A karácsonyi ünnepkör dramatikus hagyományai közül a legismertebb a betlehemezés. A történelmi Magyarország néhány településén még ma is spontán módon szerveződik a több száz éves játék, amelynek során Jézus születésének történetét mutatják be a szereplők. Ahol érintetlenül megmaradt a hagyomány, apáról fiúra szállnak a többnyire verses, rímes, ütemhangsúlyos szövegek és dallamok. Kutatók szerint a középkori misztériumdrámák kerültek ki a templomok és kolostorok falai közül az egyszerű néphez, helyi színekkel tarkított adaptációk születtek és hagyományozódtak tovább.
Magyar nyelvű középkori betlehemes játék nem maradt fenn ugyan, de a nyomtatásban először 1651-ben megjelent Csordapásztorok kezdetű, mind a mai napig az egész magyar nyelvterületen elterjedt népének szövegéből következtethetünk ezek létezésére. A 15 versszakos Csordapásztorokban ugyanis, amelyet Kisdi Benedek egri püspök „régi énekként” jelentetett meg a XVII. század közepén, felismerhető a párbeszédes forma. Megszólalnak benne az angyal, a pásztorok, Szűz Mária, s az eseménysort a narrátor elbeszéléséből ismerhetjük meg. A ma ismert, néprajzkutatók gyűjtötte betlehemesek szöveghagyománya azonban főként XVII–XVIII. századi iskoladrámák és templomi játékok hatását mutatják.
A betlehemezés szokása az egész országban ismert és eleven ma is, ám napjainkban az előadások többségénél már nem beszélhetünk spontán hagyományozódásról. Főként lelkészek, hitoktatók, tanárok, lelkes önkéntes szervezők tartják életben vagy élesztik újjá a hagyományt.
Vagyis ma már inkább „felülről szerveződik” egy-egy előadás, amelyet csak kisebb részben adnak elő a régi szokásnak megfelelően, házról házra járva a szereplők, és általában szövegkönyvként sem a XVIII–XX. századi gyűjtéseket használják. Inkább templomokban, iskolákban, nagyobb közösségi tereken, meghívott vendégek előtt elevenedik meg a betlehemi történet. Alig van olyan plébánia vagy filia Magyarországon, ahol ne szerveznének betlehemes játékot az általános iskolák alsóbb évfolyamos diákjainak közreműködésével.
Néhány hete hiánypótló, csaknem ezeroldalas kötet jelent meg a Ráció Kiadónál A karácsonyi ünnepkör színjátékai Magyarországon (11–18. század) címmel. Ebben a könyvben a XVII–XVIII. században előadott összes, eddig ismert olyan színjáték napvilágot lát, amely a karácsonyi ünnepkör, azaz advent, karácsony és vízkereszt lelkiségének sokszínű, értékes és ma is előadható gyümölcse. Összesen 31 ünnepi színjátékról van szó.
A kiadvány Kilián Istvánnak köszönhető, aki több évtizedes kutatómunkával a kötet magyar, latin és német nyelvű szövegeit tárta föl, rendezte sajtó alá, és írt hozzájuk bevezető tanulmányt. A könyv szerkesztője és lektora, Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész úgy véli, hogy bár kritikai szöveg- és dallamkiadásokat olvashatunk a gyűjteményes munkában, a szakemberek mellett jól használhatják laikus érdeklődők is. A karácsonyi ünnepkör legrégibb hazai dramatikus emléke a vízkereszti csillagjáték, a Tractus Stellae, amelyet gregorián dallamon énekeltek Európában és hazánkban, bizonyíthatóan a XI. század végén, Szent László király és Könyves Kálmán uralkodása idején.
A könyvben magyarázatokkal kiadott többi dramatikus szöveg a XVII–XVIII. századból maradt ránk, a késő reneszánsz és a barokk világát rajzolják az olvasó elé paraliturgia és iskolakultúra összefüggésében. Így szakemberek számára rekonstruálhatóvá válik az a folyamat is, amelynek során az iskolai gyakorlatokból – folklorizálódva – megszülettek a népi betlehemes játékok vagy a párbeszédre alapuló, Jézus születését bemutató népénekfüzérek. Az első magyar nyelvű szöveg az 1629-ben, Dengelegi Bíró Péter református esperes, lelkész, tanár, iskolamester által lejegyzett váradi betlehemes.
Ha a történelmi Magyarország minden beszélt nyelvén pillanatnyilag nem ismert is betlehemes drámaszöveg, mégis valószínű, hogy országosan elterjedt szokásról beszélhetünk, amelynek sokfelé kimutatható virágzását felekezeti viták még akkor sem korlátozták, ha a tartalom ellentétben állt a hitelvekkel. Jó példa erre a kötetben szereplő két unitárius betlehemes, amelyet 1700 körül jegyeztek le Kolozsvárott. A betlehemes játékok az Istengyermek születésének körülményeit mutatják be a nagyközönségnek, a Szentháromság-tagadó egyház viszont nem fogadja el Krisztus istenségét.
A történeti betlehemes játékok közül néhányban paradicsomjelenet is található. Ádám és Éva történetét összekapcsolják a megtestesülés drámájával – a húsvéti liturgia vagy a középkori teológus, Canterbury Szent Anzelm okfejtéséhez hasonló módon. A barokk betlehemes játékokban Mária és József szálláskeresésének történetében komoly társadalomkritika fogalmazódott meg, amely a gazdagokat és a fösvényeket állította pellengérre.
Szinte minden betlehemes játéknak elengedhetetlen része a pásztorok tréfás párbeszéde a betlehemi éjszakában. Ezt követi az angyal megjelenése és a pásztorok hódolata a Kisded előtt. Egyetlen följegyzett változata van Mária altatóénekének, amely egyébként a folklórban széles körben elterjedt. A fönnmaradt színdarabok mintegy harmadában a napkeleti bölcsek – a háromkirályok – is megjelennek. S egyetlen fönnmaradt betlehemesben olvasható Ráchel siralma, amely Heródes csecsemőgyilkosságát eleveníti fel.
A barokk betlehemes játékok felekezetsemleges érdekessége, hogy a színjátékot összekapcsolták a kötelező iskolai gyakorlattal. És mivel Theokritosz vagy Vergilius stílusában eklogákat, disztichonban megfogalmazott költeményeket kellett készíteniük poétikai gyakorlatul, gyakori, hogy a betlehemi pusztán olyan pásztornevek bukkannak fel, amelyek a bukolikus költészetből lehetnek ismerősök. Megjelennek a Vergilius költeményeiből ismert Alexis, Corydon, Dametas, Menalcas és mások.
Medgyesy S. Norbert szerint ezeknek a XVII–XVIII. századi betlehemeseknek sokszínű, többfunkciós világuk van, amely több műfajt foglal magában. Teológiai tartalmat közérthetően szemléltetve együtt él bennük a dráma és a verses népének műfaja, a korabeli iskolai retorikai-drámaelméleti gyakorlat szövege és a helyi néphagyomány hatása, a bibliai szereplők és a reneszánsz-barokk allegóriák világa.
Az iskolában előadott történeti betlehemesek legtöbb jellegzetességét a bukovinai és a székelyföldi folklór őrizte meg. Az alföldi példákban néhol Heródes is szerepel, a Felföldön és a Dunántúlon gyűjtött betlehemes játékok fő motívuma az öreg pásztor mókázása és adományvitele. Az egész magyar nyelvterületre jellemző, hogy az előadásokat népénekek kísérik, és elengedhetetlen elem bennük az angyali köszöntés, valamint a pásztorok imádása.
Ízelítőként mindennek szép példáját látta a közönség a piliscsabai PPKE BTK Boldog Özséb Színtársulat tagjainak és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék énekeseinek előadásában, amikor a kötetet Pintér Márta Zsuzsanna színház- és drámatörténész, az egri Eszterházy Károly Egyetem dékánja mutatta be Budapesten. Ha a betlehemes játék általában véve nem tekinthető is hungarikumnak, ebben a formájában mégiscsak a magyar kultúrtörténet meghatározó eleme.