Nehéz eldönteni, hogy Steven Knight forgatókönyvíró romantikus drámát vagy háborús kémfilmet akart írni, mindenesetre a végeredmény olyan, mintha egy rosszul sikerült Hemingway-utánzatot összekevertek volna a Casablancával. A film cselekménye dióhéjban: Max Vatan (Brad Pitt) kanadai hírszerző-kémet 1942-ben a marokkói Casablancába küldik egy életveszélyes küldetésre, ahol Marianne Beauséjour (Marion Cotillard) francia ellenállóval házaspárt kell alakítaniuk.
A kémjátszma olyan jól alakul, hogy mindketten életben maradnak, egymásba is szeretnek, és London felé veszik az irányt, hogy ott alakítsák ki közös életüket. Ami idillinek tűnik az éppen zajló világháború ellenére is egészen addig, amíg kiderül, hogy Marianne valószínűleg náci kém, és semmi köze ahhoz a nőhöz, akinek Max hitte. Ha pedig mindez bizonyítást is nyer, akkor a férjnek meg kell ölnie feleségét. Az ügyet természetesen bonyolítja, hogy időközben született egy kislányuk is, Anna.
A több mint kétórás filmidőből nagyjából az a bő félóra izgalmas, amíg Max megpróbál kimászni a fenti kutyaszorítóból. Akkor feszített ritmusú, akciódús, a történelmi háttérhez képest reális jelenetek követik egymást – különben minden valahol a melodráma és az abszurd határán mozog. Még a földhözragadtságot vagy szürke hétköznapiságot egyébként nem feltétlenül kedvelő kritikus számára is szenvedés nézni, ahogy a szerelmespár a tomboló homokvihar kellős közepén szeretkezik, hogy Marianne a Blitz bombázásainak sűrűjében, egy londoni kórház udvarán szüli meg Annát, a szomorú végkifejletről nem is beszélve.
Az embernek sírni támad kedve, csak éppen nem a meghatottságtól. Marion Cotillard és Brad Pitt noha tényleg jól játszanak, a karaktereik jelleméhez egyáltalán nem illő instrukciókkal, jelenetekkel nem tudnak mit kezdeni. Ettől pedig helyenként rettenetesen hiteltelen lesz az egész.
Persze, nem nézhetetlen.
Amint fentebb említettük, vannak pozitívumai, és a Brad Pitt-rajongók minden bizonnyal örülni fognak, hogy hallhatják franciául beszélni kedvencüket. Szépen van fényképezve, és azt meg kell hagyni, hogy Zemeckis a hangulatteremtéshez továbbra is ért.
Csak ennél több kellett volna ahhoz, hogy a Szövetségesek igazán jó film legyen.
(Szövetségesek. Magyarul beszélő amerikai thriller, 124 perc, 2016. Rendezte: Robert Zemeckis)