Lúcia dos Santos pont olyan volt, mint a többi gyerek a portugál hegyvidék falvaiban. Egy nap két unokatestvérével Fátima közelében megpillantottak egy asszonyt. Amit láttak, attól elállt a lélegzetük.
„Egy magyaltölgy fölött fehérbe öltözött hölgy lebegett, ragyogóbb volt a napnál” – számolt be később az esetről a kislány. A hölgy aranyszegélyű köpenyt viselt, összekulcsolt kezéről kis ezüstkeresztből álló rózsafüzér függött alá. „Azért jöttem, hogy megkérjelek titeket, hogy a következő hat hónapban mindig 13-án ugyanabban az órában jöjjetek ide – szólalt meg lágy hangon. – Akkor meg fogom majd mondani nektek, hogy ki vagyok én, és mit akarok.”
A jelenést a három pásztorgyermek először 1917. május 13-án, Krisztus mennybemenetelének vasárnapján látta. A látomás abban az évben még öt alkalommal megismétlődött. A tízéves Lúcia és unokatestvérei nem is sejtették, hogy Európában éppen a történelem egyik legvéresebb háborúja tombolt, Portugália a politikai felfordulás és a teljes káosz idejét élte, a távoli Oroszországban pedig Lenin az ateista-materialista irányultságú szovjeturalmat készítette elő.
A portugál gyerekekre 1917-ben a Szűzanya három titkot is bízott. A „fátimai titok” első és második részét Lúcia nővér – aki később karmelita apácaként visszavonultan él évtizedeken át – Harmadik emlékezés címmel 1941-ben püspöke utasítására leírta. A harmadik titkot viszont csak évekkel később vetette papírra, ugyanis olyan szörnyű részleteket tartalmazott, hogy évekig egyetlen pápa sem vállalta a nyilvánosságra hozatalát. Sokáig a katolikus egyház egyik legféltettebb titkának számított.
II. János Pál pápa volt az az egyházfő, aki mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a fátimai eseményeknek, főleg azután, hogy 1981. május 13-án – a jelenések évfordulóján – a török Ali Ağca által elkövetett merényletet túlélte. „Egy kéz adta le a lövést, egy másik pedig eltérítette a lövedéket.” A lövedéket, mely megsebesítette, a fátimai Mária-szobor koronájában őrzik. A szentatya a három pásztorgyermek közül csak Lúciával találkozott. Francisco és Jacinta még gyermekként meghaltak.
A pápa harmadik fátimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá. Lúcia öt évvel később, 97 éves korában hunyt el. Lourdes mellett Fátima ma a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, ahová évente ötmillió hívő zarándokol.
Mi történt 1917-ben Fátimában? Lehetséges, hogy egy magasabb rendű erő közbelépett, és az emberiség számára sorsdöntő évben beavatkozott a történelem folyamába? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik választ adni Michael Hesemann, a Fatima titkai
– A Mária-jelenések, a pápa – és az emberiség jövője című mű szerzője.
A német egyháztörténész és újságíró írt már könyvet XII. Piusról, a Szent Grálról és Jézus életéről. Tizenhat nyelven, közel kétmillió példányban jelent meg eddig negyven könyve tudományos igényességgel, ugyanakkor olvasmányos stílusban.
A Fatima titkai részletesen ismerteti az egyes jelenéseket, üzenetüket, a gyermekek meghurcoltatásának történetét, miközben elgondolkodtató egyházi és politikai összefüggésekre is rávilágít. Az író megszólaltatja a titokról XVI. Benedek emeritus pápát és más méltóságokat, illetve azt is bemutatja, hogyan vizsgálja az egyház a Mária-jelenéseket. Valószínűsíti, hogy XVI. Benedek pápának van igaza: „Téved, aki azt hiszi, hogy Fátima profetikus küldetése véget ért.”
(Michael Hesemann: Fatima titkai. A Mária-jelenések, a pápa – és az emberiség jövője. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2017, 435 oldal. Ára: 3700 forint)