Tudjuk, hogy az internetet a macskák uralják. Ceyda Torun lírikus dokumentumfilmje bebizonyítja, hogy Isztambult is. Egyszer volt, hol nem volt, az Ottomán Birodalom aranykorában Konstantinápoly volt az európai és az ázsiai kereskedelmi útvonalak legfontosabb találkozási pontja. Prémkereskedők jöttek Skandináviából, papiruszt hoztak Egyiptomból, selymet a Távol-Keletről.
És minden egyes hajó macskát tartott a fedélzetén, hogy a természet rendezhesse a patkányok sorait. Amint az árut kipakolták, a cicák is elkezdték felfedezni a várost. Így Isztambul évszázadok óta a kóbor macskák városa. A folyamatos vándoroké, akik függetlenségük teljes tudatában járják be a bazársort, a kikötőt, a piacokat és kávézókat, de kegyesen hajlandók elfogadni a teljes város szeretetét, etetését és törődését – különösen azon néhány szerencsését, akiket kiválasztanak maguknak. Az emberek boldogan vállalják a feladatot, mert megszabadulnak a depressziótól, vagy éppen patkányölő szert takaríthatnak meg.
Az Amerikában tanult Ceyda Torunnak a Kedi – Isztambul macskái az első egész estés munkája. A 79 perces dokumentumfilmből azonban szinte tapintható, hogy a rendezőnő milyen boldogan tér vissza szülővárosába. A drónokkal felvett nagytotálok nyomán a film éppen annyira isztambuli úti film, mint macskaszemszögből fényképezett road movie.
Az operatőr Charlie Wuppermann kamerája folyamatosan mozog, a földközeli jelenetek testközelből követik a cicák minden mozdulatát: hogyan másznak fára, és hogyan pihennek meg több emelet magasban az ablakpárkányokon. Wuppermann nem fél a rajzfilmes fogások alkalmazásától sem, gyakorta veszi át a macskák látószögét, ha izgalmas üldözésről vagy cicaharc fényképezéséről van szó.
A város több ezer macskája közül Torun és Wuppermann hetet követett két hónapon keresztül, így Simlis, Szerető, Pszichopata, Bulikirálynő, Játékos, Vadász és Úriember lett Isztambul hét mesterlövésze. Az emberi tulajdonságokat megszemélyesítő állatok azonban nemcsak a cukiságfaktort jelenítik meg, hanem történetükön keresztül a macskák és az ember különös egymásrautaltságát is bemutatják.
Így nincs, aki könny nélkül állná meg, amikor kiderül: Simlis most született kölykeinek viszi a lopott zsákmányt, vagy ne kacagna, amikor Pszichopata nőiessége legteljesebb tudatában terrorizálja ételért a környéket, esetleg ne gondolna maga is valami finom falatra, amikor a dundi Úriembert látja válogatni a füstölt pulykahús és a gourmet sajtok között. Tulajdonságaikat Mo Stoebe fürge vágásai és Kira Fontana török és nemzetközi hangzást keverő zenéje hangsúlyozzák még jobban.
„A kutyák azt hiszik, az ember az isten, de a macskák nem. A macskák tudják, hogy az emberek Isten akaratának közvetítői. Nem hálátlanok. Csak jobban tudják” – magyarázza a film egyik interjúalanya. A macskák spirituális megközelítése az egész filmet áthatja. A depressziósok Allah felvidító ajándékának tekintik őket, egy halász, aki viharban vesztette el hajóját, egyenesen isteni hírnöknek (mivel egy kóbor macska miatt talált meg egy éppen elég pénzzel teli pénztárcát), de van olyan is, aki a kereszténységet és a muszlim hitet hidalja át a macskák által (mohamedán létére saját macskatemetőjében kereszt alatt nyugszanak korábbi cicái).
A spiritualitás mellett Torun az ember és állat együttélésének praktikus oldalát is fel akarja fedezni. Hogyan tűnnek el a város élőlényeinek legfontosabb élőhelyei az új építkezések miatt, hogyan lehet munkára fogni a macskák vadászösztönét, hogyan kell a kóbor macskákat állatorvoshoz vinni, vagy éppen hány kiló húst emészt fel egy egész falka etetése.
Mindez olyan jól sikerült, hogy a film világszerte gyűjti be a sokcsillagos kritikákat – nemcsak a macskaszeretők tollából. Többnyire hetekkel a bemutató előtt elfogynak rá a jegyek, New Yorkban például kész bűvészmutatvány volt bejutni a pótszékekre is – annak ellenére, hogy az amerikaiak zsigerileg tiltakoznak minden feliratos film ellen. A Twittert nem véletlenül özönlötték el Sheri Linden, a Hollywood Reporter kritikusáéhoz hasonló mondások, miszerint a film „felvilágosításként szolgál a nem macskaszeretőknek, macskamentaként pedig a rajongóknak”.