Amikor Schumann először hallotta Chopint zongorázni, azt mondta róla és a műveiről: „virágok közé rejtett ágyúk…” A Molnár-C. Pál Műterem Múzeumban Ágyúk és virágok címmel nyílt kiállítás Cziffra György zongoraművész emlékére. Molnár-C. Pál festőművész ötven éven át élt és alkotott a Gellért-hegy oldalában, a Ménesi úti villában.
A Cziffra-kiállítás a Tavasz Teremben látható, melynek célja és rendeltetése nagy magyar hagyatékok és művészek bemutatása. Itt a zene és a festészet mindig együtt él, együtt jelenik meg. Az első kiállítótérben az angyalföldi nyomortól az 56-os disszidálásig követhetjük nyomon a zongoraművész életét. Cziffra György édesapja cigányzenész volt Párizsban, ahol a család remekül élt. A háború kitörésekor viszont az idegeneket kiutasították Franciaországból.
A család Angyalföld Tripolisznak nevezett negyedébe került, ahol nyomorúságos körülmények közé keveredtek. Nővére, Jolán mosogatólány lett, az étteremből hazahozott maradékokon éltek. Miután a lányt segédpénztárosi munkára osztották be, összekuporgatott egy kis pénzt, és ahogy Cziffra György Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvében olvasható: „azzal változtatta sóbálvánnyá szüleinket, hogy kifejezte szándékát: bérel… egy zongorát.” Cziffra György háromévesen megpillantotta élete első hangszerét.
Az első kiállítótérben kis tárgyakkal – „minivilággal” –, családi fotókkal elevenítik fel a zongoraművész életét, aki már tizenévesen bárokban muzsikált. A kávéházi sarokkal és Molnár-C. Pál rajzaival az éjszakai mulatók és presszók világát idézik meg. A zongoravirtuóz kalandos élete film után kiált. Tizenkilenc évesen találkozott Soleilkával, akivel néhány napos ismeretség után összeházasodtak. Felesége várandós volt, amikor Cziffrát behívták katonának. A háborúban katonaszökevény lett, elfogták, megszökött, bujkált, 1944-ben a szeme láttára bombáztak le egy kápolnát s benne egy harmóniumot, melyen néhány perccel azelőtt még játszott.
Kis tárgyakkal, családi fotókkal elevenítik fel a zongoraművész életét
Fotó: Mirkó István
Cziffráék először 1950-ben akartak disszidálni, de a határnál elkapták őket. A zongoraművész három, Soleilka két év börtönt kapott. Az 1956-os forradalom előestéjén adta elő az Erkel Színházban Bartók II. „eljátszhatatlan” zongoraversenyét. Erről szóló szerződése látható a kiállításon, ahogy határidőnaplója is, melybe aznap csak annyit írt: új kormány. Másnap családjával elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le. Páratlan karriert futott be külföldön, improvizációs képessége a legnagyobb zongoraművészek közé emelte.
A másik kiállítótérben életének második szakasza látható, elsősorban Kürthy Hanna – Cziffra György-ösztöndíjas képzőművész – alkotásain keresztül. A zongoraművész néhány személyes tárgya, a koncerteken viselt spanyol öve és párizsi telefonja is megtekinthető. Cziffra Senlis-ben megvásárolt egy középkori, romos királyi kápolnát, és a művészetek szentélyévé varázsolta.
1981-ben borzasztó tragédia történt. Fia, aki pianistából karmester lett, s akivel együtt koncertezett, lakástűz áldozatává vált. Cziffra György tizenhárom évvel később hunyt el. A zongoraművészt tehetsége, szellemi hagyatéka és fiatalokat felkaroló munkássága már életében legendává tette. A kiállítás kísérő rendezvénye a Cziffra György Fesztiválnak, melynek egyik célja, hogy a zseniális zongorista végre hazájában is elfoglalja megérdemelt helyét.
(Ágyúk és virágok – Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum, Budapest, Ménesi út 65. Cziffra György zongoraművész emlékkiállítása 2019. március 2-ig látogatható)
