politika vagy valami súlyos tömegszerencsétlenség szolgáltatja, hanem a természet.
Szerényi Gábor rajza
Csakhogy, bármilyen különös is, nálunk hagyományosan a politikanélküliség miatti öröm sem politikamentes. Olyan mélyen vésődött be az ötvenes évek után szocializálódott véleményformáló újságírók lelkébe a megfelelő „vonal” követésének vágya, hogy még a vasvillával elűzött, mégis visszatérő természet különféle megnyilvánulásairól is a politika lesz az asszociációs keret.
Egy népszerű blog szerzője arról értekezik, hogy medvekaland legörömtelibb aspektusa az, hogy amíg az ember a medvés híreket böngészi, nem kell a miniszterelnökre és a kormányzó pártokra, netán a magyar választókra gondolnia. Az országos terjesztésű baloldali napilap extravagáns publicistája csodálatos, némiképp tréfás párhuzamot rajzol meg a szörnyű magyar valóság, a migráció és a medvekóborlás között: „Semmi kétség: Robi medve migránsmedve. Illegálisan haladt, igaz északról dél felé” – írta.
És mi más jutna eszébe a nagy internetes hírportál szerzőjének az országba visszatérő medvéről? De ezzel még nincs vége, hiszen amikor kiderült, több barna medve is előfordulhatott mostanában lakott területeken, a vezető hírportál Medve-bevándorlóország lettünk? alcímmel közölt kedélyes beszámolót.
Nos, itt tartunk. Naturam expellas furca, tamen usque recurret – mondá Horatius, vagyis a természet visszatér, ha vasvillával űzöd is el!
