Mindig akadt egy-két szerencsevadász tolvaj, ám ipari méretűvé csak a második világháború alatt vált a festménylopás. Hermann Göring külön csapatokat küldött szét Európában, hogy értékes darabokkal gazdagítsák magánmúzeumát, de a Vörös Hadsereget sem kellett félteni. A világégés óta ellopott összes műkincs értékét a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI legalább ötvenezermilliárd forintnyira becsüli. Ezeken belül is a festmény a „legkelendőbb” árucikk a feketepiacon. Hogy következmények nélkül a legtöbb mester alkotása leemelhető a falról, az az őrzők felkészületlenségét, hanyagságát és a biztonság elképesztő hiányosságát jelzi.
A múlt héten döbbenetes, egyszersmind banális rablásról szóltak a hírek. Három elkövető ment be a bécsi Dorotheum aukciósházba, és egyenesen a második emeleten kiállított Renoir-festményhez tartott, amelyet másnap árvereztek volna el. Gond nélkül kivették a festményt a keretéből, majd bevásárlószatyorba rejtve elegánsan elsétáltak a helyszínről. Ezt követően mindegyikük útjára indult, igaz, más és más kijáraton. A kamerák sem zavarták őket, a rendőrség azóta sem találja a tetteseket. Az Öböl, tenger, zöld szirtfalak című, 1895-ben készült, tengerparti tájat ábrázoló, kis méretű olaj-vászon kép értékét előzetesen 52 millió forintnyira becsülte az aukciósház. Innen indítva az árverést, a műkincspiaci szakértők szerint a végösszeget 700 millió körül ütötték volna le.
Minden idők egyik legnagyobb, félmilliárd dolláros műkincslopási ügyével kapcsolatos a másik hír, amely szerint jövő év januárjában ismét meghosszabbítják annak a szintén rekordösszegű – tízmillió dolláros – nyomravezetői jutalmat ígérő akciónak a határidejét, amelyet 28 évvel ezelőtt hirdettek meg. Lassan már három évtizede történt ugyanis az eset, amikor két rendőrnek öltözött tettes 13 felettébb értékes festményt vitt el a bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeumból.
Rembrandt-festmény hűlt helye a bostoni Stewart Gardner Múzeumban, 1990
Fotó: Reuters
Az alkotások között volt Rembrandt Krisztus a viharban a Galileai-tengeren című műve is, Vermeer A koncert című munkája, valamint Manet és Degas egy-egy festménye. S bár nemcsak az eltulajdonított műalkotások értéke, de a nyomravezetőnek ígért jutalom összege is rekordnak számít, pontosabban ez a valaha ilyen célra felajánlott legmagasabb összeg, eddig minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult. A hatóság szerint a képeket a maffián keresztül Connecticut államba, majd Philadelphiába juttatták, ám ott kihűlt a nyom. Alapos a gyanú, hogy ezek a remekművek már valamelyik dollármilliárdos rezidenciájának falait díszítik – akár azért is, mert például a holland festőnek ez az egyetlen ismert tengert ábrázoló munkája. Az egyedi ritkaság pedig szinte megfizethetetlen. Az FBI szerint az elkövetők már nem élnek.
Az évszázad festménylopásai között emlegetik a rotterdami műcsarnokból öt éve eltulajdonított hét nagy értékű alkotás ügyét is. A 18 millió euróra (5,4 milliárd forintra) biztosított alkotásokat – köztük Picasso, Matisse, Monet, Gauguin műveit – ugyancsak nem sikerült mind a mai napig megtalálni a hatóságoknak. Még annak a gyanúja is felvetődött, hogy elégették őket; a vádlottak hol ezt, hol az ellenkezőjét állítják. A kályhában talált hamu vizsgálata során ugyanis nem mutatható ki egyértelműen, hogy azok az eltűnt festmények maradványai lennének. Arról nem is beszélve, hogy a gyanúsított hat román bűnöző közül az egyiket még mindig nem sikerült elfogni.
Nem maradhat említés nélkül a „Pókember” esete sem, aki állítása szerint tönkretette, majd kidobta azt az öt festményt, amelyeknek együttes értékét több mint 100 millió dollárra taksálták. A férfi társával együtt 2010-ben a párizsi Modern Művészetek Múzeumába tört be a homlokzaton keresztül, kihasználva az épület biztonsági rendszerének hibáit. Kivett egy ablaküveget a keretéből, majd elvágott egy lakatot, és a csendes behatolást követően anélkül tudott egyik teremből a másikba osonni, hogy a biztonságiakat felébresztette volna. A diszkréten meglovasított Picasso-, Matisse-, Modigliani-, Braque- és Fernand Léger-festményeket azóta sem találják.
A világ híres-hírhedt esetei mellett persze Magyarország sem marad ki a sorból. A legnagyobb értékű, egymilliárd-négyszázmillió forintos kárt okozó festménylopásnak hazánkban sokáig az 1983 novemberében a Szépművészeti Múzeumban elkövetett eset számított. Mint ismert, akkor hét festményt – feltehetően görög megrendelésre – emelt el a kiállítótermekből egy magyar és olasz tagokból álló csoport. Egy képet 1983 decemberében Törökbálinton elásva találtak meg, a többi hat 1984 januárjában a görögországi Aigion környékén lévő Panagia Tripiti kolostorban egy bőröndből került elő.
A legnagyobb kárt Raffaello Esterházy Madonnája szenvedte el, a festmény fatáblája a rázkódás és az ütés hatására függőlegesen megrepedt. A múzeum épületében a lopás elkövetésekor csak három biztonsági őr volt, így a tettesek könnyűszerrel felmásztak a beállványozott épület első emeleti olasz termének ablakához, üvegvágóval kivágták, egy mozdulattal behatoltak, és leakasztották a falról a festményeket. Majd ugyanazon az útvonalon távoztak. A múzeumban volt ugyan riasztó, de néhány nappal korábban meghibásodott.
Szintén felfoghatatlan az a festménylopás, amelyben két évvel ezelőtt szüntette meg a nyomozást a rendőrség, ugyanis a tettes vagy tettesek nem kerültek elő. Az Éjszakai jelenet kápolnával című Csontváry Kosztka Tivadar-festmény eltűnésének története már-már filmbe illő. Az ominózus alkotásnak a debreceni kiállítócsarnokból 2014-ben veszett nyoma egy másik művel, Nemes Lampérth József Táj dombokkal című tusrajzával együtt.
A két műalkotás együttes értéke 134 millió forintra rúgott. A történet érdekessége, hogy a galériába nem tört be senki, erőszakos behatolásra utaló jeleket nem találtak. A dolgozóknak csupán a leltározás közben tűnt fel a hiány.
A magyar rekordot jelenleg egy 500 tételből álló gyűjtemény tartja, amelynek értéke jóval 110 milliárd forint felett van, és a kétezres évek elején tűnt el egy elhunyt műkereskedő budai házából. Ám hogy mennyi idő alatt és ki vitte el a képeket, máig sem tudni. A legelképesztőbb az, hogy amikor Kovács Dezső, a gyűjtemény tulajdonosa 2002-ben meghalt, a hatalmas vagyon szinte őrizetlenül maradt a villában. Noha időben megkezdődött a hagyatéki eljárás, a rokonok éveken át pereskedtek. Azaz bárki leemelhette a falról Paál László, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Mednyánszky László, Gulácsy Lajos és Derkovits Gyula alkotásait vagy éppen Tintoretto és Klimt műveit. Szakértők szerint valószínű, hogy profik hajtották végre a rablást, és a műkincseket jól „elásták”. Azaz évekig pihentetik azokat, majd az alkotások egyszer csak felbukkannak egy magángyűjtőnél, sorsuk követhetetlen.
A nagy bűnténysztorik gyűjteményében – talán éppen a döbbenet okozta egyediségük miatt – ügyes reklám- és performance-szakemberek is megtalálják számításukat. A világsajtóban futótűzként terjedt, hogy eredeti Picasso-festményre bukkantak a romániai Tulcea megyei erdőben. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy egy belgiumi színház két producere ásta el a kép másolatát, amelyen a mester Harlequin-fej című alkotása látható.
Az volt a fantáziadús elkövetők célja, hogy reklámot csináljanak egy holland képhamisítóról szóló színházi előadásnak, amelynek a címe Az igazi másolat. A darab producerei több címre is levelet küldtek, amelyben megjelölték az elásott műkincs helyét, és várták a fejleményeket. Legelőször Mira Feticu román származású holland írónő kapott észbe, és sietett a helyszínre. Arról azonban már nincs információ, hogy a vicces művészek milyen szankciókra számíthatnak a hatóság és az állampolgárok megtévesztése miatt.
