A két héttel ezelőtti agárverseny-Európa-bajnokságra valamivel több, mint 350 nevezés érkezett tucatnyi országból. A legnagyobb számban a kis angol agarak, a whippetek álltak rajthoz, de komoly felhozatal volt angol agárból (greyhound), magyar agárból, afgán agárból, s indultak orosz agarak (barzoj), perzsa agarak (szaluki), arab agarak (sloughi), sőt futott néhány ír farkas (Irish Wolfhound) is. Nem véletlen, hogy a legnagyobb számban a közepes magasságú (40-50 centiméter) whippetek jelentek meg, ugyanis a világon ez a legnépszerűbb fajta – mondja Szanka Judit, a Magyar Versenyagár Egyesület (Mave) versenyszakosztályának vezetője, egyben aranykoszorús mestertenyésztő, mestertréner, nemzetközi küllem- és teljesítménybíró.
A népszerűséget pedig az indokolja, hogy viszonylag kis testűek, jól kijönnek egymással, okos, hűséges állatok, azaz kiváló családi kutyák. A versenyzés már csak hab a tortán, bár az angol és a magyar agár mellett a legmegbízhatóbb versenyagarak közé tartoznak. Viszonylag nagy létszámú még az afgán és az orosz agarak tábora, de kedveltek az arab és az afrikai agarak (azawakh) is. Ahhoz, hogy egy agár FCI-címet nyerjen, legalább hatot kell indítani ugyanabból a fajtából, így most Alsónémediben a négy ír farkas és az egy skót szarvasagár (Scottish Deerhound) csak bemutató kört futott.
Az agarak a legősibb kutyafajták közé tartoznak, hiszen ha végigtekintünk a domesztikáció történetén, csak azt kell megnéznünk, hogy elődeinknek milyen kutyára volt leginkább szükségük: agarakra vagy agárszerű kutyákra, mert segítették a vadászatot. Két típusa létezik: a látás és a szag alapján vadászók. A területnek megfelelően tenyésztették és szelektálták őket a vadászatra. Amíg például az afgán vagy a szaharai eredetű afrikai agár jól mozog a homokos vidékeken, addig az angol fajtának ez a halála lenne. Elsőként Angliában alakult ki a pályaversenyzés, mivel kevés volt a szabad (vadász)terület.
Hazánkban az alakította a magyar agár fajtajellemzőit, hogy hosszú távú, könnyűlovas-íjász vadászatokra alkalmazták. Az agarazás egyébként úri kiváltság volt, parasztok, jobbágyok törvény szerint nem tarthattak ilyen állatot. Funkció szerint is megkülönböztethetők, azaz hogy inkább a pályaversenyzés vagy a „szépségversenyzés” a fontosabb a gazdának. Ideális esetben mindkét szempontot érvényesítik a tenyésztésben. Igazából a származás számít, s Szanka Judit szerint mindig a jó szuka a fontos. Szabály, hogy egy szuka egy évben csak egyszer kölykezhet. Fajtákat keresztezni nem megengedett, ezért a legtöbb európai országban a nyilvántartott tenyésztőknek mind a két szülőtől genetikai anyagot kell beszolgáltatniuk az ellenőrző szerveknek. A hungarikummá nyilvánított magyar agár esetében ez évtől kötelező a beszolgáltatás.
Bár a tenyésztők sokat adnak a minőségre, árban egy ígéretes agárkölyök sem veszi fel a versenyt a társasági kutyákkal. Szanka Judit elmondja, hogy a magyar agár népszerű külföldön, a legjobban a németek szeretik őket. Olyannyira, hogy évente megrendezik a Magyar agár kiállítást, a Jahresausstellungot, ahol a gazdik magyaros ruhába öltöznek, magyar zenét hallgatnak, és sokszor az ennivalót is Magyarországról hozatják. Nem ritka a lovas kocsis felvonulás sem.
– A biztonságos futtatáshoz elengedhetetlen a megfelelő versenypálya. Eddig két európai szintű pályánk volt: egy régebbi Rábapatonán s 2010-től egy újabb Alsónémediben. Ez utóbbi abban különbözik a világ összes agárpályájától, hogy – saját fejlesztésű – automata rendszert használ – mondja Schultz András, a Mave alapítója, jelenlegi elnöke, az alsónémedi agárversenypálya tulajdonosa. – Ennek az a jelentősége, hogy kicsi a tévedés és a manipulálás esélye, hiszen a bokszajtók egyetlen gombnyomásra, egyszerre nyílnak ki.
Schultz András 35 éve agarazik, ismeri a sport minden csínját-bínját, így szinte egyenes út vezetett oda, hogy agárpályát építsen. Először a rábapatonai pályát vette át Mohos Antaltól, majd hét évvel ezelőtt megnyitotta az alsónémedit is, ahol kizárólag amatőr versenyeket rendeznek. Most már csak ez utóbbit üzemelteti, miközben maximálisan törekszik a korrekt versenyeztetésre, azaz a csalás lehető legteljesebb kiszűrésére.
Az állatvédelem is fontos a versenyeken, például csak harminc Celsius-fok hőmérséklet alatt szabad futtatni. A pálya talaja kellő keménységűre kialakított homok, amelyet két-három futam után lesimítanak. Sőt a talaj minősége fontosabb, mint a technikai részek. Egy angol agár az első egyenesben akár 90-100 kilométer/órás sebességet is elérhet, a magyar és a kis angol agarak (whippetek) maximális teljesítménye pedig 60-70 kilométer/óra. (A mostani Európa-bajnokságon a nyertes angol agárkan legjobb átlagsebessége a 480 méteres pályán 62 kilométer/óra volt, a teljes távot 27,78 másodperc alatt tette meg, a győztes magyar agárszuka átlaga pedig 56 kilométer/óra volt.) Elképzelhető, hogy mekkora terhelés nehezedik a tappancsokra, körmökre, ízületekre. Ha túl kemény a talaj, az a baj, ha túl mély, akkor a nagy megerőltetés miatt leszakadhatnak az izmok. Lényeges a pálya locsolásának megoldása is. Alsónémediben négy kút percenként 1500 liter vizet ad erre a célra.
A technikai felkészülés közé tartozik, hogy a startbokszoknak mindig ugyanakkor kell nyílniuk a manipuláció elkerülése végett. A némedi pályán ember nem is tudja kinyitni kézzel, a feladatot a „nyúl” végzi el, mihelyt megfelelő távolságra ért a bokszoktól, ahol már mindegyik kutya egyformán látja. Ahol manuális a nyitás, ott a csalás lehetősége abban áll, hogy a kapunyitó – a starter – a pálya belső vagy külső ívéhez közeli bokszban lévő agárhoz igazíthatja a nyitást, még úgy is, hogy a kapuk egyszerre nyílnak. Erre a sportágra is jellemző a dopping. Az ellene folytatott harc egyik módját az automatizálás teszi lehetővé: a komputer rögzíti az edzéseken futott időket, és amikor a gép releváns eltérést érzékel az átlagos edzésidei és versenyidei értékektől, azonnal megvizsgálják az agarat, gyanús esetekben előveszik a tulajdonost is.
Állandóan jelen van a versenyen állatorvos. Elsősorban a vizeletből próbálnak doppingolásra következtetni, s ha itt gyanúsat találnak, vért is vesznek a kutyától. Jellemzőn szteroidokkal és fájdalomcsillapítókkal próbálják nagyobb teljesítményre bírni az állatokat. A szteroid azért veszélyes, mert túlterheli az állat szervezetét, a fájdalomcsillapító pedig azért, mert kiiktatja a fájdalomküszöböt, így a kutya nem kap vészjelzést. A túlterhelés akár az agár pusztulásához is vezethet. A harmadik doppingforrás a rövid hatású szerek adagolása, amelyek révén javul a tüdő oxigénellátása. Ez ellen viszonylag egyszerű védekezni: az indítás előtt húsz percig pihentetik a kutyákat, ez idő alatt kimegy a szer.
Hogy amatőr szinten miért van szükség doppingolásra, holott nincs vonzó pénzdíj a győztesnek, s a fogadásokból sem lehet meggazdagodni? Vannak, akik a presztízsért adnak ajzószert kutyájuknak, de még többen, akik a tenyésztési eredmények látszólagos javítása végett, azaz hogy jó pénzért tudják eladni a kölyköket. Ezzel a praktikával viszont saját magukat és a vevőt is becsapják, s ami a nagyobb baj, hogy félreviszik a magyar agártenyésztést.
– A dopping hosszú távon megszennyezi a vérvonalakat, mert míg a doppingolt szülők „csodálatos” eredményeket mutatnak fel, a kölykök nem mennek sehova, s mivel a fecskendőt és a tablettát nem lehet örökíteni, a közepesnél jobb szintre nem tudnak jutni. A sportágban három-négy évet tud egy agár versenyezni, viszont 14 évet él. A kiöregedett és a vérvonalat fenntartani képtelen állatok kétes környezetbe kerülhetnek, sokszor végzik menhelyen vagy orvvadászok mellett rapsickutyaként – magyarázza Schultz András.
Az, hogy egy országnak sikerül megszerezni az Európa-bajnokság rendezési jogát, azért nagy dolog, mert össze lehet mérni a magyar tenyésztésű agarakat a kontinens más tenyészeteivel, ezeket népszerűsíteni lehet, s nem utolsósorban barátságok szövődnek. Az Eb színhelyéről egyébként a Nemzetközi Kinológiai Szövetség agárbizottsága (CDL) dönt a beadott pályázatok alapján. Hazánk idén 2006 óta először nyerte el az Eb-rendezés jogát. A verseny tisztaságát, az FCI-szabályzat utolsó betűig való betartását a CDL tisztviselői és az egyes országok csapatkapitányai ellenőrzik. Magyarország sikeres világbajnokságot is rendezett 2010-ben, ugyancsak Rábapatonán. A magyarok egyébként Európa-szerte jó tenyésztő hírében állnak, nagy versenyeken mindig jó helyezést érnek el, de ez nem mindig tetszik az irigykedő nyugatiaknak. Emiatt nekünk magasabbra teszik a lécet, s a nemzetközi versenyek lebonyolításában, a pálya minősége tekintetében a maximumot kell nyújtanunk.
Az agarak eredendően olyan vadászkutyák, amelyek – például a vizslával ellentétben – maguk ejtik el a vadat. Tehát maga az agár a fegyver, s a hagyomány szerint ezért vezeti gazdája a jobb oldalán. Az agárvadászatot a földművelés terjedésével betiltották, de korlátozottan nemrégiben újra engedélyezte az új vadászati törvény – de csak apróvadra (rókára, nyúlra, dúvadra) lehet vele menni. Schultz András csodálatos dolognak tartja a vadászat eme formáját, viszont nem elégedett a törvény egynémely előírásával, a túlszabályozással. Főleg azt nehezményezi, hogy az agártulajdonos számára is kötelezővé teszi az állami vadászjegy váltását. Viszont a kutyások többsége nem akarja vagy anyagi okokból nem tudja letenni a vadászvizsgát. A vizsgának már csak azért sincs sok értelme, mivel az agártulajdonosnak kizárólag az adott vadászterület tulajdonosának engedélyével és kíséretével szabad vadásznia a kutyával. Márpedig, ha hivatásos vadász adja a kíséretet, elegendő lenne csak az agárnak vadászvizsgát tennie, s mint bérvadászt fogadnia. Valószínűleg azonban a rapsickodás rossz emléke és gyakorlata még visszatartja a vadásztársaságokat.
A legnagyobb
Az ír farkas a legnagyobb testű agár, többek szerint egyben a legnagyobb termetű kutya is. Termeténél fogva elsősorban rőtvadra hajtották, de ha kellett, elbánt a farkasokkal is – mondja Juhász Csilla írfarkas-tenyésztő, a Magyar Agár Fajtagondozó Klub elnöke, nemzetközi küllembíró. Angliába a kelták vitték magukkal, s a középkorban már törvény szabályozta, hogy csak a királyok, az arisztokrácia, a nemesség, valamint az írók és a költők tarthatták. Külföldre – Európába – főként ajándékozás révén került.
Drága és becses ajándéknak számított, s legendák szóltak arról, hogy egy ír farkas mekkora marhacsordát ér. Így terjedt el Lengyelországban, Ausztriában, s még Indiába is eljutott a brit gyarmatosítás jóvoltából. A háborúk a kihalás szélére sodorták a fajtát, ám az 1800-as években Írországban egy George Graham nevű kapitány újratenyésztéssel felélesztette. A nemesítés célja az volt, hogy a magasság minél nagyobb legyen, ám ez nem mehetett az arányok és a funkció rovására. Az ajánlott marmagasság kanoknál 90–92 centiméter, szukáknál pedig 68–70 centiméter a minimum – magyarázza Juhász Csilla.
Az ír farkast is azután kezdték versenyzésre használni, hogy a mezőgazdaság visszaszorította a vadászterületeket. A fajtának és az úri szórakozásnak viszont fenn kellett maradnia, így nem volt más hátra, mint az, hogy – némi átmenet után – az 1800-as évek végén műnyúl után kezdték futtatni az agarakat a coursingpályákon. A kutya kecses, nagy, tekintélyt parancsoló, ennek ellenére klasszikus őrzésre-védésre alkalmatlan, mivel nem agresszív, legfeljebb a termetével és öblös hangjával riasztja el a hívatlan látogatót. Többek számára státuszszimbólum, mivel jól mutat a kertben. Ugyanakkor családbarát, gyermekszerető, egyenes és őszinte kutya. Vadászat közben is kíméletes, egyetlen harapással öli meg a zsákmányt.
