Visszabontott oszlopok, statikailag életveszélyes falak, esővíz, rázó elektromos kábelek, korrupció a köbön. Így épül a fővállalkozó nélküli bécsi, hatalmas alapterületű és futurisztikus külsejű szuperkórház, melyet gigantikus késéssel adnak át. Fővállalkozó nincs és nem is volt, az árak pár év alatt viszont a háromszorosukra duzzadtak.
Bezzeg az egészségügy Bécsben, az maga a tökély! – mondják a hazai viszonyokkal elégedetlenkedők. Ehhez képest az osztrák fővárosban lassan már 18 éve képtelenek átadni azt a 110 ezer négyzetméteres, 788 ágyas szuperkórházat (Krankenhaus Wien-Nord), amelyben réges-rég 46 ezer fekvő- és 250 ezer ambuláns betegnek kellene gyógyulnia évente. Erre viszont az idén még biztosan nem, majd talán a jövő ősszel, 2019-ben kerülhet sor.
Hogy a helyi számvevőszéknek miért fogyott el a türelme? Talán mert nyolcezer pontos hiba- és korrupciólistát tártak fel azzal az „aprósággal” együtt, hogy hiányzik, mert soha nem is volt fővállalkozó, illetve az évek múlásával a költségek a háromszorosukra duzzadtak. Ez számszerűsítve az jelenti, hogy kezdetben a részhitelező Európai Beruházási Bank még 605 milliós büdzsével kalkulált, de most úgy tűnik, hogy 1,7 milliárd sem lesz elég a munkálatok befejezésére.
Az osztrák Kurier az anomáliákról a Reménytelen küldetés című cikkében így számol be: amennyiben jövőre sikerül átadni az üvegpalotát, az adófizetők a modern épületbe belépve arra a sok szomorúságra gondolnak majd, amely ezt a beruházást az évek folyamán végigkísérte. Hogy a felelősséget ki viseli, arra csak a nemrég felállított vizsgálóbizottság jelentése adhat majd választ, ám már most sokan kételkednek, hogy ez sikeres lesz-e a számvevők korábbi jelentései és a gigantikus hibalista alapján.
Egyelőre úgy fest, hogy az eredeti elképzelés, miszerint vegyes, állami és magántőkét is bevonó finanszírozással épül az intézmény – befuccsolt. Oka, hogy a korábban még hivatalban lévő helyi önkormányzat szociális osztályát vezető Sonja Wehsely és a főváros 30 ezer embert foglalkoztató szervezete, a Bécsi Kórházszövetség (Wiener Krankenanstaltenverbund, KAV) úgy döntött, hogy minek ide olyan csapat, amely összefogja és felügyeli az építkezést, így maguk vették kézbe, kvázi kalákában az irányítást.
Több osztrák oknyomozó újságíró is utánajárt, akik egyöntetűen állítják: nincs még egy olyan gigaberuházás egész Európában, ahol ne lenne fővállalkozó, de mérnökök hada is figyelmeztetett erre, ám az intő szavak nem találtak célba.
Elképesztő hibalista olvasható a Heute internetes oldalán. Íme néhány érdekesség: mivel a belső teret a külső homlokzat befejezése előtt, még 2014-ben alakították ki, az esővíz egyszerűen alámosta az építmény csarnokát. A nedvesség a mai napig óriási kárt okoz. A javítása 1,23 millió euróba került. Statikailag kezdetben vállalhatatlanok voltak a tartófalak, ám ezeket a gondokat már orvosolták, ehhez azonban vissza kellett bontani a meglévő, betonozott falakat.
A homlokzati munkák során nyilvánvalóvá vált: az oszlopokat a tervezett pozíciótól 17 centiméteres eltéréssel építették. Kilenc oszlopot kellett lebontani és újjáépíteni. Utólagos költség potom 1,27 millió euró. Korrózió ellen a csővezetékeket elfelejtették bevonni, az elektromos kábelcsatornákba a vezetékeket túlzsúfolva oly módon tuszkolták be, hogy azok érintése életveszélyes.
Szinte vicces is lehetne, de nem az, mivel 95 ezer eurót vitt el az az ezoterikus szakértői véleményezés, hogy a betegágyakat miként lehetne „tiszta energiaburok” köré, a fengsuj szabályai szerint csoportosítani. A korrupciós listát viszont valószínűleg egy 839 ezer euróból épített kerítésszakasz vezeti, amelyet a vesztes második helyezett 13 ezerből kihozott volna.
A főkolompost, Sonja Wehselyt már senki ne keresse Bécsben, Németországban vállalt munkát, ám utódja sem bírta a nyomást, Sandra Frauenberger is felmondott. Az új bécsi polgármester pedig radikális változást ígér, valamint azt, hogy ezentúl az építkezés számláit szigorúbban ellenőrzik, sőt hírlik, hogy a KAV-ot a mostani formájában megszüntetik. Pedig a szuperkórház eredeti célja az lett volna, hogy kiegyenlítődjön a különbség Bécs egészségügyi ellátásában: az elhanyagolt északi kerületekben ezer emberre csak 3,5 kórházi ágy jut, szemben a főváros más részeivel, ahol nyolc.
Ám úgy tűnik, erre várni kell. Mindennek tükrében az új szuperépítmény lesz Ausztria fajlagosan legdrágább gyógyintézménye, ahol egy ágyra kétmillió eurós beruházási költség jut, míg a második helyezett Donauspital Wiennél csak 700 ezer. Az biztos, hogy radikális reformokra lesz szükség amiatt is, hogy az osztrák orvosok túlterheltek, és a betegeket sokszor a folyosón fektetik le, illetve gyógyítják.
