Gulyás László történészprofesszor, a Szegedi Tudományegyetem oktatója a gödöllő-máriabesnyői Attraktor Kiadóval együttműködve immár tizedik darabjánál járó könyvsorozatot készít Fiat Iustitia – A Horthy-korszak revideált története címmel, mivel elkötelezett a Horthy-korszakról alkotott – gyakran mind a mai napig torz marxista toposzokat és hamis munkásmozgalmi közhelyeket alapul vevő – történeti kép újragondolása mellett.
Ennek jegyében Gulyás professzor – miközben hiánypótló monográfiát írt Edvard Benešről, és több kötetben szintetizálta a Délvidék történetét – összefoglalta és újragondolta a Horthy-korszak magyar diplomáciatörténetét. Idén jelent meg
A Horthy-korszak külpolitikája című monográfiasorozatának ötödik kötete, amely a második bécsi döntés előzményeit és nemzetközi kontextusát mutatja be.
A magyar diplomácia 1939 márciusa és 1940 szeptembere közötti törekvéseit – amely időszakban a kormányfői posztot Teleki Pál töltötte be, a külügyminiszteri bársonyszékben pedig Csáky István ült – bemutató munka áttekintő igényű és összefoglaló jellegű, amelynek forrásai elsősorban a már kiadott diplomáciai iratok voltak. Ugyanakkor elismerésre méltó, hogy a szerző nagyszámú, az utóbbi évek alapkutatásokra támaszkodó és ennek megfelelően újszerű eredményeket közlő szakirodalmát is felhasználta munkája elkészítésekor. Ezek alapján kijelenthető: Gulyás László a történettudomány mai állásának legfontosabb 1939–1940-ről tett megállapításait összegezte könyvében, így alkotása a második bécsi döntés eddigi legátfogóbb és legalaposabb áttekintése.
A kötet politikai, gazdasági és stratégiai-biztonságpolitikai (katonai) dimenzióból egyaránt vizsgálja Magyarország mozgásterét a nemzetközi küzdőtéren az 1930-as, 1940-es évek fordulóján.
A monográfia olyan sztereotípiákat is tényekkel cáfol, melyek szerint hazánk a náci Németország „utolsó csatlósa” lett volna. Ennek ugyanis ellentmond Teleki Pál törekvése a brit diplomáciával való szívélyes viszonyra vagy éppen a német haderő átvonulásának megtagadása a Lengyelország elleni háború során 1939 őszén. De azokról a hazánk és Németország közötti konfliktusokról is olvashatunk Gulyás új könyvében, amelyek a magyarországi németség politikai befolyásolása körül alakultak ki.
A regionális tudományban is jeles eredményeket jegyző Gulyás professzor munkájának jellemzője az európai kitekintés, vagyis hogy nem „önmagában” – a magyar belpolitika vagy éppen a magyar–német relációk szemszögéből – vizsgálja a magyar külpolitika jelenségvilágát.
Ennek szellemében kerül a második világháború alatti magyar külpolitika közép-európai kontextusba Gulyás könyvében: az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntést ugyanis Románia 1940. évi széthullásának folyamatában helyezi el. A Raffay Ernő által „balkáni birodalomnak” nevezett román állam területének mintegy egyharmadát veszítette el pár hónap alatt. A Román Királyságnak ugyanis júniusban a Szovjetuniónak Besszarábiát és Észak-Bukovinát (50 762 km²), míg augusztusban Magyarországnak Észak-Erdélyt (43 104 km²) kellett átadnia, szeptemberben pedig Dél-Dobrudzsa (6921 km²) került Bulgáriához.
Összességében tehát aki nem államszocializmus kori kliséket, hanem történeti forrásokon alapuló elemzéseket akar olvasni a Horthy-korszak külpolitikájáról, az haszonnal forgathatja Gulyás László monográfiasorozatának legújabb darabját: a második bécsi döntésről, valamint annak körülményeiről és időszakáról szóló kötetet.
(Gulyás László: A Horthy-korszak külpolitikája 5. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2018, 268 oldal. Ára: 3200 forint)