Erre a sebességre senki nem számított. Etiópia és Eritrea között a háborúba torkollott határvitát kellett megoldani, amely húsz évig tartott, és az egész térség fejlődésére hatással volt.
Az időről időre fellángoló fegyveres összetűzéseket Etiópia nagyobb és korszerűbb hadseregével uralta. Volt északi tartománya, Eritrea, amely 1993-ban kivált az országból, hajlott volna a politikai rendezésre, ám Etiópia még a 2000-ben Algírban született békemegállapodást sem hajtotta végre. 2002-ben egy nemzetközi bíróság Badme határvárost, amely a vita egyik fő tárgya, Eritreának ítélte, de ez a döntés is hidegen hagyta Addisz-Abebát. Megtehette ezt, ugyanis tevékenyen részt vett az amerikaiak terrorizmusellenes – különösen Szomáliában zajló – harcában. Így hosszú évekig Washingtonban sem akadékoskodtak sokat.
Az Afrika szarván elhelyezkedő országok eddig különösebben nem villogtatták a demokratikus elkötelezettségüket. Etiópiában még mindig egypártrendszer van, Eritrea a világon az egyik legkeményebb diktatúra, amely marxista és egyúttal katonai is. Szomáliáról jobb, ha nem beszélünk, itt a hadurak tartják a kezükben a hatalmat. A parányi Dzsibuti kivételes stratégiai helyzeténél fogva a világhatalmak katonai felvonulási területe.
A Vörös-tenger biztonságos hajózhatósága több országnak elsőrangú érdeke. Az Afrika szarván eddig történt eseményeket ugyancsak aggodalommal követik Japán és az Európai Unió országai is. A kínai selyemútnak, a most kiépülő kereskedelmi útvonalnak más sem hiányzott, mint az, hogy két háborúzó országon kell majd áthaladnia.
Az Öböl menti államoknak is fontos ez a térség, különösen a Jemenben zajló összecsapások miatt: az Egyesült Arab Emírségek jelen van Eritreában, míg Szaúd-Arábia egyik legfőbb vágya, hogy Dzsibutiban legyen külföldi hadi támaszpontja. Végül az Egyesült Államoknak sem mindegy, hogy mi lesz ennek a térségnek a sorsa, különösen, ha a bizonytalan országokban felmerülő terrorveszélyt kell mérlegelniük. Ezek mind egy irányba mutattak: a szemben álló feleknek meg kell egyezniük a békés viszonyban.
A hadiállapot fenntartása és a szovjet típusú berendezkedés miatt a tőke nagy ívben elkerülte a térséget. Ez meg is látszik rajtuk, a számtalan szegény afrikai ország közül talán a két legnyomorgóbbról beszélünk. Most viszont Etiópiából változásokról érkeznek hírek. A helyszíni beszámolók szerint olyan öröm érződik az embereken, mintha győztes forradalom aktív részesei volnának. Felülről vezérelt forradalomé, amelyet máshol reformnak hívnak, ám itt olyan régen volt változás, hogy minden szédületes sebességűnek tűnik.
Áprilisban váratlanul lemondott miniszterelnöki tisztségéről Hailé Mariam Desalegn, az országirányító párt, az Etiópiai Népi Forradalmi Demokratikus Front vezetője. A parlamentet száz százalékig uraló politikai tömörülés, amely egy koalíció, és az ország legjelentősebb nemzetiségi közösségeiből áll, ki is jelölte az utódot a 42 esztendős Abiy Ahmed személyében. Őt javasolta elődje is. Ma Abiy Ahmed fényképével tele a főváros, ez virít a buszok, a taxik szélvédőjén, anélkül hogy bárki kötelezővé tette volna kiragasztását. Az új vezető politikája ilyen népszerű, reményt hozott a majd harminc évig tartó reménytelenségbe. Addisz-Abeba Abiy-mániában „szenved”.
Ki is ő? Április előtt hazájában is kevesen ismerték ezt a jó kiállású fiatalembert. Az oromó nemzetiségből származik, amely a legnagyobb Etiópiában, a 104 milliós lakosság mintegy 35 százalékát adja. Apja muzulmán oromó, anyja ortodox keresztény, aki amraha nemzetiségű. A kormányfő protestáns vallású. Mindhárom jelentősebb nemzetiség – az oromók, az amrahák (27 százalék) és a tigrék (6 százalék) – nyelvét folyékonyan beszéli.
Miért fontos ez? A polgárháborúban a Tigré Nép Felszabadítási Frontja vitte a prímet, 1991-ben ők döntötték meg az előző diktatórikus vezetést, amely után ők is hasonlót hoztak létre. A hatalmi posztokba tigréket ültettek, ők uralták az egész etióp vezetést. Három éve ebből az oromóknak elegük lett, és sorozatos tüntetéseken követelték a helyüket az ország irányításában. Vagy ezer halálos áldozata volt ezeknek a megmozdulásoknak. Tavasszal bedobta a törülközőt Desalegn, aki a welajtas kisebbségből származott, és aki a Jeune Afrique hetilapnak adott interjúban kifejtette: nem tudta rávenni az együttműködésre még a nagyobb nemzetiségek képviselőit sem.
Abiy Ahmed az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában végezte katonai tanulmányait. Fiatal kora ellenére vezérezredesi rangig vitte, amikor az egyenruhát polgári öltözékre cserélte. Az ország titkosszolgálatának technikai vezetője volt, majd az utolsó két évben miniszteri poszton a tudományügyeket felügyelte. Intelligens, világlátott ember, aki a kormányfő kényes posztjára etnikailag és vallásilag is megfelelő. Apja révén jártas a muzulmán kultúrában, anyja az ortodox vallási gyökerekkel ismertette meg. A hadsereg reformjával is foglalkozott, vannak felső szintű ismeretei a titkosszolgálati és államügyek kezelésében. Nyerő választásnak tűnik.
Milyen reformokat jelentett be az áprilisi szűzbeszédében? Először is az összes politikai foglyot – számuk több ezer volt – szabadon engedik, a hadiállapotot megszüntetik. A gazdaság fellendítése érdekében reformokat vezetnek be, megnyitják a külföldi befektetők előtt az etióp piacot.
Elsősorban a nagy állami cégek privatizációjában – az Ethionel telekomvállalat, valamint az Ethiopian Airlines – magánosításában számítanak rájuk. Ezek a gazdasági változások megnyitották a pénzcsapokat: az emírség felszabadította az eddig talonban lévő hárommilliárdos kölcsönét, és Addisz-Abeba számíthat a Világbank egymilliárd dolláros hitelére is. Egy augusztus végi felszólalásában a kormányfő bejelentette, hogy az ország 2020-ban „valódi, többpárti választásokat rendez”. Előbb azonban engedélyezni kell a többpártrendszert, az etiópoknak két évük lesz az átállásra.
Egy addisz-abebai politikai nagygyűlésen június végén azonban az ováció mellett más, óvatosságra intő hangok is hallhatók voltak. Merényletet követtek el az új vezető ellen, két személy életét vesztette, 150-en megsebesültek, de a miniszterelnöknek nem esett baja. A lehetséges elkövetők közt említik a tigrék egy csoportját, akik nem akarnak belenyugodni hatalmuk elvesztésébe. De a merénylők jöhettek az oromók közül is, akik most már az elszakadást követelik az államtól. Szemükben Ahmed áruló, hiszen ugyanúgy, mint elődei, ő is a rendszer terméke. Az új etióp vezető nem szándékozik meghátrálni, különösen így, hogy ő is érzi a nép kivételes támogatását.
Vadállatok
Az előző rendszer borzalmas tetteiről lehull a lepel. Őrizetbe vették az etióp szomáli régió volt vezetőjét és egy börtönparancsnokot. Ahhoz, hogy szóra bírják a politikai foglyokat, nagyvadakat használtak fel. Oroszlánok, tigrisek, hiénák jelenlétével kínozták a foglyokat, majd, ha a rab ezek hatására sem beszélt, akkor kiéheztetett állat elé vetették. Előbb a politikai fogolynak egy éjszakát el kellett töltenie a félelmetes ragadozóval. Külön-külön, a fogoly és a vadállat egymás melletti, rácsos cellában voltak, csak egy átjáró választotta el őket, de így sem volt kellemes hallani az állatok üvöltését. „Ha nem beszélsz, akkor holnap átengedjük hozzád, hogy közelebbről megismerkedjetek” – ez volt a rabtartók jó éjszakát kívánó üzenete, természetesen hatalmas röhögésekkel kísérve. Ilyen előzmények után persze sokan vallottak, mint a vízfolyás, akár a saját anyjukat is bemártották volna. De volt, akinek így sem eredt meg a nyelve, talán bízott a fogvatartók emberségében, hogy ezt úgysem merik megtenni. Megtették. Az ország több városában csikartak ki hasonló módszerrel a foglyokból vallomást.