Vajon miért nem kezeljük egyenlő mércével a többi világhatalmi tényezőhöz képest a kínai vezetést? Donald Trumpról, az Egyesült Államok elnökéről még azt is tudjuk, hogy milyen alsónadrágot hord. Hszi Csin-pingről, aki arra készül, hogy Kínát feljuttassa a világ első nemzetének szintjére, mindössze annyit tudunk, hogy távol-keleti politikus. Kínának ez a legjobb: szedje darabokra a média a legfőbb vetélytársat.
Most, hogy mégis korszakalkotó döntések születnek Pekingben, a világsajtó jobban odafigyel a kínai fejleményekre. De valljuk be, sokakat nem túlzottan foglalkoztat az a tény, hogy valaki olyan hatalmat birtokol a világ legnagyobb, majd 1,4 milliárdos országa fölött, mint legutoljára Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság megalapítója.
Háromezer bólintás
A pekingi parlament, az Országos Népi Gyűlés március elejétől zajló ülésére, amely évente egyszer jön össze, már a tavaly őszi pártkongresszuson előkészítették a terepet. A 64 esztendős Hszi Csin-pinget megválasztották a Kínai Kommunista Párt főtitkárának, mégpedig második ötéves körére. A tanácskozásról mindenki tudta, hogy annak célja Hszi Csin-ping hatalmának megszilárdítása.
Első lépésként a párt ajánlást fogalmazott meg arról, hogy a parlamentnek el kellene törölnie azt az alkotmányos korlátozást, hogy egy személy csak két cikluson át tölthesse be az államfői tisztséget. A majd háromezer képviselő boldogan bólintott erre. A jelenlegi elnök tehát akár élete végéig betöltheti ezt a funkciót. Együtt jár vele a hadsereg főparancsnoki megbízatása, amellyel a nagy létszámú és technikailag is egyre korszerűbb katonaság felett rendelkezik.
Mao után a kommunista pártban betartották azt az elvet – amelyet papíron nem rögzítettek –, hogy 68 éves kora felett ne válasszanak senkit főtitkárnak. Így járt el az előző két főtitkár, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao, akik tíz évig töltötték be a funkciót. Hszi Csin-ping pártvezetői megbízatása 69. esztendejében jár le. Ha jó egészségben lesz, akkor nyilván 2023-ban is „pajzsra emelik”. Az sem kizárható, hogy megszavazzák számára az örökös főtitkári funkciót, amellyel a kínai pártvezető olyan hatalmat élvezne, mint a „nagy kormányos”, Mao Ce-tung.
Pekingben fél évszázados szabályokat módosítanak, hogy egyetlen vezető korlátozás nélküli hatalmát szolgálják. Éppen ezt a hatalmat akarta korlátozni a korábbi kínai pártvezetés, amely levonta az emberek millióinak életébe kerülő önkényuralmi rendszer tanulságait. Tíz évben húzták meg a határt, ameddig egy személy – támaszkodva a kollektív vezetés tanácsaira – az uralmat gyakorolhatja. Nem akartak teret engedni egy újfajta maoista személyi kultusz kifejlődésének.
Hagyományok és öntudat
Kínának olyan hatalmas hibákra se volt szüksége, mint az ’50-es évek végén a „nagy ugrás”, az erőltetett iparosítás korszaka, vagy a hatvanas években a „kulturális forradalom”, amelyben egyes történészek szerint milliók vesztették életüket. Nem akarták azt sem, hogy az ország vezetése olyan öregekből álljon, akik csak hátráltatják a fejlődést.
Hszi Csin-ping 2012-ben szerezte meg a főtitkári tisztséget, a rákövetkező év elején, a menetrend szerint államfővé választották. Korrupcióellenes kampányával vívta ki egyes politikustársainak rosszallását, ugyanakkor ezzel a könyörtelen hadjáratával belopta magát a néptömegek szívébe. A nemzeti hagyományokra, a kínai öntudat növelésére is hangsúlyt helyezett.
Mit tudunk Hszi Csin-pingről? A jelenlegi legfőbb kínai vezető 1953-ban forradalmár apától született, aki Mao oldalán fegyverrel harcolt az új rendért, annak ellenére, hogy földbirtokos család tagja volt. Miniszterhelyettesi tisztséget látott el, később a maoista önkény idején bebörtönözték. Az egész család kegyvesztetté vált. Hszi Csin-ping egyike volt annak a 17 millió városi ifjúkommunistának, aki vidékre ment, hogy átneveljék.
Az erős testalkatú, a kínaiakhoz képest magas fiú jól bírta a vidéki életet, sőt, annak ellenére, hogy apja Mao börtönében sínylődött, ő lelkesen támogatta a „nagy kormányost”. Hét évet húzott le egy kis faluban, saját bevallása szerint kemény időszaka volt életének. Ideológiai képzésére is kihasználta, Marxot és Lenint olvasott. A falu vezetősége ajánlotta, hogy vegyék fel a kínai elitegyetemre.
Később – fokozatosan előrelépdelve a párthierarchiában – saját kérésére vidéken töltött be vezető állásokat, de a fő célját, hogy egyszer majd feljut a csúcsra, sohasem adta fel. A politikai bizottság állandó bizottságába 2007-ben választották be, ezzel a hét nagy hatalmú kínai vezető közül ő lett az egyik. Hu Csin-tao, az előző kínai államfő és a hozzá közel állók elszámították vele magukat, kicsit le is nézték.
Jellegtelen figura, aki nem sok vizet zavar – vélték főtitkári kinevezése előtt, aztán rá kellett eszmélniük, kit támogattak. Hszi Csin-ping évekig magába rejtette ambícióit. A joviális, békés alkat mögött kegyetlen stratéga rejtőzik. Pekingi felemelkedése közben sem tágított végcéljától, a párt feletti uralom megszerzésétől. A korrupció elleni harc éles fegyver a kezében, bárkire lecsaphat vele. Tavalyra megteremtette a „békét” a kommunisták különböző frakciói közt, s ezek ma már szó nélkül támogatják. Az októberi kongresszuson árulkodó volt, hogy egyetlen örököséről sem tett említést. Ez is arra utal, hogy hosszú ideig a helyén akar maradni.
Az újjászületés ígérete
Hszi nagybácsi – Kínában így hívják – teljhatalma egyre inkább hasonlít a kínai császárokéhoz, de meg kell indokolnia, ez miért jó a népnek. A válasz már régóta kész: olyan jelentős korszakba lép az ázsiai ország társadalma, amelyet hátráltatna a tízévente sorra kerülő hatalmi helycsere. Egyetlen személy azonban kiválóan el tudja navigálni a nemzetközi élet viharos tengerén ezt a hatalmas országot.
A KKP utolsó kongresszusán az alapszabályban rögzítették a Hszi Csin-pingtől származó ideológiai tételt. Ennek azért van jelentősége, mert eddig név szerint csak Mao Ce-tung volt megnevezve a pártchartában. Kína felemelkedésének ideológiája röviden a következő: 2020-tól 2035-ig meg kell teremteni a modernizáció alapjait, miközben „Peking gazdaságilag, technológiailag és a tudomány terén elhanyagolhatatlan tényező lesz a világon”, gyakorlatilag világelső lesz ezeken a területeken. A század közepére pedig létre kell hozni „a modern szocialista államot”.
Hszi Csin-ping tisztában van a média jelentőségével, amely minden megmozdulásáról tudósít, de hogy közelebb kerüljön a néphez, erre szolgált az a hatrészes dokumentumfilm, amely az életét mutatta be. De enélkül is népszerű, főleg a korrupciós harcban elért eredményei miatt.
A Szovjetunió bukásából számára az a következtetés adódik, hogy a gorbacsovi peresztrojka túlzottan fellazította a pártellenőrzést. Tisztában van vele, hogy mint világhatalmi játékosnak rendelkeznie kell modern hadsereggel. A Hszi Csin-ping által beindított hatalmas gazdasági vállalkozás, az új kínai selyemút, a kereskedelem révén akarja közelebb hozni a népeket. Újjászületést ígér, vissza akarja adni Kínának azt a rangot, amelyet négyezer éves történelme során kivívott magának, feledve a két és fél századot, amikor „megalázták és szétszabdalták”. Sok kínai egyetértésével találkoznak ezek a szavak.