Miért ez a nagy bizonytalanság a Cosa Nostra vezetője körül? Az olasz hivatalos közlöny nem szokta megjelentetni, ha váltás történik a maffia élén. Bernardo Provenzano, a főnökök főnöke, aki egy pásztorkunyhóból irányította az évente milliárdos hasznot hajtó bűnszervezetet, 2006-os letartóztatásakor, de különösen két évvel ezelőtt a börtönben bekövetkezett halálakor az olasz sajtó arról írt: Messina Denaro esélyes a szicíliai maffia első emberének posztjára. Vajon az utóbbi években összeült-e a kupola, a maffiafőnökök végrehajtó tanácsa, hogy megválassza Provenzano utódját? Vagy épp az 1980-as évekhez hasonlító időszak következett be a bűnszövetség életében, amikor főnök nélkül üzemelt a Cosa Nostra?
Erre még Olaszországban is igen kevesen tudják a választ. Rendőrségi szakértők szerint annak kevés az esélye, hogy a nagy kutyák tanácskozását összehívják, mégpedig azért, mert a főnökök rettegnek a lebukástól. Talán kisebb csoportokban elképzelhető, de ilyen átfogó, sok tíz személlyel megrendezendő dzsembori kizárt.
A veszély hatalmas. A nyomozók az utóbbi években arra lettek figyelmesek, ha két maffiafőnök találkozik, akkor semmit sem beszélnek meg a gépkocsiban, ez ugyanis kiváló célpontja a lehallgatásnak. Kiszállnak, és rövid egészségügyi sétát tesznek lehetőleg fás, erdős helyen, hogy ne lehessen nagy hatótávolságú lehallgatópuskával őket követni.
Természetesen előzőleg mindkét fél bizalmi emberei alaposan ellenőrzik, hogy a másik nehogy magával hozzon egy poloskát, amely ma már helytelen kifejezés, a mikrofonok kis mérete miatt bátran lehetne bolhának nevezni. De ha mégis „bedrótozták” az egyiket, arra is van megoldás. Kialakult egy „új” nyelv, a gesztusok nyelve. A „kifejezések” egész tárháza rendelkezésre áll egy alapos „beszélgetéshez”. Nem hangzik el egyetlen bizonyító erejű szó sem, csak kézjeleket, mimikát használnak.
Az elektronika terjedésével nemhogy kinyílna a világ a maffiózók előtt, hanem végletesen beszűkül. Középkori módszerekkel kommunikálnak egymással: a pizzini, rövid, papírfecnire írt, nemegyszer rejtjelezett parancsok futnak kézről kézre, mígnem a címzetthez érnek. Az üzenetek gyakran akár száz „postás” közreműködésével jutnak célba, ha a rendőrség visszafelé akarja felgöngyölíteni, hogy kitől jött az üzenet, akkor nagy eséllyel belegabalyodik az összekötői láncba, amely kétszer nem ugyanaz, ráadásul az emberek nem is ismerik egymást.
Holttest sósavban
Bernardo Provenzano ezzel a módszerrel tartotta a kapcsolatot a pásztorkunyhón kívüli világgal. Negyvenhárom évig sikerült elkerülnie a letartóztatást. Matteo Messina Denaro is alaposan felkészült a maffia túlélési taktikájából. Elvégre volt kitől tanulnia. Az apja, Francesco, akit csak Don Cicciónak hívtak, Nyugat-Szicília környékének maffiafőnöke volt. Matteót úgy nevelte, hogy örökébe léphessen.
Ez a patriarcha 1990-es halálakor be is következett, a családtagok teljesítették az öreg akaratát, és megválasztották az általuk is jól ismert „U Siccu”-t, a Véznát a bűnszervezet vezetésére. Már ekkor körözték a fiatal maffiafőnököt. Mielőtt bármiféle betyárromantikát ébresztenénk Denaro iránt, talán elég, ha az addigi bűnlajstromát ismertetjük: egy kekeckedő szállodatulajdonos meggyilkolása, egy vetélytárs banda tagjának megölése, a három hónapos állapotos barátnője megfojtása. Ezekért és még sok más bűncselekményért az olasz bíróság „távollétében” életfogytiglani börtönnel sújtotta.
Denaro a ’90-es évek elején készült képen inkább könyvelőnek, mint könyörtelen gyilkosnak látszó figura. A Cosa Nostra akkori vezetőjének, Toto Riinának hamar tetszésére lett a Trapani környékét uraló új maffiafőnök, villámgyorsan bevezette a kupolába, a vezetői tanácsba. A Fenevadnak is hívott maffiavezér, Riina épp ekkoriban vált őrjöngő gyilkológéppé. Oly ellenállhatatlannak képzelte magát, hogy 1992–93-ban háborút hirdetett az állam ellen. Ekkor került sor a maffiaellenes ügyészek, Giovanni Falcone és Paolo Borsellino brutális meggyilkolására. Ezekben a gyanú szerint Denaro is szerepet vállalt.
1993 elején Toto Riinát Palermóban letartóztatták. Ám az államellenes terrortámadások folytatódtak, amelyekben az ifjú maffiafőnök is érintett volt: Rómában, Firenzében, Milánóban bombák robbantak tíz áldozatot követelve. Embertelenségére az egész Olaszországot megrázó eset világít rá: az ő parancsára rabolták el egy, a rendőröknek „daloló” maffiózó 13 éves kamaszfiát. Ezzel akarták sakkban tartani a bebörtönzött társukat, aki ennek ellenére folytatta vallomását. 779 nap után a fiatalt felkötötték, majd a holttestét sósavban szétmaratták.
Kiváló adminisztrátor
Hogy a könyvelői hasonlat mégsem volt annyira légből kapott Denaro esetében, hogy mondjunk valami jót is róla, páratlan adminisztrátori képességekkel bír. A Forbes amerikai magazin egy évekkel ezelőtti összeállításában a világ tíz legvagyonosabb bűnözője közt említi, becslések alapján több milliárd dollár vagyonnal rendelkezhet. Miből származik ez a rengeteg pénz? Először is a hagyományos maffiabűnökből: zsarolás, védelmipénz-szedés, törvénytelen fogadások, a vállalatok különböző módszerekkel való lehúzása.
De vannak itt újak is: saját befektetések a szállodaiparban, a vendéglátásban. Aztán mezőgazdasági vállalkozások, amelyekre egyre nagyobb részben összpontosít a Cosa Nostra. A mezőgazdasági szakszervezetek tavalyi jelentése szerint az egész olasz agráriparban mintegy 22 milliárd eurónyi az az összeg, amelyből a maffia részesül. A szervezett bűnözés befolyásolja az árakat, nagyáruházakat „nyer meg”, hogy azok csak az ő terméküket árulják. Ahol a maffia megjelenik, vége a szabad versenynek. Egy másik kiváló üzlet a mezőgazdasági gépek ellopása, amelyeknek darabonkénti ára több százezer euróra rúghat.
Azért a maffia halad a korral, így a „környezetvédelmet” is zászlajára tűzte: viszonylag új tevékenység a szélerőművek telepítése. Erre számolatlanul utalják a támogatást Brüsszelből. Vannak olyan eurómilliárdos szélparkok, amelyek áttételesen a szicíliai maffia tulajdonában állnak, de vannak olyanok is, amelyek szélfogója még egyet sem fordult, csak egy váz emelkedik az ég felé. Aztán itt a műkereskedelem, amely Denaro egyik kedvenc területe. A közelmúltban a Denaro családhoz közel álló, dúsgazdag vállalkozó, Giuseppe Becchina castelvetranói kastélyából rendőrségi rajtaütés során hatezer olyan műtárgy került elő, amelynek eredetéről az öreg tulajdonos nem tudott magyarázattal szolgálni.
Ezt a szerteágazó üzletmenetet egy kézben tartani ugyancsak embert próbáló feladat. És a főnök még a család segítségére sem számíthat. Denaro környezetét az olasz rendőrség fokozottan figyeli, évek óta külön brigád foglalkozik kézre kerítésével. Ha ő még nem került is horogra, családtagjainál sikerrel jártak. A Denaro família felnőtt tagjai mind megjárták a börtönt, vagy épp büntetésüket töltik. Négy lánya, azok férje, nagybácsik, vejek, menyek, unokatestvérek – vagy harmincan mind megismerkedtek az olasz börtönviszonyokkal.
A legkülönbözőbb vádakkal ítélték el őket: zsarolás, pénzmosás, heroinkereskedelem, illegális szerencsejáték, védelmipénz-szedés. A nyomozó szervek és főnökük, Rocco Lopane ezredes a napokban kijelentette, hogy előbb-utóbb sikerrel járnak. „Szorul a hurok. A felperzselt föld taktikáját alkalmazzuk Denaróval szemben. El fogjuk kapni.”
Az egyik legutóbbi akciójuk során – ki tudja, hányadjára – Trapani környékén kétszáz rendőr kutatott rejtekhelyek után, átnézték az összes barlangot, az elhagyott épületeket, bunkert kerestek, megkopogtatták azoknak a házaknak a falát, ahol Denaro esetleg megbújhatott. A nagy felhajtás ugyanazt az eredményt hozta, mint korábban. De vajon kit keresnek? Az évtizedek múltán teljesen más ábrázata lehet, mint a 27 évvel ezelőtti képen. Ráadásul annyit fejlődött az arcplasztika, hogy ha Denaro mellettük állna, akkor sem ismernék fel. Persze, ha Szicíliában vagy egyáltalán Olaszországban tartózkodik.
A tisztelet hangján
Az is egy eshetőség, hogy már réges-rég külföldre távozott. Beszélik, hogy az egyik rivális banda, amelyik a dél-amerikai kokain forgalmazása révén már rég lekörözte bevételekben a Cosa Nostrát, a calabriai ’Ndrangheta nyújt számára Dél-Olaszországban menedéket.
Tulajdonképpen neki jót tesz ez a személye körüli bizonytalanság, mitikus magasságba emeli tekintélyét. Szülőhelyén, Castelvetrano környékén olyan tisztelettel beszélnek róla, mint Pio atyáról, a szent emberről. A helyi lakosok biztosak abban, hogy Denaro él. A ma 56 esztendős maffiafőnök egykoron nagyon szerette játszani az aranyifjút, Ferrarijával mennydörgésként szelte át a szigetet, diszkókban tűnt fel, ahol lányokkal vette magát körbe. Ez már a múlt: Matteo Messina Denaro régi vágású, igencsak konzervatív maffiafőnökké vált. A Cosa Nostra rendkívül meggyengült a hatóságok csapásaitól. Visszafogottabbá vált, az öldöklés helyett belesimult a pénztermelők táborába. Csendben azért ott van, és mindenről leszedi a sápot. Csak ennyit változott a világ.
Fekete Balta
Alig ötven kilométerre Nápolytól van egy pár tízezres település, Castel Volturno, amely hajdanán a környék középosztályának kedvenc üdülőhelye volt. Mára a városka inkább a nigériai szexszolgáltatások „hazája”. Hogyan vált ez a jobb hírre érdemes üdülőváros a prostitúció és mindenféle csempészáruk, köztük természetesen a kábítószerek tárházává? Minden a ’90-es években kezdődött: az évtized közepén megnyitották a bevándorlóközpontot, ahova folyamatosan áramlottak az illegális bevándorlók. Mára kétezer helyi lakosra és tízezer – főként nápolyi – üdülőtulajdonosra 15 ezer migráns jut. Ennél jobban semmi sem példázza azt, hogy a bevándorlósereg miként szorítja ki és veszi el a helyiektől lakhelyüket, hazájukat. A Castel Volturnó-iak menekülnének a bűnözés melegágyából, de hát kinek kell egy ilyen helyen lévő lakás? Az üdülőtulajdonosok sem reménykednek már bombaüzletben, inkább az idegeneknek adják ki lakásukat, hogy addig, ameddig áll, hozzon nekik legalább havonta pár száz eurót. A nigériai maffia, a Black Axe, a Fekete Balta gyakorolja a hatalmat ezen az olasz vidéken. Minden feltűnés nélkül, csendben, de övék az ókori Rómába vezető úton elhelyezkedő számtalan bár, kétes hírű hotelek, sztriptízes-rúdtáncos helyek. Ők segítik elő, hogy hazai, azaz nigériai „friss hússal” lássák el ezeket a prostitúcióra épülő szolgáltatásokat. Mesés olasz munka ígéretével csábítják el a lányokat, de előbb le kell „dolgozniuk” a 60 ezertől 100 ezer euróig terjedő „kiutazási összeget”. Ezt fenyegetéssel, erőszakkal és megtévesztéssel be is hajtják a lányokon. A többnyire tudatlan nőkre hat a félelem a „dzsüdzsütől”, ez olyan, mint a haiti vudu, amely egész életére elátkozza az áldozatát. Egy menet húsz euróba kerül, de van, aki tízért-tizenötért is odadja magát, csak hogy csökkentse „adósságát”. A 2000-es években a nápolyi Camorra is vámot szedett a prostitúcióból, ez jól ment egy darabig. Majd fegyelmezési célból tíz éve sortüzet zúdítottak egy parkban álldogáló fekete csoportra, hét bevándorló meghalt. Egyetlen nigériai és egyetlen bűnözéssel kapcsolatba hozható sem volt köztük. A nigériai emberkereskedők azóta háborítatlanul űzik tevékenységüket.