Sírjuk már-már „művészi alkotás”. Az biztos, hogy a megrendelők mélyen a zsebükbe nyúltak. Ha Tbiliszi vagy Kutaiszi, az ország történelmi fővárosának temetőjét keressük fel, azonnal feltűnnek ezek a „pompás” síremlékek. Vajon miből származik az a pénz, amelyből ilyen pazar díszsírhelyet emelnek?
A műkedvelők giccsnek tartják a legjobb márványból készült szobrokat, metszeteket, de bizonyos rétegnek ez a tisztelet jele. Grúzul a „kanonieri kurdebi”, oroszul a „vori v zakone”, azaz a „törvényes tolvajok” bűnbanda tagjainak temetkezési szokásairól van szó. A szovjet időkben az 1930-as évektől a gulágokon összeállt, főleg a Kaukázusból származó emberekből, nagy többségben grúzokból véd- és dacszövetségként jött létre ez a banda.
Volt olyan gulágparancsokság, amely belső, kivételezett erőként használta fel őket, hogy még elviselhetetlenebbé tegyék a politikaiak életét. A hagyomány folytatódott az ’50-es, ’60-as években. Ekkorra váltak valóságos tényezővé a déli köztársaságokban.
Kezdetben lopásokat, rablásokat hajtottak végre, majd jöttek az emberrablások, gyilkosságok. Ráeszméltek a szoros összetartozás erejére.
A kibontakozó kapitalista rendszerben bizonyos vállalkozóknak kellett a segítségük: eltették láb alól a riválisukat, megfújták szállítmányaikat, vagy épp felgyújtották gyárépületüket. Grúziában 2003-ban Mikheil Szaakasvili győzedelmeskedett a kívülről importált „rózsás forradalmával”. Ő az Európai Unió minden kérését parancsként fogta fel, így szigorú törvényeket alkotott, amelyekkel meg akarta törni a „törvényes tolvajok” hatalmát. Ez ugyanis kezdett rátelepedni az egész grúz gazdaságra.
Egyszerű módszert alkalmazott ellenük. A bűnbandák körében jelenleg is él egy becsületkódex, amely meghatározza az életüket. Ha megkérdezik egy bandatagtól, hogy ő a „törvényes tolvajokhoz” tartozik-e, akkor igazat kell felelnie. Ha egy rendőr vagy ügyész teszi fel ugyanezt a kérdést, akkor neki is.
De ha valaki nem tartja magát a kódex előírásaihoz, akkor sincs baj, hiszen a főnökök mind a testükre tetoválva viselik az árulkodó jelet. Anélkül, hogy bármiféle más bűncselekménnyel meggyanúsítottak volna valakit, a bűnszervezethez tartozás tényét önmagában hét év elzárással sújtják az új grúz törvények.
A 3,7 milliós Grúzia börtönlakossága hétezerről gyorsan felszökött 24 ezerre, persze korántsem állítjuk, hogy a növekmény kizárólag bűnszervezetek tagjaiból állt volna, de jelentős részben ez is hozzájárult a szám gyarapodásához. Például a zéró tolerancia jegyében felléptek a kábítószer-fogyasztók ellen, ez harmadát jelentette a bővülésnek.
A kemény bírói magatartással egyet bizonyosan elértek, mégpedig azt, hogy a bűnbanda máshol keresett életteret. A „tolvajok” lerakatai eddig is működtek más volt szovjet köztársaságokban, de most már Nyugat-Európa vált a bandák fő vadászterületévé. Francia-, Spanyol-, Olasz-, Görög- és különösen Németországban jelezték feltűnésüket.
Sztálin születésnapját ünneplő emberek a diktátor grúziai szülőházánál, Goriban. A harmincas évek-
ben a gulágokon jöttek létre a máig működő grúz bandák
Fotós: Reuters
Nyugat-Európában általában még csak lakásbetöréseket követnek el. A franciaországi Normandiában a közelmúltban egy 15 fős grúz bandának 150 lakásbetörést írtak a számlájára. Az ügyükkel hónapokig 300 rendőr foglalkozott. A francia börtönökben jelenleg szintén 300 grúz állampolgár van letartóztatásban. Nem sokáig, ugyanis egy-két évvel megússzák. Csupán Franciaországban kétezer főre becsülik a szakértők a grúz bűnbandák tagjainak számát.
Kisebb csoportokban hajtják végre a lakások, házak kifosztását, négy-öt fős bandákban. Rendkívül jól szervezettek, az egyik a zárfeltöréssel foglalkozik, a másik bűnöző a riasztót semlegesíti, többen a lakásba bejutva villámgyorsan értékek után kutatnak, és ott vannak a külső őrök, a gyors menekülés érdekében a gépkocsivezető. Egy otthonban nem tartózkodnak pár percnél többet.
Vannak olyan grúz bűnözők, akik semmilyen kapcsolatban nem állnak a „törvényes tolvajokkal”, ők a maguk urai. A kisebb bandák tagjai sem mind a bűnszervezet „felkentjei”, nagyrészt csupán vezetőjük „szakképzett” bűnöző. Van úgy, hogy külön munkára érkeznek, és azt végrehajtva gyorsan elhagyják az országot. Még az is megeshet, hogy valaki grúz származású bandatag, de sohasem járt még Grúziában, ugyanis a diaszpórában született.
Az EU-belügyminiszterek egyik év eleji tanácskozásukra meghívták grúz kollégájukat, Giorgi Gakhariát, hogy személyesen ő adjon tájékoztatást a „törvényes tolvajokról”. A helyzet azt követően lett kényes, hogy Észak-Rajna–Vesztfália német tartomány azt követelte Berlintől, hogy törölje el a Grúziának adott vízumkedvezményt. Ha biometrikus útlevéllel rendelkeznek a grúz állampolgárok, akkor kilencven napig, ha nem dolgoznak, akkor pedig fél évig tartózkodhatnak a schengeni övezetben.
El tudjuk képzelni, milyen adatok után jutottak a vesztfáliaiak e drasztikus lépés követelésére, mindenesetre ezt nagy sajtófelzúdulás követte Tbilisziben. Hogy mennyire nehéz a „tolvajokkal” a küzdelem, azt az példázza, hogy számosan bár grúz származásúak, de nem Grúzia állampolgárai, hanem főként Oroszországéi és Ukrajnáéi – jelentette ki egy szakértő, aki hozzáfűzte: Grúzia kormánya nem mutathat gyengeséget a kérdésben, hiszen alig több, mint egy éve kapták meg a vízummentes utazás lehetőségét az Európai Unióba.
A grúz belügyminisztert a tanácskozáson meg is nyugtatták, hogy nem lesz következménye a német tartomány felvetésének. Ha egy tisztes polgárnak kifosztják a lakását, úgysem tudhatja, hogy grúzok csinálták, vagy valamelyik más bevándorlócsoport. Először is nyugodjon meg, és bátran forduljon a biztosítójához!
