Jean-Pierre Sirois-Trahan, a québeci Laval Egyetem professzora felfedezte Marcel Proust író alakját egy 1904-ből származó, 35 mm-es kópián – jelentette az AFP hírügynökség a legnagyobb francia napi- és hetilapokkal egyetemben a múlt héten. A Le Point hetilap weboldalán is megtekinthető, 72 másodperces kisfilmre a francia Nemzeti Filmközpont, a Centre national du cinéma archívumában akadt rá a kanadai Proust-kutató. A Greffulhe család archívumából származó felvételen a grófkisasszony Élaine Greffulhe esküvői menetét láthatjuk, amint az ifjú pár és vendégeik elhagyják a párizsi Madeleine-templomot.
Sirois-Trahan szerint Marcel Proust a felvétel 37. másodpercében jelenik meg, amint szürke redingot-jában és keménykalapjában siet lefelé a templom lépcsőin.
– Jóllehet az író figurája épphogy csak feltűnik a felvételen, mégis biztosan állíthatjuk, hogy róla van szó – magyarázza a kanadai professzor a felfedezésről szóló tanulmányában a Revue d’études proustiennes (a Proust-kutatók folyóirata) aktuális számában.
– A filmszalagon feltűnő alak fizimiskája, sziluettje egyértelmű egyezést mutat a Proustról eddig ismert fotókkal, azt pedig eddig is tudtuk, hogy részt vett az esküvőn, hiszen a vőlegény, Armand de Guiche jó barátja volt. Ezenkívül az alak ruházata is Proustra utal, az író ebben az időben köztudottan szeretett az angol divat szerint, dendi módra öltözni, amivel eltért a korabeli francia divattól. Arról nem beszélve, hogy az esküvő résztvevői közt ő talán az egyetlen kísérő nélküli vendég, ami szintén rá vall.
A kanadai irodalmár a Le Point-nak nyilatkozva arról is beszélt, a filmnek köszönhetően még teljesebb képet kapunk arról, milyenek is voltak a századforduló arisztokratái, akikről Proust Az eltűnt idő nyomában szereplőit mintázta.
– Azt eddig is tudtuk, hogy egyik főszereplőjét, Oriane de Guermantes hercegnét a menyasszony édesanyjáról, Greffulhe grófnéról mintázta az író. Most már élőben is láthatjuk, mennyire határozott, erős asszony volt.
Az eltűnt idő nyomában kritikai kiadásának szerkesztője, a legnagyobb Proust-specialista, Jean-Yves Tadié professzor is abszolút hitelesnek találta kanadai társa bizonyítékait:
– Természetesen senki sem állíthatja százszázalékos bizonyossággal, hogy az illető alak Proust – még ha minden jel erre mutat is. Ám a felvétel akkor is rendkívül értékes, hiszen a regény világát híven tükröző kordokumentum. Érdekes, hogy egy annyiszor és olyan aprólékossággal kutatott írónál és regénynél, mint Proust és Az eltűnt idő…, még senkinek sem jutott eszébe átvizsgálni a Greffulhe-hagyatékot – tette hozzá a francia szakértő, kiemelve, mennyire megrendítő számára az új felfedezés, hiszen azzal Sirois-Trahan egészen új utat nyitott a Proust-kutatásban.
Időközben azonban arra is fény derült, mégsem a kanadai volt az első, aki összefüggésbe hozta a Greffulhe-esküvőt a francia íróval. Ugyanis a másik nagy francia hetilap, a L’Express szerint 2014-ben Laure Hillerin történész már hivatkozott az esküvői felvétel létezésére a Flammarion kiadónál megjelent, La comtesse Greffulhe (Greffulhe grófné) című könyvében. Sirois-Trahan a hetilapnak bevallotta, mind ez idáig fogalma sem volt Hillerin abbéli hipotéziséről, hogy a felvételen Proust látható, mivel francia társai sosem beszéltek neki a történésznő könyvéről.