– Lehet-e memóriája a víznek? Érdemes-e oxigénnel dúsítani vagy mágneses térrel kezelni? És vajon mitől szűz a szűz víz? – tavaly novemberben a tudomány ünnepén kémikus szemszögéből vizsgálta a homeopátia, a pi-víz és társaik állítólagos hatásmechanizmusát. Gondolom, nem csak pozitív visszajelzéseket kapott…
– A víz memóriáját abban a vonatkozásban szokták emlegetni, hogy a benne oldott anyagokra „emlékszik”, így például a gyógyszerhatóanyagok végtelen hígításban is alkalmasak gyógyhatás kiváltására, mert a víz tovább viszi azok hatását. Azaz elég, ha csak „látta” a víz a hatóanyagot, és nem kell, hogy oldott állapotban benne legyen. Nos, ilyen memóriája nincs a víznek. Ennek oka az, hogy a víz molekulái közötti hidrogénkötések nagyon gyorsan átrendeződnek, azaz ha bármiféle módon átmenetileg megváltoztatnánk a víz szerkezetét, akkor a hatás megszűnése után azonnal az eredeti állapot állna vissza, és a víz semmire sem emlékezne. A vizet oxigénnel dúsítani azért értelmetlen, mert a víz oxigénkoncentrációja csak nagy külső nyomású oxigéngázzal vagy levegővel lenne növelhető. A külső nyomás megszűntével visszaáll az eredeti állapot. (A csapvízben vagy bármely felszíni vízben is van kis koncentrációban oldott oxigén.) Ráadásul az emberi szervezet a vízből nem tud oxigént felvenni. A mágneses térrel való kezeléssel meg az a probléma, hogy a kis mágneses erőtér nem alkalmas semmiféle változást előidézni. Nagyon nagy erőterek esetében pedig, ha van is bármiféle változás, az erőtér kikapcsolását követően annak semmiféle hatása nem marad. A szűz víz olyan víz, amelyből valamilyen módszerrel kivonták az összes természetes ásványi anyagot. Ezekre az ásványanyagokra azonban az emberi szervezetnek szüksége van. Aki rendszeresen ilyen vizet fogyaszt, az könnyen egészségkárosodást okozhat magának. Természetesen berögzült tévhiteket nehéz megváltoztatni. Ráadásul van egyfajta bizalmatlanság a valódi tudománnyal szemben. Ennek következményeként, ha valaki kiáll, és felhívja a figyelmet az áltudományos visszaélésekre, az nem biztos, hogy mindenki számára népszerű lesz. Valóban kaptam néhány elenyésző számú visszajelzést.
– Miért tartotta fontosnak, hogy éppen erről beszéljen?
– Ez a kutatási tevékenységemhez közel álló téma. Évtizedek óta vízkémiával foglalkozom, így természetes volt a témaválasztás. Fontosnak pedig azért tartom, hogy megszólaljak ebben az ügyben, mert felháborító, hogy lelkiismeretlen csalók kihasználják az embereket. Az áltudományos szövegekkel házalók rontják a valódi tudomány presztízsét. A tudományban járatlan emberek általában nem tudnak különbséget tenni a tudományos érvelés és az áltudományos halandzsa között.
– Milliárdos üzlet a homeopátiás készítmények, a különféle módon kezelt vizek árusítása, amit nevetségessé tett. De volt-e hatása? Egyáltalán lehet-e hatása egy professzor kijelentésének, amellyel szemben naponta számtalan alkalommal sugárzott reklámok, postaládákba dobott szórólapok állnak?
– Rendszeresen és a laikusok számára is érthető módon kell elmondani a tudományos eredményeket – bízva abban, hogy minél több ember számára „átmegy” az üzenet. Sajnos komoly anyagi érdekek húzódnak meg a csodaszerek forgalmazása mögött, és általában a kóklerség kiváló PR-ral párosul. Napjainkban egyfajta bizalmatlanság nyilvánul meg a tudományos világgal szemben. Ennek legalább két fő oka van. Egyrészt a tudományos kutatások eredményeinek közérthető terjesztésére nem fordítottak kellő figyelmet a tudományos élet részvevői. Az a megközelítés volt a jellemző, hogy az eredmények önmagukért beszélnek, azokat nem kell külön népszerűsíteni. Ez egyértelműen lépéshátrány, hiszen a kóklerek gátlás nélkül kihasználták és kihasználják a modern kommunikációs csatornák által biztosított lehetőségeket. Másrészt az áltudomány mindig kész egyszerű és megkérdőjelezhetetlennek tűnő teljes megoldásokat kínálni az egyes problémákra.
A valóságban viszont ilyen megoldások nincsenek. A munkájukat komolyan vevő tudósok nem tehetik meg, hogy eltitkolják a problémákra adott válaszok hiányosságait, legyen szó káros mellékhatásokról vagy tisztázatlan részletekről. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tudományos eredmények semmit se érnek, hanem azt, hogy a tudományos igényű megismerésnek vannak korlátai.
– Csak a kémia „fertőzött” efféle csalafintaságokkal, vagy más területeken is kimutatható a jelenség? A fizika területén nekem hirtelen a különféle varázsvesszőkkel dolgozó szakértők jutnak eszembe, az orvoslásban pedig a rákot univerzálisan gyógyító anyagok. Vannak más példái is?
– Valószínűleg nincs olyan tudományterület, amellyel kapcsolatban valamilyen módon ne jelennének meg az áltudományos tanok hirdetői. Természettudományos területen általában valamilyen konkrét gyakorlati problémával kapcsolatban lehet ilyen visszaélésekkel találkozni. Beláthatatlanul bőséges a lista: rákellenes gyógyszerek, kezelések, ingyen energiatermelés, különböző célú diéták, csodahatású vizek és sók stb. De a társadalom- és bölcsészettudományi területek is bővelkednek masszívan terjesztett áltudományos tévhitekben. Ezekben az esetekben általában valamilyen világnézeti vagy politikai álláspontot akarnak alátámasztani.
– „Bizonyos kérdésekben olyan állítások is napvilágot látnak, hogy a tudomány képviselői valamiféle sötét összeesküvés részeseiként az emberiség tönkretételén munkálkodnak. Sajnos nem meglepő vélemények ezek, mert a valódi tudomány mellett él és virul az áltudomány is” – fogalmazott felelős szerkesztői köszöntőjében. Miért lenne érdekük a tudósoknak az emberiség tönkretétele?
– A tudósoknak nem érdekük az emberiség tönkretétele. Ellenkezőleg, a tudomány célja, hogy a jelenségek megismerésén keresztül az emberiség javát szolgálja. Mégis időről időre felbukkannak különböző összeesküvés-elméletek, amelyek szerint a „hivatalos” tudomány valamiféle sötét erő szolgálatában áll. Gyakran lehet azt hallani és olvasni, hogy a tudósok különféle érdekcsoportok óhajának megfelelően elhallgatják vagy meghamisítják a kutatási eredményeket. Ez összességében nem igaz, még akkor sem, ha a tudósok és kutatók között is találunk gyarló embereket. Olyanokat, akik annyira hisznek hipotéziseikben, hogy a tudományos elveket feladva alapjaiban hibás eredményeket közölnek, és persze sajnos olyanok is akadnak, akik anyagi érdekből szándékosan tudományetikai vétséget követnek el. A tudomány erejét pont az adja, hogy rövidebb-hosszabb távon képes kivetni magából a hibás vagy félrevezető eredményeket.
– Azt írta, hogy az áltudomány „táptalaja mindig a tudatlanság, hajtóereje pedig az anyagi érdekektől kezdve a világnézeti meggyőződésen keresztül a politikai irányultságig – amiknek a tudomány világában nincs keresnivalójuk – számos dolog lehet”. Ez a kor nem a polihisztoroké, hiszen olykor az egyik vegyész sem érti, hogy mit csinál a másik. Valakiben tehát meg kell bíznunk. Kiben?
– Lényegében az áltudományok terjedésének ez az alapproblémája. Mindig jön valaki, aki könnyed megoldásokat kínál súlyos problémákra. A közvélemény szerint velük szemben pedig ott vannak a bonyolultan fogalmazó, akadékoskodó és valahol az elefántcsonttoronyban élő tudósok, akik mindent komplikálnak, és nem tudnak egyszerű megoldásokat kínálni. Ezért aztán nem is bíznak bennük. Tény, hogy a tudomány nagyon sokrétű lett, és a legveszélyesebbek azok az emberek, akik azt sejtetik vagy állítják, hogy ők mindenhez értenek. Úgy gondolom, hogy a tudós társadalomnak vissza kell szereznie a közvélemény bizalmát. Meg kell értetni a kívülállókkal, hogy olyan dolgokat, mint például a rák kezelése, a környezetvédelmi problémák megoldása, az energiaellátás, a biztonságos élelmiszer-termelés stb. csak szakmailag felkészült emberek tudnak megoldani. Nem túlzás, de ehhez több tíz év felkészülés kell. Az egyszerű válasz pedig az, hogy azokban kell bízni, akik szakmai pályafutásuk során bizonyították, hogy magas szinten értenek egy adott tématerülethez.
– A kutatók feladata a legfontosabb következtetések közérthető megismertetése a laikus, de érdeklődő emberekkel. Hol tehetik meg ezt?
– Korunk jellemzője, hogy mindenki számos csatornán, például közösségi oldalakon, blogokban, körlevelekben stb. kifejtheti véleményét bármilyen ügyben. Ez mindenki számára nyitva áll, és arra tudom biztatni az összes elkötelezett kutatót, hogy ezt tegye is meg saját területén. A tudomany.hu-n szintén lehetőséget adunk egy adott témakör szakértőinek a megnyilvánulásra.
– Miért éppen most indult ez az oldal?
– Azon túl, hogy volt egy új kezdeményezés, amelyet az MTA felkarolt, semmi különleges oka nincs a honlap mostani indításának. De mindenképpen időszerű az áltudományokkal és az általuk okozott károkkal foglalkozni.
– Az első összeállítás a védőoltásokról, az oltásellenességről és az európai kanyarójárvány okairól szólt. Egy-egy összeállítás elérheti azt, amit az eddigi évtizedek felvilágosító kampányai nem értek el? Az érintettek újragondolják eddigi életüket?
– Nyilván sokan lesznek olyanok, akik „immunisak” a leírt érvekkel szemben. Meggyőződésem azonban, hogy sokan át fogják gondolni a védőoltásokkal kapcsolatos idegenkedésüket. Ebben a témakörben én is laikus vagyok, de hozzátenném, hogy nincs és soha nem is volt semmiféle kétely bennem a védőoltások hasznával kapcsolatban. Remélhetőleg sok kétkedő meg belátja, hogy a védőoltás nemcsak róluk szól, hanem szűkebb és tágabb közösségükről.
– Csak a természettudományok kerülnek terítékre?
– A honlap nem korlátozódik a természettudományokra. Cél, hogy a társadalom- és a bölcsészettudományok területén létező tévhiteket, áltudományos nézeteket is elővegyük. A második témakör a magyar őstörténettel kapcsolatos kérdéseket tárgyalta.
– Teret adnak esetleg az ellentétes vélemények szószólóinak, vagy azok éppen elég helyen teríthetik a tudományosan megalapozatlan gondolatokat?
– A honlapon megjelent írásokkal kapcsolatban várjuk az érdeklődők kérdéseit, megjegyzéseit. Ezeket összegyűjtjük, és az adott témakörhöz tartozó írások szerzői válaszolnak. A tudományos megismerés sajátossága, hogy az általánosan elfogadott nézeteket egy-egy átütő és szigorúan bizonyított (!) eredmény módosíthatja. Ilyen esetekben visszatérünk az adott témakörhöz, és ismertetjük majd az újabb eredményeket is.
– Mikor mondhatják azt, hogy a kezdeményezés elérte célját?
– Talán akkor, ha a sajtó hiteles forrásként rendszeresen beszámol majd a honlapon megjelenő témákról, ha a tanárok mindennapi munkájuk során használják az itt megjelenő információkat, és ha a tudományos eredmények iránt érdeklődő laikus emberek rendszeresen követik ezt a honlapot.