Kell egy kis felüdülés a mindennapi bágyasztó irodai munkából! Kirándulást javasolnánk azoknak, akik áldozatosan dolgoznak az Európai Unió brüsszeli központjában, a Le Berlaymont-palotában. Az európai főépülettől a célpont mindössze hat kilométerre van, alig pár percnyi kocsikázásra a Schuman tértől. Valóságos időutazás várja a látogatókat, megérkezve Brüsszel 19. kerületéből Molenbeek nevű elővárosába. Az utazás a jövőbe címmel szervezett kiránduláson az érdeklődők megláthatják, hogy néhány tíz év múlva mivé alakul át Brüsszel. Becslések szerint a belga fővárosban, ahol most az 1,2 milliós lakosság harmada muzulmán, húsz év múlva többségbe kerülhetnek.
A béke és szeretet szimbóluma egy molenbeeki üzlet kirakatában. Belga kapcsolat. Fotó: Reuters
Ebbe a városrészbe tömörül Brüsszel iszlám közösségének nagy része. A kerületben a lakosok száma a százezerhez közelít. Miért hozzák összefüggésbe azonnal Molenbeekkel, ha bármilyen terrorcselekmény történik Európában? Hajdanán ezt a kerületet kis Manchesternek nevezték. Munkásnegyed volt apró házakkal, lakásokkal, de azért itt is látszott a gyarapodás az ipari fellendülés korában. Ám az ipar megszűnt, vagy más keleti tájakra vándorolt. A munkanélküliség pusztított a kerületben, az egykori munkások örökösei, ha lehetett, megszabadultak lakásuktól. Természetesen nyomott áron volt vevő: a Molenbeeket elárasztó főleg észak-afrikai bevándorlók, de a marokkóiak, algériaiak mellett szép számban megjelentek a törökök is. A magukra hagyott bevándorlók eltengődtek segélyekből, fusizásból, jött a második, majd harmadik generáció; a hatóságokat nem különösebben érdekelte, miből teremtik elő a megélhetést.
Ellenben ők is elvárták, hogy a lehető legnagyobb mértékben élvezhessék a vallás- és szólásszabadság jogát. A kerületben jelenleg huszonkét engedélyezett mecset működik, a keresztény templomok száma ennek negyede. Ezek a muzulmán imahelyek – és még tucatnyi, amelynek nincs hatósági engedélye – mind részesülnek külföldi támogatásból, elsősorban Szaúd-Arábiából, Katarból és Törökországból. Számos külföldi imám, aki ezeken a helyeken prédikál, csupán anyanyelvén beszél, úgyhogy a hatóságoknak tolmácsot kell vinniük, ha egyáltalán meg akarják érteni a pénteki istentisztelet tartalmát.
Évtizedek óta gyakorlatilag szabadon adhatnak elő Brüsszel elővárosában. Különösen veszélyesek közülük azok, akik szalafista tanokat hirdetnek. A muzulmán vallás szunnita ágának ez az egyik felekezete, amely főleg Szaúd-Arábiában elterjedt, középkori állapotokba akarja visszaforgatni az idő kerekét. Az iraki és szíriai Iszlám Állam filozófiája is ez. Mecseteket, könyvtárakat, tanulmányi központokat működtetnek egész Belgiumban, a szakértők szerint nagyon jól szervezettek. Bár a kultúra, amelyet terjesztenek, semmiben sem felel meg az európai értékeknek, a hatóságok mégis szemet hunynak tevékenységük fölött. Egyes könyvtáraikban nyíltan a dzsihádra bátorító könyvekhez lehet hozzájutni. Tehát a belga állam „támogatja” azokat a tanokat, amelyek lerombolását dicsőítik! Ez aztán a bátor megközelítés!
A kerületben harmincszázalékos a munkanélküliség. Milyen esélye van egy nem különösebben képzett molenbeeki fiatalnak arra, hogy kitörjön ebből a nyugat-európai, de nyomorúságos helyzetből? Nem azt ígérték neki, hogy munkanélküli-segélyen kell tengődnie. Közülük számosan a kitörés útjának tekintik a vallást vagy a bűnözést, esetleg a kettő ötvözetét. A nyolcmilliós Belgiumban különösen sikeres a dzsihadista propaganda: ha a lakosság arányát vesszük, a nyugat-európai országok közül a legmagasabb számban belga állampolgárok állnak be az Iszlám Állam hadseregébe. Jelenleg majd háromszázan harcolnak a dzsihadista haderő soraiban, és 129-re teszik a hírszerző szervek azoknak a számát, akik már hazatértek a frontról. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy a belga muzulmán lakosság – 700 ezerre becsülik a számukat – túlnyomó része békés, de vannak közöttük olyanok, akik radikális eszméket vallanak. A szövetségi belügyminisztérium adatai szerint az ő létszámuk kevesebb mint ezer fő.
Ám, mint a múlt hét végén láthattuk, különösen kegyetlenek is vannak köztük. A párizsi merényletek kapcsán fordult a világ figyelme Molenbeek felé, ahol a helyi rendőrség a hét elején két személyt le is tartóztatott a vérengzés miatt. A hét párizsi elkövető közül négy jött Belgiumból, ahol kocsikat béreltek, és ők látták el fegyverekkel, robbanóanyaggal a terrorcsoportot. Ez azért több mint érintettség, elég vastag szál. Ráadásul, ha hinni lehet a híreknek, a múlt pénteki támadások kitervelője egy 27 éves belga állampolgár, bizonyos Abdelhamid Abaaoud. Természetesen Molenbeekből származik.
„Engem tulajdonképpen az lep meg, hogy ha Európában terrorakció történik, nem található valamilyen belga összefüggés” – jelentette ki egy terrorellenes francia szakértő. Ha az elmúlt másfél év franciaországi és francia kötődésű terrorcselekményeit nézzük, akkor igaza van a volt hírszerzési vezetőnek. Mehdi Nemmouche, aki Szíriából hazatért francia állampolgár, 2014 májusában követte el a brüsszeli zsidó múzeum előterében a négy áldozatot követelő gyilkosságot. Nyilván nem a frontról hozta fegyverét, hanem a belga fővárosban vásárolta. Így tett az idei év elején Párizsban egy zsidó élelmiszerboltban lövöldöző Amedy Coulibaly is. Aztán augusztusban a marokkói származású Ayoub el-Khazzani, aki Brüsszelben „hajléktalanként” élt, elmondása szerint egy parkban talált kalasnyikovot. A hozzá tartozó kilenc tárral. Majd felszállt az Amszterdamból Párizsba tartó TGV-re, ahol csupán szabadnapos amerikai katonáknak köszönhetően – akik lefegyverezték – nem hajtott végre mészárlást.
Miért kerül elő a brüsszeli kerület ezeknél a bűncselekményeknél? Egyrészt azért, mert valóban Molenbeek a dzsihadisták európai székhelye. Másrészt Belgium az európai illegális fegyverkereskedelem központja. Ide áramlik Kelet-Európából, főleg Csehországból és Szlovákiából, a balkáni országokból a csempészett fegyver. Itt a feketepiacon jutányos áron beszerezhető az AK–47-es orosz gépkarabély. A rendőrök a múlt pénteken a terroristák által használt gépkocsiban még hármat találtak, nyilván arra az esetre, ha netán az egyik csütörtököt mondana.
A közelmúltban az anvers-i bíróság a Sharia4Belgium (Sariát Belgiumnak!) nevű szervezet 46 tagját ítélte el, akik meg akarták honosítani az iszlám jogot az európai szövetségi államban. A hatóságok, amelyeknek előbbre való volt a véleménynyilvánítás szabadsága, nem tudtak ellenük tenni. Végül az a vád állt meg velük szemben, hogy az Iszlám Állam számára toboroztak fiatalokat. Az utóbbi években Belgiumban megjelent egy Iszlám nevű párt is, amely nyíltan követeli a saria bevezetését az országban. Ez a párt a muzulmán vallás kisebbségi, síita ágához tartozik, az országos választásokon nem is ért el jelentős eredményt.
Felmerül a kérdés: vajon a belga hatóságok mivel foglalkoztak az alatt az idő alatt, míg ez a helyzet az elmúlt évtizedekben előállt? Mint minden ilyen véres akciót követően, az illetékesek arra hivatkoznak: most aztán rendet raknak Molenbeekben. A belügyminiszter még azt is hozzáfűzte, hogy személyesen ő fogja helyreállítani a biztonságot a kerületben. Hát akkor igen sok dolga lesz! Sokszor felmerül védekezésként az ország bonyolult berendezkedése. Brüsszelben mind a 19 kerületnek van saját parlamentje, már ezen a szinten is politikailag fel kell sorakozniuk a képviselőknek. Más államok fővárosában egy rendőrségi parancsnok felel a rendért, itt hat. Nem beszélve a szövetségi államhatalomról, a vallon és flamand politikai berendezkedésről. De mindez csupán magyarázkodás. Hosszú ideje a vallásszabadság álruhája mögé bújva, a multikulturalizmust harsogva engedték, hogy radikális csoportok jelenjenek meg belga földön. Ha valaki mégis vészjelzéseket adott le, akkor a politikai élet balfeléről azonnal készen álltak rásütni az iszlámgyűlölő vádját.
Asszimilációról csupán az beszél Molenbeekben, akinek hiányzik az egyik kereke. Három nemzedékkel az első bevándorlók érkezése után az emberek zöme nem integrálódott a többségi társadalomhoz, és a jelenlegi körülmények között ők is jól tudják, hogy erre a legcsekélyebb esélyük sincs. Gyökértelenek, már nem tartoznak sem ahhoz az országhoz, amelyből szüleik érkeztek, sem pedig új hazájukhoz. Az ilyen közeg ideális vadászterület azoknak, akik kapaszkodót ajánlanak fel a labilis személyiségnek. A radikalizálódó fiatalok jól ismerik a nyugati társadalom gyengéit, tudják, mely pontra kell ütni, hogy az fájjon. És még valami: legalább megbízóik szemében ők is értékes emberré válnak. Üdv a jövőben!
