A Holnap Kiadó nemrégiben arra vállalkozott, hogy a magyar művészet és művelődéstörténet különböző ágait egészében bemutató könyvsorozatot indít, elsősorban fiataloknak. Ennek megfelelően a zsebkönyvnél alig nagyobb és vastagabb kötetek mindegyike óriási ismeretanyagot ölel fel: a szerzők az általános műveltséghez nélkülözhetetlen információkat (több száz év zene-, festészet-, irodalom- vagy színháztörténetét) tömören, érdekesen és közérthetően foglalják össze. Ehhez érteni kell a fiatalok nyelvén, ugyanakkor a téma elfogadott szakértőjének is kell lenni: így nem véletlen, hogy a sorozat darabjainak írói általában egyetemi tanárok.
Forgatás az ötvenes évek végén Taksonyban
Mint Gelencsér Gábor filmesztéta, az ELTE bölcsészkar oktatója, a legújabb kötet, a Magyar film 1.0 szerzője, akit azzal a korántsem egyszerű feladattal bíztak meg, hogy írjon átfogó magyar filmtörténeti áttekintést a mozgókép születésétől egészen napjainkig. A könyvbe belelapozva láthatjuk, Gelencsér kiválóan vette az akadályokat. Ugyanis nemcsak a magyar film múltjával, nagy korszakaival és alkotóival foglalkozik, de felhívja a figyelmet olyan hagyományokra, tendenciákra, sajátosságokra, melyek ismerete a kortárs folyamatok jobb megértéséhez is hozzásegíti az olvasót. Miért és mióta népszerűbb itthon a művészi/szerzői filmek gyártása, mint a közönségfilmeké? A magyar filmesek miért vannak sokkal jobban kihegyezve a magyar kultúra jellegzetességeink közvetítésére, mint más nemzeti filmművészetek alkotói a sajátjaikéra? Honnan ered a magyar film társadalomra reflektáló szerepe?
A gondosan és logikusan szerkesztett kötetben a magyar filmgyártás korszakai kronologikus sorrendben követik egymást a némafilmtől egészen a Saul fia Oscar-díjáig, ezáltal az olvasó úgy ismeri meg a választ a fenti kérdésekre, hogy egyben átlátja az azokhoz vezető folyamatokat is. Mindemellett a nagy korszakok alfejezeteiben a filmgyártás adott helyzetéről, körülményeiről, a virágzó stílusokról, a születő műfajokról is tájékoztatást kapunk – sőt a szerző e fejezetekben tud alaposabb elemzést nyújtani a magyar film egy-egy kulcsfigurájáról (rendezőjéről, színészéről, intézményéről). Külön dicsérendő Gelencsér következetes hivatkozási, illetve magyarázási metódusa a lábjegyzetekben: itt kaptak helyet a filmes szakzsargon kifejezéseinek meghatározásain kívül bizonyos darabok internetes lelőhelyei is.
A könyv amúgy is sarkall további kutatásra. Nemcsak a kötet végén található szakirodalom-jegyzékkel, mely a különböző korszakokban vagy témákban való elmélyedéshez ad iránymutatást, hanem a szerző stílusa miatt is. Gelencsér kitűnő érzékkel vegyíti a fontos információkat és a tudásanyagot a könnyed csevegéssel, az olvasó kortárs kontextusára való utalásokkal, így könnyen érdeklődést ébreszt tárgya iránt.
Alapos, mégis szórakoztató, tömör, rövid, mégsem csak a felszínt kapargatja. A magyar filmtörténetet éppen csak megismerő gimnazisták számára kötelező olvasmánynak bizton ajánlható, de filmmel foglalkozó egyetemisták számára is kitűnő puska. Az idősebbek pedig meglévő ismereteik felfrissítése és rendszerezése céljából forgathatják örömmel.
(Gelencsér Gábor: Magyar film 1.0. Holnap Kiadó, Budapest, 2017, 272 oldal. Ára: 3500 forint)
