Lugas: Harminc esztendeje költöztették el a Magyar Nemzeti Múzeumból az Országos Széchényi Könyvtárat (OSZK) a budai Várba. Jó döntésnek bizonyult ez a lépés?
Rácz Ágnes: Voltak, akik nagyon szerették, mert gyönyörű a hely, és persze olyanok is, akik katasztrófának élték meg, hogy elköltözött a városból, az egyetemek környékéről, ahol minden karnyújtásnyira található. A könyvtáros szakmát és az olvasókat egyaránt megosztotta. A várba akkoriban még kirándulásnak számított feljönni. Azóta ideszoktak az emberek, most már ragaszkodnak a helyhez és az épülethez.
Maróth Miklós: A jelenlegi helyzet annak a korszaknak a terméke, amikor nem annak használták az épületeket, aminek épültek. Nem szerencsés, ha egy könyvtár nem könyvtárnak épült, mert az csak szükségmegoldás.
Tüske László: A legfontosabb a pillanatnyi működés
Lugas: Minderről azért beszélünk, mert Lázár János kancelláriaminiszter néhány hete bejelentette, hogy az OSZK a várból Magyar Rádió kiürült épületébe költözik. Tehát vissza annak az épületnek, a Nemzeti Múzeumnak a szomszédságába, ahonnan elvitték. Kinek juthatott az eszébe ez az ötlet?
Rácz Ágnes: Amikor tavaly tavasszal meghallottam, hogy felmerült a könyvtár új otthonaként a rádió épülete, vagy inkább annak a telke, azonnal beugrott, hogy ez nem újdonság, hanem a háború előtti terv. Hogy kinek juthatott most az eszébe, nem tudni. A századfordulótól kezdve élt a Nemzeti Múzeum vezetésében az elképzelés, hogy a paloták felé kellene terjeszkedniük,. A Festetics-, az Esterházy- és később a Károlyi-palotát le is foglalták a Széchényi Könyvtárnak, az első kettőt, valamint a Nemzeti Lovarda épületét és telkét meg is vásárolták. A Festetics- és az Esterházy-palota még a háború után is a könyvtár tulajdonában volt. Tervük szerint a három palota egybeépítésével, és a mögötte lévő terület felhasználásával szép könyvtárat lehetett volna építeni. El is készült az épület tervvázlata, ez volt a könyvesháznak nevezett elképzelés. Végül nem lett belőle semmi, mert a rádió 1928-ban beköltözött a Sándor, ma Bródy Sándor utcai bérházba, és elkezdett hátul terjeszkedni.
Lugas: Szakmai körökben ezt ma is jó ötletnek tartják?
Maróth Miklós: Nagyobb horderejű döntés ez annál, mint hogy a könyvtáros szakma eldönthesse, hiszen elsősorban várostervezési kérdés. Dönthetnek úgy, hogy kulturális városközpontot hoznak létre a Rákóczi hídtól délre a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház és az Akadémia bölcsészeti kutatóközpontja társaságában, és ott építik fel az új nemzeti könyvtárat. Ez is szóba került. A másik terv, amiről most beszélünk, ami jelenleg erősebb politikai szándék, hogy visszaköltöztetik a belvárosba. Ezt viszont abból a szempontból kell átgondolni, hogy nemcsak a belváros túlzsúfolt, de a Nemzeti Múzeumnak is vannak raktározási nehézségei, több helyre lenne szüksége. Én mind a két elképzelés mellett és ellen is tudnék érvelni. Azt is tudni kell, hogy a Rákóczi út környékén minden épület bokáig áll a vízben. Nedves raktárban a könyvek megpenészednek.
Lugas: A Nemzeti Múzeum felújításakor is meg tudták oldani a szigetelést.
Maróth Miklós: Az Akadémiai Könyvtár könyveit viszont a Belgrád rakparton látszólag száraz raktárba tették be, de fél év múlva elkezdtek penészedni. El is kellett onnan vinni.
Lugas: Azért nemcsak városszervezési és -tervezési, hanem szakmai kérdés is, hogy szükség lehet-e a belvárosban ilyen sűrűségben könyvtárakra. Egymástól szinte karnyújtásnyira találhatók az ELTE kari könyvtárai, a Szabó Ervin és az Egyetemi Könyvtár. Nem támasztanak majd túl nagy konkurenciát az OSZK-nak?
Maróth Miklós: Az egyetemeknek nincs annyi pénzük, hogy megvegyék a szükséges könyveket, az OSZK tehát nagyon jól el tudná látni a diákok számára a kutatóhely szerepét. Kérdés, hogy az informatika korszakában nem az egyetemi könyvtárakat kellene-e inkább fejleszteni, hogy ott folyhasson a tanszéki munka, és az OSZK-nak valami más szerepet kellene kapnia. Nem biztos, hogy a nemzeti könyvtárnak az lenne a dolga, hogy orvosolja az egyetemi könyvtárak hiányosságait.
Lugas: Főigazgató úr a pályázatában is szerepeltette, hogy szükség lenne a nemzeti könyvtár funkcióinak bővítésére, és a pezsgő diákélet ebbe minden bizonnyal beleillene.
Tüske László: Először is az a kívánatos, hogy új helyén a könyvtár új épületet is kapjon, és ne a már meglévőkbe illesszék be. A rádió telke ehhez elég nagy, hátul most is vannak beépítetlen területek. Félreértés, ami a sajtóban megjelent, hogy a könyvtár a meglévő épületekbe költözne be. A várbeli épületnek 33 ezer négyzetméter a hasznos alapterülete, a rádió telkének beépítésével ez az alapterület minden nehézség nélkül biztosítható. Ott a könyvtár bőségesen elfér. Ettől kezdve építészeti kérdés, hogy hol legyen a homlokzat, honnan lehessen az épületet megközelíteni. De mást is pontosítsunk: egyelőre csak arról született döntés, hogy ötletpályázatot írnak ki az új hellyel kapcsolatban.
Rácz Ágnes: A Bródy Sándor utcától kezdve a Múzeum utcáig a fél telek is akkora, hogy a modern épületek lebontásával, a régi paloták beépítésével, reprezentatív és kiállítótérré alakításával elegendő helye lenne a könyvtárnak.
Rácz Ágnes: Az írott kulturális örökség a nemzeti vagyon része
Lugas: Ez az állománygyarapodási sebességét nézve hosszú távon a raktározási problémákat is megoldaná?
Rácz Ágnes: A raktár nem is lehet egy helyen a teljes gyűjteménnyel. A beérkező két köteles példány közül az egyik az archiválási raktárba kerül, erről pedig minden állományvédelmi előírás azt mondja ki, hogy a központi épülettől húsz kilométeres körön kívül kell elhelyezni. A központi épületben csak azokat a példányokat kell tartani, amit használatba kiadnak.
Tüske László: Alapgondolat, hogy a különgyűjtemények értékes része közelebb legyen a felhasználókhoz, azok kerülnek a központi épület raktáraiba. Nem a föld alá, hanem a föld fölé. Az OSZK a magyar nyelv, az irodalom és a történettudomány szakkönyvtára, ezért indokolt, hogy a bölcsészettudományok közelébe telepítsék. Általános könyvtárként a művelődéstörténetre még oda tudunk figyelni, de például a kémiatörténetnek már csak a magyar nyelvű anyagára. A nemzeti könyvtárnak az is a feladata, hogy az egyetemes kultúra, művelődéstörténet alapvető műveit beszerezze.
Lugas: És a határon túli magyar nyelvű kiadványokat is.
Rácz Ágnes: Nemcsak a magyar nyelvűeket, hanem minden hungarikumot, vagyis magyar vonatkozású anyagot, bárhol és bármilyen nyelven jelenik meg.
Tüske László: Az egyik része a gyűjtési szempontnak a szaktudományos hozzáférhetőség, a másik, hogy a tanárok jelentős része is már otthon dolgozik, és a diákjainak internetes linkeket ad meg forrásként.
Maróth Miklós: Az előbb már céloztam rá én is, hogy a könyvtárak funkciója az utóbbi években megváltozott. A nagykönyvtárak például, igen barátságtalan módon, nyári szünetet tartanak, épp, amikor az egyetemi emberek szabadok, és idejük lenne készülni az őszi konferenciákra. Viszont amióta az interneten rengeteg könyvtár anyaga hozzáférhető, nincs is akkora szükségük a könyvtárba járásra. Olyan könyveket is el tudnak érni, amelyek Magyarországon meg sincsenek. Az egyik sarkalatos pont tehát az, hogy a Széchényi Könyvtár hogyan tudja hozzáférhetővé tenni a könyveit. Be kell-e oda ülni, vagy lesz-e más szolgáltatása is, mint a helyben olvasás?
Lugas: Elérkeztünk tehát a digitalizálás kérdéséhez. Hogy áll e tekintetben az OSZK? Hiszen ezen is múlik, hogy a jövő századoknak épülő új könyvtárban mennyi helyre lesz szükségük az olvasóknak.
Tüske László: A digitalizálás tizenöt évvel ezelőtti nemzeti fölbuzdulás volt, ami fogalmi zavar keltésére lett alkalmas. A kormányzati képviselők, a politikusok ugyanis ezen a telekkönyvek digitalizálását értették, és ezt a területet figyelték. Így amikor mi előjöttünk azzal, hogy a magyar szöveggyűjteményt szeretnénk digitalizálni, kiderült, hogy azt gondolják, ezen már mindenki rég túl van. Hogy nincs, az csupán néhány hónapja derült ki a politikusok számára, a földhivatali munkálatokra ugyanis az évek során óriási pénzek mentek el. Arra a belügyi kasszában volt a pénz, a könyvtári digitalizálásra pedig a kulturális kasszában. De ott soha nem sok. Következésképpen az eddig elvégzett digitalizálásnak két útja volt, az egyik a pályázatoké, amelyekből hatalmas felbuzdulásokkal egy-egy gyűjteményt, fontosabbnak gondolt kincset, a Corvinákat vagy a régi térképeket sikerült feldolgozni. Ezek nagy értékek, de az egész állománynak, az OSZK 12 millió könyvtári egységének csupán néhány százalékát képezik.
Maróth Miklós: A XIX. századi cellulózpapír gyorsan tönkremegy, ezeket a könyveket ma már nem lehet lapozgatni. Amikor a korabeli újságokat mikrofilmre tették, még használhatók voltak, ma már nem alkalmasak a digitalizálásra. Ezekre is gondoljunk, amikor pótolhatatlan kincsekről beszélünk. A másik gond, hogy a megyei, az egyházi könyvtárak egyéni vállalkozókat vontak be a digitalizálásba, amelyek az anyag nagyon fontos részét feldolgozták. Csakhogy a végére megfordult a történet, és az NKA-pályázatokat már kimondottan rájuk írták ki. Ők tonnaszámra kifizették a digitalizált változatokat, mi meg szedtük össze utánuk seprűvel a maradékot.
Lugas: De amit a vállalkozók megcsináltak, az legalább már megvan.
Rácz Ágnes: Csak éppen a köteles példányt mulasztották el beszolgáltatni.
Tüske László: A magyar könyvtárak általában rosszul állnak az anyagaik digitalizálásával, bár vannak azért nagy eredményeik. De nem véletlen, hogy a kulturális kormányzat most állt neki az általános könyvtári digitalizálási program kidolgozásának. Ennek első lépése felmérni azt, mi van készen, majd megtervezni és ütemezni a munkát. Márciusban fogják bejelenteni, hogy a különböző könyvtárak miként és mit fognak digitalizálni az elkövetkezőkben. Az OSZK állománya az ország könyvtáranyagának a 99 százalékát lefedi. Ezt követően tiszta lesz a feladatmegosztás.
Maróth Miklós: A könyvtár funkcióit teljesen újra kell gondolni
Lugas: Meglepő, hogy erre csak most kerül sor. Ha végre világos lesz a feladat, lehet hozzá határidőt is rendelni?
Tüske László: Nekünk olyan anyagaink is vannak, amelyeket a digitalizáláshoz hosszadalmas és gondos munkával kell előkészítenünk. Ezt össze lehet kapcsolni majd a könyvtár mozgatásával, a költöztetéssel, amelynek tervezett időpontja 2025.
Lugas: Közben a különböző külföldi internetes oldalakon már sok magyar vonatkozású anyag elérhető. És ezek száma 2025-ig nyilván csak szaporodik.
Maróth Miklós: Pázmány Péter filozófiai munkáit például Budapesten kiadott könyvekből az amerikaiak digitalizálták.
Lugas: Ez miért baj? Nem az a lényeg, hogy megvan? Hogy elérhető? Legalább az OSZK-nak már nincs vele dolga.
Rácz Ágnes: Nem biztos, hogy nekünk ez jó, mert egyrészt nem feltétlenül lehet azokhoz az anyagokhoz ingyen hozzájutni, másrészt pedig a köteles példány az amerikai, bajor vagy osztrák digitális másolatokról hozzánk nem jön be, és mivel nem szerepel a gyűjteményünkben, a magyar nemzeti bibliográfia sem tudja számba venni. Törvény szabályozza a magyar nemzeti vagyon körét, ebbe beletartozik a kulturális örökségünk, annak része az írott kulturális örökség, ennek pedig az OSZK az őrzője. Márpedig a magyar kultúrkincset nemcsak megőrizni és hagyományozni kell, hanem azt is meg kell tudni mondani, hogy mink van.
Lugas: A jogtulajdonos könyvtárak a kalózkodások miatt bevételtől is elesnek?
Tüske László: Itt szerzői jogi kérdésekről van szó, ezek a könyvtárak esetében rendezettek, csak be kellene tartani. Élő szerzői jog esetén nem tehető fel a digitalizált változat a világhálóra, kivéve, ha erről külön szerződés szól.
Maróth Miklós: Fontos, hogy digitalizált anyagok is annak a könyvtárnak az állományában jelenjenek meg, amelyikben vannak. És a könyvtár határozhatja meg, mi tölthető le abból ingyenesen, miért kell fizetni, és miért kell személyesen befáradni az olvasójába.
Lugas: Azon túl, hogy a tervek szerint a költözés után már digitalizált állománnyal várja olvasóit a nemzeti könyvtár, milyen más szolgáltatásokkal kell még készülnie, hogy megfeleljen a XXI. századi igényeknek?
Tüske László: Mindenekelőtt kellemes, kiváló közösségi helyként kell elképzelni a jövő könyvtárát, ahová szívesen, örömmel járnak az olvasók.
Lugas: Ezt a szerepet igyekeznek betölteni a mai sikeres kölcsönkönyvtárak is, de az OSZK-nak egészen más szerepei is vannak, például tudományosak is.
Maróth Miklós: A tudomány művelőjének sem feltétlenül vérzik az orra, érezheti ő is jól magát. Hadd utaljak a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárára: nemrég épült, és a látogatók remekül érzik magukat a sokféle lehetőség közepette. Még olyan rémhíreket is lehet hallani, hogy időnként bungee-jumpingolást rendeznek. A könyvtárnak nem kell okvetlenül komoly és keménygalléros helynek lennie, ahol az emberek lábujjhegyen járkálnak és nem szólnak egymáshoz. A könyvtár funkcióit teljesen újra kell gondolni, hiszen az elmúlt évtizedekben a társadalom is megváltozott és új adathordozók is megjelentek. Logikus például, hogy Szabó Magdának ne csak kinyomtatva őrizzék meg a műveit, hanem a játékfilmeket, hangjátékokat is. A könyvtáraknak szélesre kell nyitniuk a kapuikat, ami funkcióváltozásokat is jelent.
Tüske László: A legfontosabb változás az olvasókkal való találkozásban lesz, és az olvasóknak az egymással való találkozásában. Ez egyfajta demokratizálódást és széles körű interakciót jelenti. A nagy állományrészek digitálisan is elérhetők lesznek, vagyis magukért a művekért az olvasóknak sokszor már nem kell elmenniük sehová. A könyvtár igen lényeges szerepe lesz, hogy „találkahellyé” alakul, kulturális fórummá, a cselekvő közösség terévé. Kiállításokkal már most is tele van az egész ház, ezekhez különféle rendezvények is kapcsolódnak. Koncerteket, konferenciákat tartunk. Nagyon fontos, hogy a könyvtárakban olyan nyitott tereket alakítsunk ki, ahol elzárkózhatnak az olvasók. A mai világunk hordozza még azt az örökséget, hogy az olvasóteremben csöndben kell üldögélni, és a renitens zajongókra rászól a felügyelő könyvtáros. A kilencvenes években, amikor a nemzeti könyvtár forgalma a legnagyobb volt, valósággal vibrált a levegő, zúgott a ház a sok itt tanuló egyetemistától.
Lugas: A könyvtárban vagy a színházban való viselkedés társadalmi konvenció eredménye.
Tüske László: Mindez épp megváltozóban van. A csöndes olvasás megszűnik. A számítógépes eszközökön való olvasás egészen más agyműködést indít el, mint a nyomtatott vagy kézzel írt dokumentumok olvasása. Ennek következtében megváltozott a tanulás folyamata is. Ahhoz, hogy rögzüljön a megismert tartalom, azonnal interakcióba kell lépni, meg kell osztani vagy meg kell beszélni másokkal. Kis, szemináriumi szoba méretű közösségi terekre lesz szükségük a könyvtáraknak, ahol a csoportokban tanulók azonnal megoszthatják egymással élményeiket, megbeszélhetik az olvasottakat. Így működik például a lausanne-i egyetemi könyvtár.
Maróth Miklós: A Harvard Egyetemen minden tanárnak saját szobája van számítógéppel a könyvtárban, és ugyanígy szobája van az egyetemen is. Vagyis sok helyen csírájában már évtizedekkel ezelőtt is megvolt annak a lehetősége, hogy néhányan elkülönülve hangosan is megbeszéljék az olvasottakat. Ezt is biztosítani kell, de azt is, ha bárki más egyedül, csöndben akar olvasni.
Lugas: De az OSZK törvényben meghatározott kötelezettségei között nem szerepel a kiscsoportos olvasóterek kialakítása.
Rácz Ágnes: Az OSZK-ra vonatkozó speciális törvényi helyen nem szerepel, de a törvény más paragrafusában leírják, hogy melyek a nyilvános könyvtár alapfeladatai. És ez a nyilvános könyvtári feladatokhoz tartozik. Az OSZK is nyilvános könyvtár.
Lugas: Menyiben változtatja meg a gyűjtemények hétköznapjait és a könyvtárosképzést az új könyvtári életforma?
Tüske László: A könyvtárosképzésnek követnie kell ezt a tendenciát. De az is igaz, amit 1935-ben mondott Fitz József a Magyar Könyvtárosok Egyesületének alakuló ülésén: nem elegendő, ha a könyvtáros doktor, könyvtárosnak is lennie kell. Ez két különböző feladatkör. A könyvtáros feladata, hogy minél egyszerűbbé tegye az információk közötti eligazodást.
Rácz Ágnes: Súlyos problémát jelent, hogy a könyvtárosképzésben megszűnt a kétszakosság. Amit ma könyvtáros-informatikus képzésnek neveznek, az csak egy szak, az informatika itt nem informatikát jelent, hanem az informatika könyvtári alkalmazását. És a hallgatók más területről nem szereznek szaktudományos ismereteket.
Lugas: Ártanak vagy használnak a hatalmas, könyvtárakat átalakító változások?
Tüske László: Adottság, amit el kell fogadnunk. Ártani az árt, ha tisztázatlanok a körülmények, ha az anyagi ellátás bizonytalan, ha a könyvtár költözése és jövőbeli elhelyezése médiabotrányok közepette zajlik, és a közvélemény ezzel foglalkozik, nem pedig a lényeggel, hogy a könyvtárnak informatikai nagyüzemmé kell válnia. Az OSZK egy éve igyekszik a világ tudomására hozni, hogy nem érdekli a költözködés, mert ennél sokkal fontosabb problémája a pillanatnyi működése. A nemzeti könyvtár a magyarság legátfogóbb szöveggyűjteménye. Ha elpusztul, ha az állományához nem lehet hozzáférni, ha garázda emberek tönkreteszik, akkor hatalmas űr keletkezik a magyar kultúrában.
