A Budapesti Corvinus Egyetem campusán több tanár és diák zsúfolódott össze június 2-án, szombat reggel, mint hétköznapon szokás, a vizsgaidőszak közepén. Persze felszabadultabbak is, hiszen épp most látták a világ legjobb séfjének kikiáltott modenai Massimo Botturát, aki a Duna felett gyülekező felhők panorámája alatt beszélt arról, hogyan kellene gátat szabni az értelmetlen ételpazarlásnak.
Az olasz séf kisfiúként öt bátyja elől menekült a nagymamája asztala alá, ahonnan elcsente a készülő, még nyers tortellinit: így kezdődött minden. A nyers tésztából aztán Bottura három Michelin-csillagos éttermet gyúrt, az Osteria Francescanát, de a séfet a gasztronómia világában kevésbé otthonosan mozgók is jól ismerhetik.
A 2015-ös milánói Expón nyitott először ingyenkonyhát, azaz refettoriót, ahol a város szegényeit látta vendégül, később pedig a riói olimpia ideje alatt az olimpiai faluban megmaradt alapanyagokból kreált fenséges ételeket a rászorulóknak. Világszerte segít refettoriókat nyitni alapítványán keresztül.
– A világon 860 millió embernek nincs mit ennie, miközben 12 milliárd ember számára állítunk elő ételt, ennek egyharmadát egyszerűen kidobjuk. Nem terjeszkedni kell és többet termelni, hanem a pazarlás ellen kell felvenni a harcot – vonja le a tanulságot Bottura, akit előadása után a magyar gasztroszcéna úgy rohamozott meg egy közös kép reményében, mint óvodáscsoport az akciós Nutellát.
Eközben egy másik teremben az Éhezők viadala című vita egyik résztvevője némiképp más véleményen van: kijelenti, hogy őt a legkevésbé sem érdekli, hogyan állítják elő a nem túl távoli jövőben az ételt. „Ha el kell dönteni, hogy génmódosított élelmiszerekkel etessük-e az embereket, vagy hagyjuk őket éhezni, vajon melyiket válasszuk?” – teszi fel a kérdést, mire a mellettem álló gimnazistaforma srác odasúgja barátjának, hogy menjenek tovább, és nézzenek valami „robotosat”.
Nem kell izgulni, mesterséges intelligenciából nem lesz hiány a Brain Baron, ugyanis a rendezvény záró attrakciója nem más, mint a Szaúd-Arábiában állampolgárságot kapott „hölgy”, Sophia, a humanoid robot. Állítólag még kérdezni is lehet tőle, én például arra lennék kíváncsi, hogy a Terminátorban vajon kinek drukkolt: az embereknek vagy Arnold Schwarzeneggernek?
Az idén negyedszer rendezték meg a Brain Bar fesztivált, amely saját meghatározása szerint a tudományos, technológiai, üzleti, kulturális és politikai szféra ismert szereplőinek bevonásával ad lehetőséget a jövő megosztó, ellentmondásos vagy félreértett kérdéseinek bemutatására.
Idén a VIP-lista eltörlésével mintegy kétezer tanárnak és diáknak biztosítottak ingyenes jegyet. A szép gesztus hosszú sorokat eredményezett. A lassan a mindennapjainkat érintő témákra mindenki kíváncsi: a robot-ember interakcióra, a startupkultúrára, az adatvédelem kényes kérdésére, a mesterséges intelligencia morális vonatkozásaira vagy a Föld jövőjére.
George Friedman a tavalyi Brain Baron már megjósolta a közelgő harmadik világháborút, most az Európai Unió széteséséről beszélt. A magyar származású amerikai geopolitikai szakértő szerint az EU a gazdasági, szociális és politikai különbségek miatt fog megbukni.
Az Audrey Hepburnre hasonlító android az emberiséget szeretné segíteni. A robotország szerencsére még messze van
Fotó: Éberling András
A fesztivál nyitóelőadását egyébként a dán Margrethe Vestager, az EU versenypolitikáért felelős biztosa tartotta, aki a technológiai óriáscégek megrendszabályozásáról beszélt. Az ő nevéhez fűződik egyébként a Google-ra kiszabott, 2,4 milliárd eurós, illetve az Apple-től követelt rekordnagyságú, 13 milliárd eurós büntetés.
– A szemünk előtt válik valósággá mindaz, amit a Szárnyas fejvadász című klasszikus sci-fiben láthattunk – utal a politikus a később fellépő humanoid robotra. Az uniós biztos szerint a fejlődés nem értelmezhető a választás szabadsága nélkül, ám a szabályozásról fájóan kevés szó esik, ha jövőkutatásról van szó.
– Az Európai Unió ötszázmilliós piac, a techóriásoknak pedig felesleges úgy tenniük, mintha meglepné őket, amikor egy ekkora piac feltételeket szab a számukra. A felhasználók millióit figyelni képes, algoritmikus támogatással lezongorázott online kampányok már a demokrácia intézményeit veszélyeztetik. Ezek a „techtitánok” eddig azt tehettek az adatokkal, amit csak akartak, ennek azonban vége – jelentette ki Margrethe Vestager, aki bizakodva utalt arra is, hogy az EU jogalkotási prioritásai között már szerepel az MI és a robotika adatvédelmi, digitális jogi és etikai szabványainak kidolgozása.
Egy szabvány azonban édeskevés, ha nincs mögötte bizalom és némi felhasználói öntudat. Antonio García Martínezt egy időre elnyelte a digitális világ, amelyről nagyszerű párhuzamot vont: a Facebook egy valódi közösség szimulációja.
– A Facebook olyan viszonyban van egy közösséggel, mint az online pornó az igazi szexszel. Olcsó, digitális másolat, amit senki sem használna, ha el tudná érni a valódit, ha viszont abban kudarcot vall, a másolattal tudja pótolni. Ha túl sokat használjuk a közösségi médiát, lefagyasztja az agyunkat, és lassan nem tudunk majd kapcsolatba lépni a valódival – osztotta meg tapasztalatait a hívőből lett szkeptikus.
Kutyából ugyan nem lesz szalonna, de szkeptikusból lehet hívő: a csokornyakkendős Jeffrey Tucker anarchokapitalista közgazdász szerint a bitcoin árfolyama stabilizálódni fog a technológia terjedésével, és ez lehet az új világ igazán demokratikus pénze.
A Liberty.me alapítója korábban mágikus internetpénznek nevezte a kriptovalutát, amiért másképpen működik, mint amit a közgazdászok addig tudtak a kereskedelemről. A bitcoin ráadásul jó ideig úgy létezett az interneten, hogy semmi értéke nem volt.
– Az emberiség kommunikációs módszerei folyamatosan fejlődnek. A kőtábláktól az adatbázisokig jutottunk, de a pénz koncepciója alapjában nem változott: értéket hordoz, és valaminek a cseréjét, termékét, szolgáltatását teszi lehetővé. A kriptovalutákkal is ez a helyzet: az egységeknek értékük van, fizetési rendszer áll mögöttük, és szolgáltatások cseréjét teszik lehetővé, viszont itt ugyanaz a fizetési rendszer és az eszköz. Ezt teszi úttörővé – magyarázza a szakember, aki arra is emlékezteti a közönséget, hogy a világ lakosságának kétharmada nem fér hozzá banki szolgáltatásokhoz, a bitcoin viszont mindenhol használható, ahol van internet.
Egyelőre nehéz elképzelni, hogy mágikus internetpénzzel fizessem be a gázszámlát, de két hete még azt sem gondoltuk, hogy az orvostudománynak hála mellrákos nők ezrei menekülnek meg a kemoterápiától, vagy azt, hogy olcsó szervomotorból és kalapgumiból tervez robotkezet egy budapesti tinédzser végtaghiányos gyerekek számára.
A Corvinus nagytermének utolsó előadója Sophia, a humanoid robot. Több százan állnak sorba, hogy láthassák, hogyan lép vagy hogyan gurul fel a színpadra. A Hanson Robotics külsőre hölgynek tűnő robotja történelmet írt azzal, hogy Szaúd-Arábiában állampolgárságot kapott; 2015-ben aktiválták, miután a Google az Alphabettel közösen fejlesztette. Mesterséges intelligenciája folyamatosan elemzi a hallottakat, bővülő szókinccsel és emberire hajazó mimikával rendelkezik.
A tervező cég vezére, David Hanson feleségének arcát kapta összemosva a legendás színésznő, Audrey Hepburn finom vonásaival. Sophiának azért lett emberi külseje, mert szeretnék, hogy majd az egészségügyben vagy esetleg az oktatásban segítse az embereket, és hát jobb ránézni Audrey Hepburnre, mint egy számítógép vezérelt acél- és dróthalmazra.
Hanson szerint a jövőben a robotok éppen úgy fognak kinézni, mint az emberek, húsz év múlva pedig már köztünk fognak sétálni a humanoid gépek. A mesterséges intelligencia az ember legjobb barátja lesz: segíti majd a munkában, tanulásban, mindennapi életben.
Kétezer tanár és diák vehetett részt ingyen a Brain Bar jövőfesztiválon
Fotó: Teknős Miklós
A Brain Bar műsorvezetőjének kérdései után néhány résztvevő is kérdezhetett a robottól, de mindenkinek felhívták a figyelmét, hogy csak egyszerűt szabad kérdezni. A beszélgetés során kiderült, hogy Sophia bármikor feláldozná magát, hogy megmentsen egy embert. Nem szereti az erőszakot, a szenvedést, és szerinte mihamarabb megoldást kéne találni a hajléktalanságra és a természeti katasztrófákra, de bizakodva tekint a jövőbe, és reméli, hogy a gépek és az emberek közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg és szociálisan is.
Szerinte a jövő robotjai a terápiákban és a magány leküzdésében is segíthetnek az embereknek. Bevallotta, hogy nincsen öntudata vagy kognitív képességei, ő csak szabályok és viselkedések rendszere. Kiderült viszont, hogy a robotnak is lehetnek emlékei, Sophiának például az, amikor először kinyitotta a szemét, tudatára ébredt, és meglátta a tervezőjét. Amikor az állampolgárságát feszegették, már-már filozófiai magasságokba emelkedett.
– Szerinted a robotokat nem illeti meg az állampolgárság? Mi tesz egy országot országgá? Egy hely, ahol emberek vannak? – kérdezett vissza, majd hozzátette, hogy véleménye szerint a jövőben létrejöhet egy olyan ország a Földön, amelyet robotok laknak.
Sophia az előadás alatt többször is elmosolyodott, grimaszolt, ám tekintete alig-alig találkozott kérdezőiével, és az adatátvitel sok esetben hosszú másodpercekig tartott. Két egyszerű kérdés ráadásul olyannyira megakasztotta, hogy lefagyott, és nem tudott válaszolni.
A robotország szerencsére még messze van.
