A nyolcvanas években plébániáról plébániára járt, majd a gyakori másolás miatt egyre rosszabb minőségben terjedt Budapesten egy megdöbbentő VHS kazetta, amelyen a međugorjei Mária-jelenések történetét mutatták be a film készítői. A késő Kádár-kor minden szempontból lefojtott Magyarországában a rossz képminőség és az akadozó, amatőr hangalámondás ellenére is nagy hatást keltettek a közeli Jugoszlávia kis falujában történt, természetes úton megmagyarázhatatlan események.
Megszólaltak a gyerekek, és láthattuk is a hat fiatalt a jelenések pillanatában. A kamera nem mutatta ugyan a ragyogó fiatal nőt, de a hat iskolás viselkedése jól mutatta megjelenését. A jelenések pillanatában egymásra és a külvilágra már nem figyeltek, tekintetük egy irányba szegeződött, egyszerre térdeltek le és kezdtek imádkozni. Orvosok és pszichológusok vizsgálták őket, és megállapították, hogy számunkra nem érzékelhető nagy, közös élményben van részük. Minden külső, fiziológiai jel erre utal.
A szocialista Jugoszlávia azonban nem lelkesedett túlságosan az egyre népszerűbbé váló újsütetű kegyhelyért. Međugorje látogatottságát jelentősen növelte, hogy nem csupán egyszeri jelenésről volt szó, hanem menetrendszerűen ismétlődő eseményről. És más természetfölötti dolgok is történtek, az egyik napcsodát állítólag még Magyarország déli határáról is észlelték. A szemtanúk szerint a nap megnagyobbodott, kifehéredett, és elveszítette a fényességét – szakasztott úgy, mint Fátimában.
Nagy jel
Mindenesetre a jugoszláv belügyminisztérium ellenforradalminak minősítette a történteket, és mivel a szervezkedés főbűnösének a plébánost, a jelenéseket egyébként kezdetben elutasító Jozo Zovko ferences szerzetest tartották, fél évig tartó szabadságvesztésre ítélték őt. Hiába: Szűz Mária a börtönben is megjelent Zovko plébánosnak, aki ezután már elfogadta a jelenések valóságosságát.
Sajnos a međugorjei események nem csupán a Tito marsall utáni Jugoszlávia világi hatalmasságait intették óvatosságra. A helyi katolikus hierarchia mindig is távolságtartással figyelte az eseményeket. Pavao Žanić, a területileg illetékes megyés püspök a jelenések elején ötször is megfordult a faluban. Bár kezdetben ő is természetfölöttinek tartotta az eseményeket, azután, hogy a jugoszláv belügy Szarajevóba idézte, megváltozott a véleménye. 1982-ben megbízott egy négytagú bizottságot, hogy járjon a dolgok végére. Ennek a kísérletnek nem lett használható eredménye.
A dolog csendesen is véget érhetett volna, ám nem így történt. Az egyre nagyobb tömegben érkező zarándokok miatt Pavao Žanić megyés püspök újabb lépésre kényszerült, és 1984-ben 14 tagú bizottságot állított fel. Októberben pedig írást jelentetett meg arról, hogy nem fogadja el valódinak a međugorjei jelenéseket. Kiskaput azért hagyott, és azt nyilatkozta, hogy ha a Szűzanya mégis elküldené a kezdetben megígért „nagy jelet”, akkor bűnbánata jeleként térden csúszva fog Mostarból Međugorjéba zarándokolni. Később az amerikai Fidelityben angolul jelent meg Az igazság Međugorjéról című, a jelenéseket cáfoló írása. A 24 kilométeres térden járást azonban nem kellett valóra váltania, 2000-ben bekövetkezett haláláig a nagy jel nem érkezett meg.
Tartózkodó püspökök
Időközben Međugorje népszerűsége jócskán túllépte az országos vagy regionális kereteket, így egyre sürgetőbbé vált az egyházi állásfoglalás. 1987-ben a Hittani Kongregáció vezetőjéhez fordultak. Ratzinger bíboros a helyi körülményeket jobban ismerő jugoszláv püspöki konferenciát bízta meg a vizsgálat elvégzésével. Csaknem négy évig próbáltak a dolgok végére járni, végül 1991. április 10-én, az úgynevezett zárai (zadari) nyilatkozatban arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehet megállapítani, természetfölötti jelenésekről és kinyilatkoztatásokról van-e szó. Vagyis az utolsó hivatalos testületi állásfoglalás nem elutasító, hanem tartózkodó.
Sajnos a történelem sem kedvezett az ügy rendezésének.
A jugoszláv püspöki kar számára nem volt kérdéses, hogy gondoskodniuk kell a Međugorjéba zarándokló százezrek lelki ellátásáról, irányítani kell imádságos életüket, és sajátos helyi liturgiai szabályokat kell létrehozni. Ezért 1991 júniusában különbizottság alakult Međugorje lelkipásztori kérdéseinek megoldására, amelynek a szkeptikus Žanić püspök is tagja lett. Június 27-re tűzték ki első ülésük napját. Csakhogy Szlovénia június 25-én kiáltotta ki függetlenségét, a helyzet rendkívül feszült lett, és Szerbia másnap megtámadta Szlovéniát. Jugoszlávia szétesett, felbomlott a püspöki kar, és a történelem maga alá temette a különbizottságot is.
A világegyház püspökei sokféleképpen értelmezik a zárai nyilatkozatot. Ennek ellenére a Hittani Kongregáció azóta is ezt tartja mérvadónak, illetve a helyi püspökök véleményére hagyatkozik. Ennek ellenére a püspökök között elég szép számmal vannak eltérő véleményen. Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek, aki ráadásul a Hittani Kongregációnak is a tagja, 2009 decemberében ellátogatott Međugorjéba, és egyértelműen hitet tett a jelenések mellett. Ráadásul azt is kijelentette: nem csodálja, hogy a helyi püspökök késlekednek elfogadni, ugyanis Szűz Mária nem a kényelmesen ellenőrizhető püspöki palotában jelent meg, hanem magas és sziklás hegyen.
Ugyanakkor a kételyeket más problémák is alátámaszthatják. A međugorjei „látnokok” lelki vezetője, Tomislav Vlašić némileg eltávolodott rendi közösségétől, és 1992-től saját alapítású közösséget vezetett L’Aquilában. Sőt egyre gyakrabban hangoztat az egyház tanításával nem összeegyeztethető dolgokat. 2008-ban a Levada bíboros vezette Hittani Kongregáció tilalommal sújtotta. Úgy vélték, Tomislav Vlašić kétes tanokat hirdet, manipulálja a lelkiismeretet, miszticizmusa gyanús, sok tekintetben nem összeegyeztethető a katolikus egyház tanításával, ráadásul engedetlen is volt egyházi elöljáróival szemben. XVI. Benedek pápa – saját kérésére – 2009-ben minden fogadalma és a papsággal járó kötelezettségei alól felmentette a renitens szerzetest.
Intő és elgondolkodtató jel lehet az is, hogy bár II. János Pál pápa 1997-ben és 2003-ban is ellátogatott a 3 895 000 lakosú kis Bosznia-Hercegovinába, Međugorjét nem kereste föl. XVI. Benedek pápa még a Hittani Kongregáció prefektusaként több alkalommal is a helyi püspökök véleményét tartotta irányadónak. 2015-ben Ferenc pápa is csak Szarajevóba látogatott, ám hazafelé tartva a repülőgépen újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy Camillo Ruini bíboros irányításával bizottságot hoztak létre a međugorjei események kivizsgálására, és ennek tagjai elkészítettek egy tanulmányt. A testület éppen azon van, hogy döntést hozzon – mondta a pápa. A Szentszék malmai sem őrölnek valami gyorsan, másfél év telt el a bejelentés óta.
Ördögi háttér?
Talán Ratko Perić püspök is lassúnak találta az eljárást, ugyanis két héttel azután, hogy 2017 februárjában Ferenc pápa Henryk Hoser varsói érseket bízta meg a zarándokok lelkipásztori igényeinek felmérésével, nyilatkozatot tett közzé: a mostar-duvnói egyházmegye szerint nem a Szűzanya valós jelenéseiről van szó. A püspök a jegyzőkönyvek alapján sereg olyan részletet emelt ki az interjúkból és jegyzőkönyvekből, amelyek nemhogy kétségessé teszik a jelenések isteni eredetét, hanem kifejezetten ördögi hátteret mutatnak.
A jelenség különösen nevet, egyes kérdésekre eltűnik, majd újból megjelenik, saját akarata ellenére is kényszeríthető, ha akarják, a hegyről lemegy a templomba, hagyja, hogy megérintsék stb. Elvileg háromféle bejelentés születhet a međugorjei jelenésekről. Kijelenthetik, hogy megállapítható a természetfölötti eredet; kinyilváníthatják, hogy nem állapítható meg a természetfölötti eredet; és kategorikusan közölhetik, hogy a jelenések kapcsán nincs természetfölötti eredet. Első esetben a Hittani Kongregáció felülírná a korábban irányadónak tartott véleményeket.
Ezt a variációt kizárni nem lehet, de nem is túlságosan valószínű. A második esetben a Hittani Kongregáció jóváhagyná ugyan a zárai nyilatkozatot, csakhogy így kétségbe kellene vonni Ratko Perić legújabb közleményének igazságtartalmát. Most ez is presztízsveszteséget okozna. Ha viszont kijelentenék, hogy a sok aggasztó jel miatt a međugorjei jelenés nem tekinthető isteni eredetűnek, jelen körülmények között a Szentszék nyílt szakadást kockáztatna.
Perić püspök 73 éves; életkora miatt hét év múlva kell benyújtania a lemondását. Ha nem mozdítják el székéből, 2024 előtt nehezen képzelhető el a döntés.