Ön is gyűlöli az egész emberiséget így december közeledtével? Érzett már indokolatlan, mégis zsigeri örömöt, amikor a karácsonyi vásárban az önt egy szatyorral álltövön vágó, tolakodó bunkó lábán áttoltak egy babakocsit? Szereti nézni azokat a videókat, amelyeken felnőtt férfiak ugrásnál elvétik a távolságot, és nekicsapódnak a medence szélének, egy szembejövő fatörzsnek, vagy esetleg egy szék támlájának?
Viszont fogadni mernék, hogy nagyobb eséllyel ad pénzt egy hajléktalannak, ha kiskutyát szorongat a kezében, és a körmeit tövig rágva izgul, amikor egy égő házban rekedt kutyus megmentését közvetíti a híradó – ám rezignáltan bámulja a baltás testvérgyilkosságokat és a tömeges karambolokat az M0-son.
Ön nincs egyedül!
Amerikai szociológusok most megállapították, hogy sokkal több empátiát mutatunk, ha kutyákról van szó, mint ha emberekről. A Northern University of Boston 256 egyetemi hallgató részvételével készült kutatásában azt mérték, hogy vajon mi zaklatja fel jobban az alanyokat: ha emberek szenvednek el bántalmazást, vagy ha kutyák.
Az alanyoknak a tesztben egy történetre kellett reagálniuk, amelyben valaki baseballütővel úgy megvert egy ártatlan egyéves gyereket, egy harmincéves férfit, egy kiskutyát és egy felnőtt kutyát, hogy az eszméletét vesztette, eltört a lába, és csupa seb lett a teste. A diákoknak az együttérzés fokát kellett megadniuk a négy különböző áldozat esetében, azaz, hogy mennyire sajnálták az áldozatokat.
Kiderült: a legkevésbé a felnőtt férfiak iránt éreztek sajnálatot. Utána jött a sorban a felnőtt kutya, a legtöbb empátiát azonban a kölyökkutya és a kisbaba sajtolta ki a hallgatókból. A kutatók szerint a kísérlet eredményének kulcsa ezért nem is az áldozat fajában, hanem inkább az önvédelemre való képességében keresendő.
A kölyköket és a gyerekeket az emberek sokkal védtelenebbnek tartják, míg a felnőtt emberekről úgy vélik, hogy képesek megvédeni magukat – ahogyan ezt a manapság sűrűn felmerülő zaklatásos ügyekkel kapcsolatban is megfigyelhettük. A kifejlett kutyákat ezzel szemben akár örökké nagyra nőtt kölyköknek tekintjük, akikről gondoskodni kell.
A vizsgálatot vezető Jack Levin szerint macskákkal is hasonló eredményt hozott volna a felmérés. Az eredmények azt is igazolják, hogy a kutyákra (és macskákra) sokan gondolnak szőrös babákként, amelyek családtagok, nem pedig egyszerű háziállatok.
Hajlamosak vagyunk emberi tulajdonságokkal, érzésekkel felruházni őket, ezért pedig nagyobb együttérzést váltanak ki belőlünk, mint mondjuk egy hiéna vagy egy krokodil. Beszélünk hozzájuk, miattunk megyünk haza hamarabb a nyaralásból – még ha szét is rágják, amit nem lenne szabad, beviszik a lakásba a koszt, és süketnek tettetik magukat, amikor rájuk szólunk. Akár a gyerekek.