A nemzetközi politikában és a német helyzetben egyaránt sok változás következett be 2018 őszére. Merkel a világ minden térségében népszerűbb lett, mint Trump amerikai elnök. Ugyanakkor a két fél között az erőkülönbség továbbra is óriási maradt. A nemzetközi politika több kérdésében Németország diplomáciai segítséget ígért az USA-nak, ugyanakkor látványossá vált, hogy az Európai Uniónak nincs Szíria-stratégiája. A német belpolitikában vita alakult ki arról, hogy Németország részt vegyen-e katonailag az iraki és a szíriai helyzet rendezésében.
A nagykoalíciós kormány egyetértett abban, hogy hétszáz fővel támogatják az iraki rendezést, de a szíriai kérdés kezelésében a konzervatív pártok a katonai beavatkozás mellett, míg a szociáldemokraták az ellen foglaltak állást. Újra többen szóba hozták a néhány éve meghalt Egon Bahr legendás mondatát, hogy a politika érdekekről és nem elvekről szól.
Tovább nőtt a szakadék a közel-keleti kérdés megítélésében az Európai Unió, ezen belül Németország és Oroszország között 2017–18-ban. A szíriai polgárháború következtében a kár elérte az ország korábbi GDP-jének tízszeresét.
A német távolsági buszokon 2017-ben 7457 migránst tartóztattak fel. A növekedés 18 százalék az előző évhez képest. A migránsok döntő része nigériai, szomáliai, szíriai, pakisztáni és albániai volt. Lindner, a Német Liberális Párt elnöke mindenért, így ezekért a számokért is Merkelt tette felelőssé.
Tovább zajlott a vita Németországban, hogy az iszlám Németország része-e. Merkel és a CSU elnöke, Seehofer ebben a kérdésben is más-más álláspontot képviselt. Ugyanilyen vita alakult ki arról is, hogy a Németországban élő csaknem ötmillió muzulmán élhet-e az iszlám szabályai szerint. Özdemir, a Zöld Párt korábbi elnöke azt mondta, nem az a kérdés, hogy valaki honnan jött, hanem az, hogy hova megy. Általános egyetértés van abban a kérdésben, hogy aki Németországban él, annak be kell tartania a német jogrendet. Néhány kivételtől eltekintve – ilyen Tunézia és Indonézia – nincs olyan iszlám állam, ahol vallásszabadság lenne. Herrmann bajor belügyminiszter a vitában szinte szó szerint ugyanúgy fogalmazott, mint a Zöld Párt korábbi elnöke, amikor azt mondta, hogy mindegy, ki honnan jött, tartsa be a törvényeket.
A németországi muzulmánok sérelmezték, hogy ha Breiviknél ki lehetett mondani, hogy pszichésen terhelt, miért nem mondják ki ugyanezt a muzulmán terroristákra is. Amikor a németek felvetették, hogy sok muzulmán megöli a feleségét, a válasz az volt, hogy ugyanezt teszik a katolikusok Szicíliában. Óriási vitát váltott ki Özdemir azon mondata, hogy érvényesek-e ma Mohamed régi tanai és, hogy az iszlám világban modernizációs deficit van. A muzulmánok úgy érzik, hogy az élet minden területén hátrányban vannak Németországban. Kipróbálták, hogy ugyanaz a lány török névvel és ruházatban, valamint német névvel és ruházatban állásra jelentkezett. A német névvel jelentkező 19 százalék választ kapott, a török névvel jelentkező négy százalékot.
Országos vita bontakozott ki a kitoloncolás kérdésében is. Az a vélemény alakult ki, hogy csak oda küldjék vissza a migránsokat, ahol nem vár rájuk halálos ítélet. 2017-ben Németországban csökkent a bűncselekmények száma, de a lakosság szubjektív képe romlott. Az a vélemény uralkodik, hogy bárhol, bármikor sor kerülhet terrorcselekményre. A statisztikai adatok alapján az évben 2 122 715 bűnelkövető volt, ezek egyharmada, 736 265 nem német állampolgár.
A német egység napját 2018. október 3-án ünnepelték meg. 1990-ben ezen a napon következett be az NDK beolvadása az NSZK-ba. Az ünnepségeken kevés szó esett Kohl kancellárról, aki végrehajtotta a német egységet és arról a legendás szaváról, hogy a német politika szemmagasságban folyik, magyarul nincsenek alá- és fölérendeltek. Nehéz volt a 28 év eredményeit a volt NDK szemszögéből értékelni, hiszen a bérek 100:82 arányban alatta vannak a régi NSZK béreinek, a lakosság 11 százaléka elvándorolt, és jóval nagyobb a munkanélküliség, mint a régi német területeken.
Merkel pozícióit rontotta, hogy a parlamentben a konzervatív pártok frakcióvezetőnek nem az ő jelöltjét, a 69 éves, Merkelhez feltétlen hűséges Kaudert, hanem a Merkellel szemben jóval kritikusabb Brinkhaust választották meg. Merkel beismerte személyes vereségét, de semmi egyéb nem történt. Nem vállalta, hogy felveti saját magával szemben a bizalmatlansági kérdést.
A bajor helyzetet bonyolítja, hogy húsz év alatt a lakosság száma nyolcmillióról 13 millió főre növekedett, ennyi bevándorló érkezett Németország egyéb területeiről a gazdag tartományokba. Minden bajor adófizető évi ezer eurót fizet a német szolidaritási alapba, magyarul ennyivel támogatja a szegényebb tartományokat.
A CSU két jelszava – a biztonság és hogy a tartomány ne adósodjon el – az esetek jelentős részében süket fülekre talált.
Söder bajor miniszterelnök azt kérte a választási harcban, hogy Merkel ne kampányoljon a CSU mellett, mert az számukra hátrányos. Valamint, hogy Franciaország ne kapjon a Macron-tervhez pénzt Németországtól, és Németország ne vegyen át újabb terheket Franciaországtól. Söder azt is kijelentette, hogy nem akarnak Bajorországban berlini viszonyokat, és szerencse, ha valaki Németországban él, és privilégium, ha Bajorországban. A helyzetet jól jellemzi, hogy a választási harcban a német sajtó eljutott odáig, hogy azt írta, ha kezet fogsz Söderrel, számold meg, hogy megvan-e még az öt ujjad.
A választási harcban elővették a korábbi német kancellár, Erhard legendás mondását: „A kompromisszum lényege, hogy mindenki azt higgye, hogy övé a nagyobb tortaszelet.” A sajtó idézte azt a korábbi német közmondást is, hogy a jó miniszterelnökök az égbe kerülnek, a rosszak a kormányba.
Bajorországban gyakorlatilag nincs munkanélküliség, és a választási harc hevességére jellemző, hogy a CSU elnöke, Seehofer nem ment el az Európai Unió belügyminisztereinek találkozójára. Scholz jóslata, aki alkancellár, pénzügyminiszter, valamint a Szociáldemokrata Párt alelnöke, nem jött be. Azt prognosztizálta, hogy ez az utolsó választás, ahol a CSU még jól szerepel, utána szétesik. A CSU elveszítette abszolút többségét, de 37,2 százalékkal még mindig meghatározó erő maradt Bajorországban, a Szociáldemokrata Párt viszont húszszázalékos választási eredményről tíz százalék alá esett, és ezzel a párt gyakorlatilag eljelentéktelenedett a tartományban.
A bajorok 89 százaléka úgy érezte, hogy jó a gazdasági helyzet, 69 százalék szerint jó a társadalmi klíma, és 58 százalék elégedett a tartományi kormánnyal.
Érdekes eleme volt a választásoknak, hogy a lakosság számára létfontosságú három kulcskérdést, az oktatást, a lakásviszonyokat és a környezeti problémákat a Zöld Párt tudta zászlójára tűzni. Ennek hatására a zöldek közel 18 százalékos eredménnyel a második helyre kerültek a tartományban.
A választásokon rendkívül magas, 72,5 százalék volt a részvétel. Ez kilenc százalékkal több, mint a legutóbbi tartományi választásokon. A választások estéjén már megkezdődött a bűnbakkeresés. A CSU szavazói 66 százalékban Seehofer felelősségét emelték ki, a szociáldemokrata párt bajorországi elnöke felkínálta a lemondását, Nahles, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke meggyengült pozícióval magyarázkodott, és készül az október 28-i hesseni választásokra.
A bajor választások országos hatásaként még nehezebb lesz Németországot kormányozni, egyre több szociáldemokrata vezető érzi, hogy ki kell lépni a nagykoalícióból, és egy esetleges hesseni vereség után Merkel kancellári pozíciója is meginoghat.
Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter úgy fogalmazott, arrivederci Merkel, arrivederci Juncker.