Ifjúkori olvasmányélményem, A tulajdonságok nélküli ember, Robert Musil regénye az európai életforma lehetséges útelágazásainak katalógusa. Szerepel benne többek között egy emberbarát klub, amelynek titkáraként Ulrich, a mű főhőse a kör tagjainak társadalomformáló javaslatait két dossziéba szortírozza. Az egyik a „vissza az aranykorba”, a másik az „előre a fényes utópiákba” feliratot kapja. Az igazán jó irodalom mindig jóstehetségével tűnik ki az átlagból, és Musil regényhősének felosztása a szellemi áramlatok természetrajzát illetően ma talán igazabb, mint valaha.
A közelmúltban két nagy köztéri fejlesztés közelről érintette életemet. Az egyik a keszthelyi Fő tér rekonstrukciója, a másik a Széll Kálmán tér nemrégiben átadott felújítása. A nagy átalakítások mindig sok kényelmetlenséggel járnak, legjobb ilyenkor átmenetileg elköltözni, és a szakemberekre bízni a tatarozás idejére a helyet. Én sem tettem másként: a keszthelyi Fő tér rekonstrukciójának idejére Mauritiusra szerződtem tanácsadó építészként, a Széll Kálmán tér felújítása elől pedig visszaköltöztem Keszthelyre. Jó volt ez így, mindenki tette a dolgát, én világot láttam, amíg az építők itthon dolgoztak. Mindkét térfejlesztés nagyszerűen sikerült. Az irodalmi előképet használva: a keszthelyi Fő tér a múltba forduló beavatkozás volt, a Széll Kálmán tér viszont futurisztikus elemekkel épült.
Keszthelyen adottság a tér történetisége, az egész terület többszörös korrétegű régészeti lelőhely. A Fő téri templom alá is benyúló terrazzoburkolatos, padlófűtéses, nagy alapterületű római kori villa az építéssel együtt járó falkutatás és dokumentálás után nagyrészt a térszint alatt maradt. A középkori kapubástya finoman bemutatott részlete és a templom előtti süllyesztett térrész viszont a régészeti feltárás bemutatható területe. Az idő múlása és a térszint érdekesen rímel így egymásra. Történelmi településeink utcaszintjei folyamatosan emelkednek, ahogyan a régi burkolatokra újabb és újabb felépítmények kerültek.
Faluhelyen a száz évre ott feledett régi kis házak padlója gyakran méterrel a külső járda szintje alá kerül. Ugyanez történt Keszthelyen a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplommal az alapítása óta eltelt 630 év alatt. A térrekonstrukciót tervező építész, Kurucz Szabolcs saját bevallása szerint pályája kiemelkedő lehetőségének tekintette a régészeti feltáráshoz szervesen kapcsolódó építész tervezői munkát. A rekonstrukció során további időutazást jelent a barokk Szentháromság-szobor visszahelyezése eredeti, 1770-ben kitűzött helyére.
Múltidéző a kolostorkert fűszerkertjének újraalapítása – és főként az a tér tehermentesítése a gépkocsiforgalomtól. A tervezők a növényzet újraértékelésével kibontották az eredeti térarányokat, így a térfalak szépsége is előtűnt. Estefelé e falak a közvilágítást erősítő reflexiós felületek. Keszthely lakói a város polgári hagyományaihoz méltó közteret, egész évben használható fesztiválhelyszínt kaptak a felújítás során, mely máris bizonyította életképességét. Száz, kétszáz évre megpihenhetünk – itt most betelt és megállt az idő.
Az Építész Stúdió Kft. és a Lépték-Terv tervezői által újraálmodott Széll Kálmán tér ezzel szemben épp csak lábujjhegyen áll a múltban.
A tér közepén lévő metróállomás sugarasan hajtogatott vasbeton lemeze 1972-ben épült. A felújítás során a lepényépületet elbontották, a vasbeton legyező minden irányból megközelíthetővé és láthatóvá vált. Az épület áttetsző üveghártyát kapott, a vasbeton bordákon vezetett belső világítás határozott vonalai jól kiemelik a szerkezet formáit. Ezzel az egyszerű gesztussal kiderült, milyen szép és elegáns formát adtak annak idején az Uvaterv tervezői az állomás felépítményének. Adva volt tehát a hetvenes évek elejéről származó torzó és egy tehetséges magyar tervezőcsapat, amely magas szinten beszéli az építészet egyetemes nyelvét. Az organikus rendszerekre a logikai következetesség jellemző. Ha a tér emblémája a vasbeton legyezőszerkezet volt, akkor a többi kiegészítést is a betonfelületek mai evolúciójára alapozták a tervezők. Színezett vasbeton lemezek és falak – a XXI. századi mívesség megannyi remek példája látható és csodálható az elkészült téren.
Újra és újra körbejártam a teret, és egyre inkább a repülés, lebegés és a felfelé ívelő rétegek fogták meg a fantáziámat. Ha nem csupán közlekedési csomópontot, hanem rendezvényhelyszínt is látok a Széll Kálmán térben, akkor a fedett megállók vasbeton lemezein állva zenélő együtteseket látok, amint egy szinttel a hétköznapi használat felett játsszák nekünk a rock and rollt.
A tér átalakítása során teljes akadálymentesítés történt. A villamosok olyan precízen illeszkednek a fedett megállókba, mint a hordozható számítógépek az íróasztali dokkolóhoz. Megsejtek valamit abból, vajon hová fejlődhet a városi élet komfortja ebben az éppen csak megkezdett évszázadban. Az akadálymentesítés nem csupán a mozgáskorlátozottaknak nyújt kényelmet, mindannyiunk életminősége javul majd e szemlélet nyomán.
A tervezők okosan vezetnek minket a beton hidegségétől az utcabútorozás ragasztott fa tömbfelületeivel az emberi érintésre jobban megfelelő anyaghoz. Olajozott természetes fafelületek az izgalmasan alakuló világváros egyik legforgalmasabb közterén. Bátor és bizalommal teli döntés. Ezek az utcabútorok az elkövetkező évtized indikátorai.
Én hiszek a tervezőknek, és bízom a használók megőrzési készségében.