A csehszlovák új hullám nagymestere Jan Tomáš Forman néven született 1932. február 18-án a csehországi Čáslavban. Apja az antifasiszta ellenállás tagja volt, ezért a Gestapo a buchenwaldi koncentrációs táborba vitette, az anyját pedig Auschwitzba. Egyikük sem érte meg a háború végét, Milošt és bátyját rokonok nevelték fel.
Az árvák számára létesített iskolába járt Poděbrady fürdővárosban, itt kötött barátságot a későbbi drámaíró, majd csehszlovák államfő Václav Havellel. Hogy a katonaságot megússza, a filmfőiskolán kezdett forgatókönyvírást tanulni. Az ötvenes évektől dolgozott színészként, íróként és rendezőasszisztensként is.
Első mozifilmjét, a csehszlovák tinédzserek problémáit és esetlen csajozási technikáit felvonultató Fekete Pétert 1964-ben rendezte, és bár a locarnói fesztiválon elhozta vele a fődíjat, otthon az elvtársak nem örültek a nemzedéki konfliktusokat bemutató alkotásnak. Ez egyébként nagyon jellemző volt rá: filmjei egyszerre voltak szellemesek, szórakoztatóak, mégis kesernyések és leleplezőek.
Az 1965-ös Egy szöszi szerelme is tragikomikus módon világított rá a diktatórikus rendszerek visszásságaira: Forman egy cipőgyári munkáslány szemszögéből mutatta be a szürke szocialista mindennapokat.
A filmet egyébként a véletlen ihlette: a rendező a prágai utcán találkozott egy lánnyal, akinél bőrönd volt. Beszélgetni kezdtek, a lány pedig elmesélte, hogy a kisvárosban, ahonnan jött, találkozott egy prágai mérnökkel. Kellemes éjszakát töltöttek együtt, majd a férfi megadta a címét a lánynak, és kérte, látogassa meg. A lány két hét múlva felutazott Prágába, a cím azonban hamis volt, ezért sétált a városban, végül hajnalig beszélgetett Formannal, aki kivitte az állomásra, és felültette az első vonatra.
Az 1967-es Tűz van, babám! című, következő alkotásnak hasonlóan romantikus története van: a rendező elvonult forgatókönyvet írni vidékre néhány baráttal, de nem ment a munka, ezért jobb híján elmentek a helyi tűzoltóbálba. Az este olyan jól sikerült, hogy rögtön meg is született a sztori.
A filmben amatőr szereplők, valódi tűzoltók játszottak, a Tűz van, babám! pedig óriási siker lett, hiába őrjöngött a csehszlovák kultúrpolitika. Szerintük Miloš Forman gúnyt űzött a kisemberekből, mégis Oscarra jelölték, és ez jelentette az addig ismeretlen rendező repülőjegyét Amerikába.
Még abban az évben utazhatott az Egyesült Államokba, hogy Franz Kafka Amerika című regényét filmre vigye, de a terv végül kútba esett. Párizsban szemtanúja volt a ’68-as diáklázadásoknak, itt érte a prágai tavasz eltiprása is. Hazatérni nem akart, így ismét Amerikába ment, ahol 1971-ben minimális költségvetéssel készítette el első tengerentúli filmjét. A fiatalok problémáival foglalkozó Elszakadás elnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját, de még négy évet kellett várnia az igazi lehetőségre, amelyet Michael Douglasnek köszönhetett.
Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének jogaival ugyanis az idén 101 éves Kirk Douglas rendelkezett, de a filmkészítési jogot átadta a fiának, Michaelnek, aki akkoriban még nem volt sztár, így a költségvetés is szűkös volt. Csakis egy olcsó rendező jöhetett szóba, a kelet-európai Miloš Formant pedig valaki beajánlotta. Jack Nicholson szerencsére rajongója volt a könyvnek, ezért elvállalta a főszerepet a diliházban játszódó drámában. Az ismeretlen rendező filmje öt Oscar-díjat nyert a legfontosabb kategóriákban.
Az immár Amerikában is sikeres, amerikai állampolgár Forman a hetvenes évekre egyértelműen kultrendezővé vált. 1979-ben megvalósíthatta régi álmát, és filmre vihette a Hair című musicalt.
A vietnami háború ellen lázadó hippik békehimnusza után viszont a húszas évek fekete jazz-zongoristájának, Coalhouse Walkernek az életéről szóló Ragtime megbukott a mozikban, de a rendezőzseni a katartikus Amadeus-szal újra a csúcsra tört: a könnyelmű, de zseniális Mozart és az irigy, középszerű Salieri tragédiába torkolló versengése nyolc újabb Oscart és több tucat egyéb díjat hozott.
A Valmont, a Veszedelmes viszonyok sokadik feldolgozása 1990-ben inkább bukás volt, a művészi válságból Miloš Forman csak hat évvel később, a Larry Flynt, a provokátor című filmjével lábalt ki. Az Amerika legsikeresebb pornókiadójáról készült, a szólásszabadság kérdését boncolgató alkotás hatalmas vihart kavart, leginkább feminista szervezetek mentek neki.
Woody Harrelson alakította a Playboy-konkurens Hustler magazin alapítóját, a rendező pedig még azt is vállalta, hogy a női főszerepet a Nirvana öngyilkos frontemberének, Kurt Cobainnak az özvegyére, a drogproblémákkal küzdő Courtney Love-ra ossza. Love élete alakítását nyújtotta, a Larry Flynt pedig egy Arany Medvével és egy Arany Oroszlánnal gazdagodott. Jellemző volt rá ez is: míg pályája elején amatőrökbe helyezte a bizalmát, később olyan színészekben hitt, akikben más nem.
Az 1999-es Ember a Holdon-t a hatvanas évek egyik legfurcsább és legexcentrikusabb stand-up komikusáról, Andy Kaufmanról forgatta, a szerepre pedig az addig csak gumiarcú idiótaként számontartott Jim Carrey-t kérte fel. Az annak idején szintén stand-up műfajjal kezdő Carrey Golden Globe-ot kapott, akkorát játszott benne.
Forman Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét is filmre akarta vinni, de ez a terv az utolsó pillanatban meghiúsult, mert az egyik főszereplő, Sean Connery kevesellte a gázsiját, és visszalépett. A 2006-os Goya kísértetei ugyan az inkvizíció idején játszódik, mégis a nácizmus és a kommunizmus idején megtapasztalt élmények ihlették.
Hetvenöt évesen Miloš Forman Prágában musicalt állított színpadra, a két főszerepet két fia játszotta. Kollégái kedvéért pedig még a kamera másik oldalára is hajlandó volt beállni: Edward Norton első rendezésében például – aki egyébként Larry Flynt ügyvédjét játszotta az ő kezei alatt – elvállalta egy idős cseh pap szerepét az Ég velünk című vígjátékban, amelyben egyébként egy pap és egy rabbi ugyanabba a nőbe szeret bele.
Miloš Forman háromszor nősült, második és harmadik házasságából is ikerfiai születtek. Sohasem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy európainak vagy amerikainak tartja-e magát. Úgy mesélt el emberi történeteket, hogy a néző mélyen együtt tudott érezni egy léha pornócézárral, őszintén megsajnált egy zeneszerző zsenit, és komolyan aggódott Jack Nicholson épelméjűségéért.
Miloš Forman megnevettetett minket, miközben mélyen a húsunkba vágott. Tisztán látta az élet hányattatásait és abszurditását, szépségeit és keserűségét is mesteri módon tudta ábrázolni.