Az egykori líbiai diktátor, Moammer Kadhafi már 2006-ban arra figyelmeztetett: muszlimok tízmilliói élnek Európában, így Allah évtizedeken belül lehetővé teszi, hogy az iszlám – fegyverek és hódítás nélkül – győzelmet arasson az öreg kontinensen. Bár a demográfiai mutatók valóban a muszlim lakosság lassú, de magabiztos előretöréséről tanúskodnak, érdemes azt is számba venni, hogy 2017-ben egy hű muszlim mennyire élhet teljes életet a kultúrájára oly büszke Európában.
Június elején újra beköszöntött a ramadán, az iszlám holdnaptár kilencedik hónapja, amely alatt a hithű muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. A béke és a szellemi megtisztulás időszaka kisebb fejtörést okoz az iszlám vallás követőinek, főként az Európában élő muszlim családoknak. Legtöbbjük már hozzászokott, hogy a meglehetősen pörgős nyugati életmód megnehezíti a vallásos előírások betartását. Gondoljunk csak bele: hazatérünk egy fárasztó munkanap után, majd napnyugta után ehetünk először, napközben pedig kerülni kell az olyan káros és rossz érzéseket, mint az irigység vagy a vágy, ráadásul a ramadán megköveteli a napi mecsetlátogatást és a hosszas imaszakaszokat.
„Általában nagyon finom arab ételeket készítünk, és a barátokkal étkezünk. Itt viszont egyedül vagyunk. Ennek ellenére ünnepeljük a ramadánt, mert ez tradíció” – idézi a Reuters a Svédországba költözött, Moamed névre hallgató férfit. A brit hírügynökség riportjából kiderül: az Európában élő muszlimoknak pokolian nehéz a böjt, hiszen a napkeltétől napnyugtáig tartó időszak sokkal hosszabb, mint a közel-keleti országokban.

Afgán nőket tolnak át a pakisztáni határon. Végállomás Európa?
Svédországban és Finnországban gyakori, hogy a muszlimoknak több mint húsz órán keresztül kell éhezniük. Az északi bevándorló családoknál csak azok vannak rosszabb helyzetben, akik a ramadánt az európai befogadóállomásokon töltik. Németországban például folyamatos az elégedetlenkedés a migránsok körében, hiszen a frissen érkezettek állítják: a németek által osztogatott étel gyakorlatilag ehetetlen. „A ramadán mit sem ér jó ételek nélkül” – hangoztatja az egyik berlini befogadóállomáson élő Swaid.
Berlin legutóbb kénytelen volt az általa hagyományosnak vélt családmodell védelmére kelni, és megtiltani a gyermekházasságot. A Bundestag a múlt héten fogadta el azt a törvényt, mely szerint az ország területén kizárólag a 18 év felettiek köthetnek házasságot, és automatikusan érvénytelenné válik minden olyan frigy, amelyet külföldön, 16 év alatti személy részvételével kötnek. Szó sincs arról, hogy a németek vagy a bevándorlók idősebb generációi rákaptak volna a gyermekházasságra. A megdöbbentően fiatal feleségek és férjek a menekülthullámmal jelentek meg. A bajor belügyminisztérium már egy évvel ezelőtt több mint ötszáz olyan kiskorúról számolt be, aki valakinek a házastársaként érkezett Európába.
Pontosan nem tudni, hogy jelenleg mekkora a Németországban élő, házas menedékkérő gyermekek aránya, hiszen az állam nem mindig értesül az egyházi házasságkötésekről. Arról viszont Berlinben is tudnak, hogy a muszlim lakosság aránya elképesztő mértékben növekszik. A Rheinische Post című lap még február elején szellőztetett meg egy kormányzati dokumentumot, amely szerint Németország a következő időszakban évi 300 ezer bevándorlót szeretne befogadni, csak hogy megálljt parancsoljon a népesség csökkenésének. Mivel a németek termékenységi arányszáma ezekben a percekben 1,6 körül mozog (bőven a reprodukciós minimumhoz szükséges 2,1-es szint alatt), valóban szükség van az utánpótlásra. Csak az nem mindegy, hogy honnan érkezik a segítség.
„Ha a Németországban letelepedett bevándorlók többsége a következő négy évtizedben tényleg az iszlám világból jön, a számuk 2060-ra meghaladja a húszmilliót, ami a teljes német lakosság több mint 25 százalékát jelenti majd”
– fűzi a jelentéshez a Gatestone Institute kutatóintézet.
A szervezet egy másik elemzése Belgiumot hozza elrettentő példaként, szerintük csak idő kérdése, és a kis európai állam iszlám uralta országgá válik. Bár a cikk 2012-ben született, a tavalyi brüsszeli robbantásos merényletek után vált igazán aktuálissá: mint kiderült, Brüsszel szívében kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező dzsihadista hálózat működik. A belga főváros Molenbeek nevű, terroristafészeknek kikiáltott kerülete sajtóforrások szerint a párhuzamos társadalmak iskolapéldája: szinte csak fejkendőt viselő nőkkel és arabul beszélő fiatalokkal lehet találkozni.
A brit The Guardian tavaly tavasszal bemutatta egy Molenbeekben élő, marokkói származású család történetét. A riport ismerősen csenghet: a már Belgiumban született, húszas éveiben járó fiú nem találja a helyét a nyugati államban, ezért Szíriába utazik, ahol hithű muszlimként életét veszíti a harcokban, pedig édesanyja elmondása szerint Anisnak minden esélye megvolt az integrációra. Iskolába járt, s a kerület legtöbb fiataljához képest anyagi biztonságban élhetett. „Az iskola után munkát próbált találni. Rettenetesen nehéz volt. Minden fiatalnak meggyűlik a baja a munkakereséssel, de ha bevándorló, még keményebb a feladat. Azt kezdte el mondogatni, hogy itt marokkóiként tekintenek rá, Marokkóban pedig belgaként. Kérdezgette, hogy ki is ő valójában” – meséli a fiú anyja, hozzátéve, hogy az egykor visszahúzódó és szótlan gyermeke pár hónap alatt radikalizálódott.
Az esély a „normális” életre tehát a brüsszeli Molenbeekben is megadathat, annak ellenére, hogy nagyon sok, Anishoz hasonló fiatal nem tud élni vele, és belebukik az integrációs kísérletbe. Pedig a Brüsszeli kerületben minden a muszlimok rendelkezésére áll: az egyébként kis területen 21 mecset működik, az utcákon egymást váltják a halal húst árusító üzletek, és a helyi rendőrállomány egy része is a bevándorlók közül kerül ki. A szülők mégsem tudnak mit kezdeni a gyermekeikkel, a legfrissebb belga sajtóinformációk szerint a fiatalok rendszeresen megdobálják az arra közlekedő buszjáratokat. A sorozatos incidensek miatt a Belgium északi, flamand nyelvű tartománya felé induló járművek vezetői bejelentették, hogy a jövőben nem haladnak át a kerület bizonyos utcáin, ráadásul a helyi rendőrséget is tehetetlenséggel vádolják, adta hírül a La Libre Belgique című napilap.