Bár a kempingezés egykor elsődlegesen a természetbe kivonulást jelentette, ma a fiatalok zöme a nyári fesztiválok alkalmával kerül sátorközelbe. Utóbbi alkalom már egyáltalán nem a környezet tiszteletéről szól: a legnagyobb fesztiválok több száz tonna szemetet termelnek alig pár nap alatt, egyetlen látogató pedig körülbelül hét kilogramm hulladékot hagy hátra. Műanyag poharak, szívószálak, csomagolóanyagok és a fesztivál elteltével sátrak maradnak a látogatótömeg mögött.
A nagyvilágban egyre többen kísérleteznek a kültéri bulik „zöldebbé” tételével, idén a budapesti Sziget Fesztivál is beállt a sorba. A feladat embert próbáló: hazánk egyik legnagyobb turisztikai és zenei eseményén százezrek fordulnak meg, ami – a fenti számokból kiindulva – sokemeletes szeméthegyet jelent. Idén a Love Revolution (szeretet forradalma) címszó alatt a szervezők a fenntartható fejlődést és a környezettudatosságot is hangsúlyozták, ami a gyakorlatban a hulladékmennyiség nagyarányú csökkentésére tett kísérletet jelenti.
Többé tehát nincsenek eldobható műanyag, csupán visszaváltandó poharak a fesztiválon. Ha azt hinnénk, hogy a repohár magunkkal cipelése megnehezíti a bulizást, tévedünk: az üres poharakat bármelyik vendéglátóipari egységben becserélhetjük egy zsetonra, majd kezdhetjük elölről az iszogatást. Ugyanezen logika mentén szívószálakat is alig találni idén a Szigeten, sőt úton-útfélen látványos plakátok emlékeztetnek: „Ne szívd meg!”
Persze a környezettudatossági törekvések mit sem érnének, ha a szitizenek, a szigetlakók nem mutatnának hajlandóságot a zöld létre. Talán senkit nem lep meg, hogy a rengeteg nyugati látogató alapból tudatosabban szemléli a környezetet (a hollandok például vécépapírból kerékpárutat is tudnak építeni), de a hazaiak miatt sem kell szégyenkeznünk.
A fesztiválkellékek elhagyása valóban az egyik legégetőbb probléma. Manapság a legmodernebb sátrak könnyűek és gyorsan összeszerelhetők, ám amikor vissza kell tuszkolni őket a szűkös csomagolásba, sokaknak meggyűlik a bajuk velük. Európa egyik ikonikus nyári rendezvényén, a brit Glastonbury fesztiválon például megesett, hogy a látogatók több mint húszezer sátrat „felejtettek ott”.
A zeneünnep infrastruktúráért felelős vezetője korábban brit lapinterjúban arról beszélt: nemcsak a kempingezés alapkellékei, de gyakran tévék és hűtőszekrények is a területükön maradnak, sőt rossz idő esetén – ami valljuk be, a szigetországban gyakori – rengeteg eldobható esőkabát is gazdagítja a szeméthalmot.
Ami a sátrakat illeti: a százezreket vonzó rendezvény próbálja a legtöbbet jótékonysági célra felajánlani, de arra is volt példa, hogy helyiek csoportja ruhákat készített belőlük. „A gondot az jelenti, hogy sok sátor a fesztivál során használhatatlanná válik: jobb esetben csak elszakadnak, máskor pedig vécének használják őket. Ezek nyilván nem újrahasznosíthatók” – idézte a brit The Guardian a Glastonbury egyik menedzserét.
Mivel a brit fesztiválhoz hasonlóan a Sziget is százezreket vonz, hazánkban is fokozottan törekednek a buli után maradó hulladék minimalizálására. A rendezvény előzetes tájékoztatása szerint idén a kitűzött cél az volt, hogy a megtermelt szemét 30-40 százalékát lehessen újrahasznosítani, ami biztatóan nagy arány. A Sziget utolsó napján pedig összegyűjtötték a sátrakat, polifoamokat és hálózsákokat. Ezzel 150 köbméter hulladéktól lehet mentesíteni a fesztiválterületet. Egyébként az Innovációs és Technológiai Minisztérium is beállt a környezetvédelmi projekt mögé.
