Javában zajlik az uborka- és a fesztiválszezon. A kapolcsi Művészetek Völgye messzi földön híres volt szabad szellemiségéről, az önkifejezés, a különféle stílusok, műfajok egymás melletti megféréséről. Az egyik udvarban hegymászók tartanak élménybeszámolót a nyolcezres csúcshódításukról, mellettük a színpadon free jazz szól, előttük ördögbotoznak, a pajtában pedig hagyományőrző táncház dübörög. Idén azonban egy forró nyári napon valaki úgy gondolta, hogy a magaskultúra egyszerűen nem fér meg egy légtérben a bulvárral, és kitiltott egy volt pornószínésznőt egy felolvasóestről, merthogy kérem szépen, nem odavaló, és majd jól magára vonja a közönség figyelmét.
Történt ugyanis, hogy egy újságíró elcipelte Spiró György felolvasására Kelemen Anna bulvárcelebritást, merthogy az olyan gonzós-provokatív dolog, hátha kisül belőle valami vicces anyag. A fesztivál Mókuskert Udvar helyszínének egyik szervezője viszont úgy rástresszelt arra, hogy a hatalmasra fújt szájú-keblű szőkeség mellett senkit sem fog érdekelni a színpadon saját műveit felolvasó Spiró, hogy nem engedte be a hölgyet, aki egyébként semmi kihívót nem csinált, és még egész sok ruha is volt rajta.

Szerényi Gábor rajza
Azonkívül persze, hogy ez a hozzáállás sokat elmond arról, hogy az izzadó szervező mit gondol a közönségről, sőt a fellépő íróról, felmerül a kérdés: ki lehet-e
tiltani valakit egy kultúrprogramról, mert szerintünk „nem illik a képbe”? Akkor a magaskultúra fogyasztása erkölcsi, esetleg esztétikai feltételekhez kötött? Be kell zárni egy elefántcsonttoronyba, és tűzzel-vassal védeni a zavaró külvilág károsnak vélt behatásaitól?
Az általános szerződési feltételek ide vonatkozó szabálya szerint a rendezvényen „a látogatók kötelesek tartózkodni […] az olyan magatartástól, amely nem illeszkedik a Völgy szellemiségébe”. Kelemen Anna viszont nem tett semmit, csak le akart ülni kísérőjével, aki aztán összeollózta volna a két világ kissé szürrealista találkozását egy rövid videón. A szervező a programját akarta megóvni a vélt provokációtól, ami ellen viszont még mindig az lett volna a legjobb védekezés, ha figyelmen kívül hagyja, és nem lesz „ügy” az egészből.
Hiszen „a kultúra nem valami fennkölt dolog, nem a messzi magasban kevesek számára rezgő délibáb, hanem a mindennapi élet szerves része. A kultúra többek között nem egyéb, mint azok a sárga fedelű, silány papírból készült, vacak kis könyvek, amelyek nagy műveket közvetítenek és amelyeket bárki bármikor megvehet.” Ezeket Spiró György mondta.