Februárig hosszabbította meg a nyomozást a Fővárosi Főügyészség abban, a magyar kriminalisztika történetében példátlan aranyhamisítási ügyben, amelynek eddigi egyetlen gyanúsítottja Bíró Péter, a Lombard Kézizálog Zrt. tulajdonosa. Kérdés, hogy a csalássorozatot segítők és háttértámogatók nélkül képes lett volna-e véghezvinni.
A nyomozást csalás gyanújával még tavaly április 7-én rendelte el a Nemzeti Nyomozó Iroda, miután Bíró önfeljelentést tett a rendőrségen. A nyomozók ezek után több helyszínen tartottak házkutatást, és iratokat foglaltak le. Már az első hírek is arról szóltak, hogy több magánszemélyt és magyarországi bankot is óriási kár ért, a kárösszeg pedig meghaladta a négymilliárd forintot. Ismert, a Magyar Nemzeti Bank már januárban felügyelőbiztost rendelt ki a céghez a vállalkozás szabálytalan hitelezési és refinanszírozási gyakorlata miatt. Azóta a négy fővárosi és egy vidéki fiókot működtető vállalkozás érdemi döntést csak a jegybanki szakember beleegyezésével hozhatott. 2011 végére a társaság által kihelyezett kölcsönök állománya meghaladta a húszmilliárd forintot, a számlavezető bankja, a Sberbank kezdeményezésére pedig a 32 főt foglalkoztató, hetvenmilliós jegyzett tőkéjű társaság már tavaly január óta, azaz lassan egy éve végrehajtás alatt áll.
Az azonban csak hónapokkal később, nyár végén került napvilágra, hogy a második hazai zálogcég úgy okozott súlyos veszteséget több magyarországi pénzintézetnek és magánszemélynek, hogy hamis aranytömböket adhatott számukra fedezetül. A Napi.hu írta meg elsőként, hogy egy vidéki pénzintézet 600 millió forint kölcsönét bukhatta, két ismert budapesti vállalkozó pedig több mint kétmilliárd forintnak mondhatott búcsút, mert a fedezetül adott aranyrudakról és -tömbökről kiderült, hogy hamisak, trombitarézből készültek. A tömböket állítólag nem is a kisbank széfjeiben, hanem Bíró Péter lakásán tárolták, aki ellen a nyomozás megindítása után is többen feljelentést tettek. Ez persze nem meglepő, hiszen ez a mostani aranyhamisítási botrány, amelyben nagyjából száz kilogrammos nagyságrendről van szó, példátlan a magyar kriminalisztika történetében. Mivel az aranytárgyak hitelesítésére jogosult Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóság (Nehiti) a botrány kirobbanása után azt közölte, hogy a Kézizálog Zrt. részére soha nem végzett aranytárgy- és aranytömb-hitelesítést (a Napi.hu szerint ugyanakkor a birtokukba került dokumentumok ennek az ellenkezőjét bizonyítják), valószínűsíthető, hogy nem magyar fémjelzésű aranytömböket forgalmaztak, esetleg a fémjelzést is hamisították. Felmerült még, hogy az aranytömböket fémjelzés nélkül vagy külföldi fémjellel ellátva adhatták biztosítékként.
Az ugyanakkor már nem csak feltételezés, hogy a Bíró Péter által hangoztatott, majd rendőrségi jegyzőkönyvbe diktált négymilliárdos kár csupán jelentékeny hányada a valós veszteségnek. Arról nem is beszélve, hogy már egy korábbi mérleg szerint is a CIB Bank 5 milliárddal, a Raiffeisen 3,5 milliárddal, az UniCredit 3,2 milliárddal ragadt benn a zálogcégben, de a K&H is 2,5 milliárdot, az OTP 2,2 milliárdot, a Sberbank kétmilliárdot, a Commerzbank 1,6 milliárdot, a Széchenyi Bank mintegy félmilliárdot veszíthetett. Hacsak a Kézizálog beszámolójára hagyatkozunk, összesen nyolc pénzintézetnek tartoznak több mint húszmilliárd forinttal. Reménykedésre csak az adott okot, hogy az MNB által kinevezett felügyeleti biztos jelentése szerint hiánytalanul megvoltak a zálogba tett ékszerek, de értékbecslésbe sem ő, sem a finanszírozó pénzintézetek nem kezdtek, aminek oka, hogy a teljes készlet értékbecslése méregdrága, százmilliós nagyságrendű lett volna. A bankok végül mégis elvégezték a vizsgálatokat, majd megdöbbentő eredményre jutottak: a széfekben lévő „ékszerek” semmit sem érnek. Az aranytárgyak helyett ugyanis rézgyűrűk és -láncok, valamint csiszolt üvegtárgyak voltak, amelyek értéke szinte a nullával egyenlő.
A milliárdos értékek köddé válása a Napi.hu értesülései szerint a bankokat és az eljárást felügyelő ügyészséget is megdöbbentette. A lap szerint a pénzintézeteket részben azért, mert korábban rendszeresen ellenőrizték a fedezetként szolgáló tárgyak meglétét. Szakmai körökben ugyanakkor már régóta beszélték, hogy a bankok által felkért értékbecslőről később kiderült: Bíró Péter alkalmazásában – is – állt. Logikus magyarázat az értékek eltűnésére – vagy az áru rejtélyes átalakulására – így csak az lehet, hogy vagy a tárolás ideje alatt kicserélték azokat, vagy eleve hamis ékszereket és gyémántokat vettek zálogba. Mindkét eset a cég – és tulajdonosa – felelősségét veti fel. További kérdőjelek övezik a tárgyak esetleges kicserélésének módját is. Szakértők szerint ugyanis az eredetivel megegyező formájú ékszert ilyen tömegben nem lehet házilag előállítani, ehhez speciális háttér vagy akár szervezet szükséges. Kérdés továbbá az is, hogy a sok ezer tárgy kicseréléséhez ki vagy kik és milyen háttértámogatást nyújtottak a Kézizálog tulajdonosának. A háttérben álló lehetséges bűntársak kilétét azonban egyelőre homály fedi, hiszen információink szerint a nyomozók Bírón kívül mást jelenleg még nem gyanúsítottak meg a bűncselekménnyel.
Figyelemre méltó, hogy nem csak Magyarországon fordult elő a közelmúltban aranyhamisítási ügy. Németországban nemrég négy gyanúsított csuklóján kattant a bilincs, és kerültek őrizetbe, mert feltehetőleg mintegy hatezer befektetőt százmillió euróval károsítottak meg. A gyanú és a nyomozás adatai szerint az elkövetők alapítványnak álcázott szervezetet és egyesületet hoztak létre azzal a céllal, hogy a később becsapott és átvert üzletfeleiknek ezen keresztül aranyba való befektetést ajánljanak. Az ajánlat szerint a befektetők által vásárolt nemesfémet biztos helyen, egy berlini trezorban őrizték, de lehetőség volt az aranytömböket fizikailag is kikérni. Összesen több mint hatezer szerződést kötöttek, a legkisebb befektetett összeg ötezer euró volt, a legnagyobb pedig 140 ezer euró. Egy rendőrségi rajtaütés során azonban gyorsan kiderült, hogy egy németországi családi ház pincéjében őrzött aranytömbök döntő többsége hamisítvány. A trezorban lévő tömböknek a tizede lehetett valódi, feltehetőleg ezeket adták volna ki azoknak, akik kikérték volna az aranytömbjeiket. A bűnözők módszere arra épült, hogy befektetőiknek prémiumot ajánlottak, amennyiben az arany tárolását rájuk bízzák. Az ellenőrzött tömböknek csak egy vékony, külső rétege volt arany, a tömb valójában olcsó fémötvözet volt. A hamisítás már az első megvizsgált tömbnél kiderült, mert a tömbbe beütött súlynak a mérleg még a felét sem mutatta. A csalók azt is állították a károsultaknak, hogy Berlinben mindig van igény gyorsan hozzáférhető, jó minőségű aranyra, így a befektetők aranyát állandóan forgatva nyereséget tudnak elérni, a befektetők pedig végül több aranyhoz jutnak hozzá, mint amennyire eredetileg befizettek.