A hétéves Nyilánszki Mari egy Tisza menti kisvárosban él. Édesanyja, ha nagy ritkán szól hozzá, akkor úgy hívja, hogy „Mari, fiam”, de leginkább átnéz rajta. Apja alkoholista, ő pedig azt kívánja, bárcsak fiúnak született volna, mint az öccse, akkor talán legalább kicsit szeretnék.
Szentesi Éva írónő nem az a finomkodó típus: Hamvaimból című könyvében kendőzetlenül írt a rákkal való küzdelméről és a gyógyulásról. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg, mostani, Pedig olyan szépen éltek című kisregénye viszont már teljes egészében a képzelet szüleménye.
Mari édesanyja kopogós cipőkben és pörgős szoknyákban jár, mire agresszív apja rendszerint lekurvázza, és még oda-oda is suhint. A kislány csodálja anyja szépségét, olyan akar lenni, mint ő, vagy mégis inkább a barátnője az iskolából, akinél Barbie babákkal lehet játszani, és illatos az ágynemű. A Pedig olyan szépen éltek ennek a fiatal lánynak az életéből ragad ki fontosabb mozzanatokat, időszakokat olykor hónapokat, gyakran éveket ugrálva közöttük. Azoknál a jelentős pillanatoknál állunk meg, amelyek a legnagyobb hatással voltak sorsa alakulására. Mari gyerekkora kihat egész későbbi életére: az a hatalmas boldogtalanság és szeretetlenség, hogy sosincs hozzá senkinek egy jó szava, és el sem tudja képzelni, milyen lehet az, ha valakinek az anyukája a legjobb barátnője. A fiatal lány, amint lehetősége van rá, kitör ebből a mérgező környezetből, azonban később sem lesz sokkal jobb – amikor mégis, akkor azt képtelen befogadni. Nem képes szeretni sem férjét, sem a szeretőjét, de még a saját gyerekét sem.
Szentesi Éva úgy ír, hogy nem igazán gondolkodik a dolgok becsomagolásán: nyelvezete realista, már-már bántóan nyers, de mindez a regény javára válik. Nyilánszki Mari felnövéstörténetében az az igazán izgalmas, hogy őszintén és meglehetősen fájdalmasan mutatja meg, hova juthat el egy olyan ember, akit nem szerettek a szülei. A Pedig olyan szépen éltek dühös könyv: ez a fiatal nő nehezen éli meg nőiségét, és az egész világra haragszik.
A szüleire, a férfiakra, akik sosem azt adják neki, amire éppen szüksége volna, és amiért neki nem adatott meg az a családi-érzelmi-anyagi háttér, amely a szomszéd kislánynak. Marinak nincs érzelmi intelligenciája, fogalma sincs, hogyan kezeljen alapvető emberi gesztusokat, hogy viselkedjen kislányával: hogyan érezzen. Olyan, mint egy gép. Lázadna, miközben ugyanúgy keresi helyét a világban, és boldog akar lenni, mint bárki más. De vajon képes-e megtalálni az egyensúlyt, ha azt sosem látta otthon, és megbocsájtható, ha ugyanúgy bánik másokkal, ahogyan ő látta? Nyilánszki Mari bárki lehet.
(Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek. Libri Könyvkiadó, Budapest, 2018, 188 oldal. Ára: 3299 forint)