PISA-sokk

A madarak költözése olyan évszakhoz kötött, tömeges vándorlás, melynek során a madarak vagy költőhelyükről el, vagy költőhelyük irányába vonulnak. Minden évben önkéntesek számlálják a költöző madarakat bizonyos helyeken. A tudósok a madarak némelyikét befogják, és megjelölik a lábukat színes gyűrűkkel és zászlókkal. A tudósok a megjelölt madarak megfigyelése és az önkéntes számlálók adatai alapján határozzák meg a madarak költözési útvonalait. A legtöbb költöző madár egy helyen gyülekezik, majd nagy csapatokban költözik, nem pedig egyedül. Ez a viselkedés az evolúció során alakult ki. Az alábbiak közül melyik a legjobb tudományos magyarázat arra, hogy miért alakult ki ez a viselkedés a legtöbb költöző madárnál? Ez volt a 2015-ben a 15 éves magyar diákokkal íratott PISA-teszt első kérdése.

Válaszlehetőségek:
– Azok a madarak, amelyek egyedül vagy kisebb csapatokban költöztek, nagyobb valószínűséggel találtak megfelelő élelmet.
– Azáltal, hogy nagy csapatokban repültek, minden egyes madárnak nagyobb esélye volt fészkelőhelyet találni.
– Azok a madarak, amelyek egyedül vagy kisebb csapatokban költöztek, kisebb valószínűséggel maradtak életben és lettek utódaik.
– Azáltal, hogy nagy csapatokban repültek, más madárfajok is csatlakozhattak a költözéshez.

Aki részletesebben el szeretne merülni a kérdéssorban, sőt ellenőrizni szeretné, van-e olyan okos, mint egy, a globális kihívásoknak megfelelni képes 15 esztendős, kitöltheti a tesztet az interneten.

Képességfejlesztés a kállósemjéni Játékvarázs Tanodában. Mérés és reform

„Bár minden tiszteletünk a tudásé és a tapasztalaté, amely a PISA-mérések mögött mára fölhalmozódott, a PISA-eredményeket csak a résztvevők társadalmi és kulturális kontextusában volna szabad értelmezni. A szingapúri pontszám és a magyar pontszám mögött más és más gyerekek, iskolák és társadalmak állnak. Más hagyomány, más politika, más kultúra. Ez annyira nyilvánvaló, hogy fölösleges is volna hangoztatni. Ha nem valami egyoldalú PISA-pártiság uralkodnék máig a szakértők körében, alig-alig hagyva utat egy tágabb, távolságtartóbb és kritikai PISA-értelmezésnek, amely ezt az egyébként kiemelkedő vállalkozást valóságos összefüggései­be helyezi vissza.

Ez a távolságtartóbb és kritikai értelmezés nem korlátozódhat a PISA-eredmények lekicsinylésére, mint ahogy fölnagyításukra és túlhangsúlyozásukra sem” – írta Kozma Tamás Például Singapore című tanulmányában. Az Educatio című szakfolyóirat 2015 nyarán egész számot szentelt a PISA-kérdésnek, és a szerzők nemcsak a teszt történetét tekintették át, hanem pró és kontra érvek sokaságát is felsorakoztatták.

Jani Ursin például A nemzetközi összehasonlító mérés – mint politikai eszköz című írásában arról értekezik, hogy a tudásalapú társadalomról a 90-es években indult párbeszéd és a globalizáció folyamata a társadalmi és politikai viták fókuszába emelte az oktatási rendszerek hatékonyságának és eredményességének problémáját. Ez érhető tetten a nemzetközi szervezetek, mint például az Organisation for Economic Cooperation and Development (OECD) megnövekedett szerepében is. Ezek a szervezetek már nem tanácsadók, hanem politikai szereplők, amelyek változásokat indítanak be a nemzeti oktatáspolitikákban, és indirekt befolyásuk által meghatározzák az országok belső oktatásügyi vitáinak tartalmát. Az adatgyűjtési eszközeiken keresztül olyan globális kritériumrendszert hoznak létre, melynek tükrében a kormányok saját oktatáspolitikájuk eredményeit hasonlíthatják össze, és meghatározzák annak tartalmát, céljait, alkalmazási módjait, miközben az oktatásügy egyébként tagállami hatáskör. Vagyis a nagyszabású nemzetközi összehasonlító felmérések politikai eszközként használhatók arra a célra, hogy a nemzeti oktatáspolitikák irányát formálják.

Ursin példaként hozza fel „bezzeg” Finnországot. Azt írja: a kezdetektől nagyon jól teljesítettek a felméréseken, mely oda vezetett, hogy ez lett a követendő példa. Finnország még mindig az egyik legjobban teljesítő ország, különösen az OECD-államok között, de a legfrissebb eredmény nyomán a finn sikertörténetet leváltotta az általános nemzeti aggodalom, mely arra késztette az oktatásügyi minisztert, hogy felhívja a figyelmet a finn oktatási rendszer átfogó reformjának szükségességére. További illúziókat táplál az is, hogy napjainkban az ázsiai országok és gazdaságok vezetik a PISA-eredménylistát, mely részben annak tudható be, hogy ott kifejezetten a PISA-részvételre képezték a diákokat, míg Finnországban az oktatás azon a jóléti állambeli felfogáson alapul, hogy az egyenlő és ingyenes oktatás mindenkinek jár. Összegzésül elmondható, hogy a finn reakciók jól példázzák a nemzetközi mérések erejét és befolyását, mellyel még akkor is alá lehet támasztani a nemzeti oktatási reformokat, ha a mérések nem igazán teszik ezt indokolttá.

Ha a nemzetek tudásversenyében rossz helyezés jön ki, annak mindenütt belpolitikai következménye van, a kormányok és ellenzékük nyomban valamit lép, és valamit követel. Csak ez mindenhol másként zajlik. Amikor az USA rossz nemzetközi oktatási eredményt produkált, Clinton elnök nemzetközi mérést rendelt el amerikai szervezésben, mely számukra megnyugtató eredményt hozott, és ezzel a probléma politikai részét megoldottnak tekintette. Magyar Bálint oktatási miniszterként az első PISA-eredmények láttán azonnal integrációért és személyiségfejlesztésért kiáltott, a norvégok viszont visszatértek a tantárgyfelosztású, akadémiai rendszerű oktatásra.

Vagyis, ha valamit a politika bajnak tekint, akkor intézkedik, és nincs kapcsolat az irány és az eredmény között.

A 2015-ös lesújtó eredmények Magyarországon is sokféle reakciót váltottak ki. A politikai ellenzék és a vele szimpatizáló szakmai szervezetek azonnal fejeket követeltek. A Tanítanék mozgalom a Parlament elé szervezett tüntetéssel egybekötött gyertyagyújtást, meghirdették a fekete kockás napokat a köznevelési törvény elfogadásának ötödik évfordulójára. Törley Katalin, a mozgalom szervezője szerint ugyanis ennek a törvénynek a következményeként került a közoktatás soha nem látott mélységekbe, az elhibázott jogi szabályozás, az irányítás centralizálása miatti működési zavarok következtében tragikus a gyerekek szövegértése. Más szakértők azonban úgy vélik, sem a törvény, sem a Nemzeti alaptanterv nincs túlságosan nagy befolyással az olvasástanításra és szövegértésre. Ráadásul a 2015-ös felmérésben részt vevő 15 éves tanulók még nem is az új törvény idején tettek szert jelentős lemaradásukra.

Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a Tanítanék mozgalom képviselői­nél kicsit árnyaltabban fogalmazott: szerinte nem lehet mindent a 2012-ben érvénybe lépett alaptanterv rovására írni, de szükség lenne a felülvizsgálatra. Csak éppen az Oktatási Kerekasztalban és a Nemzeti Pedagógus Karban nem a „valódi civil kezdeményezések” emberei ülnek. Persze, hogy mi a „valódi civilség” igazi kritériuma, arról megoszlanak a vélemények. Az egyre többféle politikai kérdésben határozottan állást foglaló Tanítanék mozgalom, a Hálózat a tanszabadságért vagy éppen a Hoffmann Rózsa volt államtitkár lejáratásán fáradozó sokféle kis szervezet se civilnek, se függetlennek nem látszik.

Iskolateremmé alakított busz a mexikói Pueblo Nuevóban

Az amerikai mintára hasonlító érdekes végkövetkeztetésre jutott a 2015-ös eredmények ismeretében a Magyar Szülők Országos Egyesülete. A szervezet a decemberi fiaskó után közleményt adott ki, amelyben javasolta, hogy az új Nemzeti alaptanterv elfogadásáig szüneteltessük részvételünket a PISA-felmérésben, mert ezek az eredmények nemzetközileg is lejáratják a magyar gyerekeket. Palkovics László államtitkár gyorsan és keresetlen szavakkal minősítette a felvetést.

A 2015-ös PISA-adatfelvétel összevethető a három évvel korábbi, 2012-es eredményekkel, ez alapján a magyar diákok teljesítménye szövegértésben és tudományos ismeretekben romlott, matematikából stagnál. Csakúgy mint három éve, most is a felmérésben részt vevő 74 ország átlagánál rosszabb eredményeket értek el. A legjobban és a rosszabbul teljesítő diákok közti különbség csökkent, a legrosszabbul teljesítők jobban, a legjobbak rosszabbul teljesítettek. A kiemelkedően jól teljesítő gyerekek között alacsony a vizsgált országok átlagához képest a szegény és kevésbé művelt szociális háttérrel rendelkező gyerek.

A szingapúri diákok szerepeltek a legjobban a szövegértés, a matematika és a természettudományok területén is. Az OECD-tagállamok közül Japán, Észtország, Finnország és Kanada nyújtotta a legjobb teljesítményt. A természettudományok területén Szingapúr után Japán és Észtország következik, a szövegértésben Hongkong és Kanada, a matematikában pedig szintén Hongkong és az ugyancsak Kínához tartozó Makaó. A PISA-vizsgálatot az OECD szervezi, de az OECD-országok mellett partnerországok is részt vesznek. Kétezerben összesen 32, 2003-ban 41, 2006-ban 57 ország, 2009-ben 65, a 2012-es mérésben 68 oktatási rendszer, a 2015-ös körben pedig 35 OECD-tag és 37 partnerország vett részt.

A negyedik és nyolcadik osztályos magyar diá­kok nemzetközi szinten is kiemelkedő tudással rendelkeznek viszont egy másik felmérés, a TIMSS kompetenciamérésének friss adatai szerint. A 2015-ös negyedikes TIMSS-mérés eredménye több mint 312 ezer tanuló adataiból tevődik össze. Magyarországon 5039 tanuló vett részt a negyedikes mérésben. A nyolcadikos mérés eredménye 270 ezer tanuló adatain alapul. Magyarországon 4896 tanuló vett részt a nyolcadikos mérésben. A TIMSS tantervi tudást és alkalmazást, értelmezést mérő természettudományi és matematikatesztjein a magyar negyedik és nyolcadik osztályos diákok kiemelkedő eredményeket értek el, az 500 pontos skálaátlag felett teljesítettek. Itt a magyar tanulók olyan oktatási rendszerek diákjaival értek el azonos teljesítményt, mint Finnország és Lengyelország, Svédország és Norvégia.

A felmérésben, amelyet 1995 óta négyévente végeznek, 150 iskola mintegy 10 800 diákja vett részt.

Egyes oktatáskutatók szerint a PISA technikai értelemben fontos szakértői kérdés, de a tétje mélyen politikai ügy, hiszen a vizsgálatot szervező OECD nem tudományos szervezet. Szélesebb körben nem nagyon ismert, hogy a statisztikában a számok csak az értelmezéssel válnak adattá, tehát a nemzetközi mérésnek, mint minden társadalmat vizsgáló adatgyűjtésnek, iránya van. A PISA-vizsgálat esetében a helyzet annyival homályosabb, hogy a mért kompetencia fogalma és tartalma igencsak bizonytalan. A kompetenciát nemzeti műveltségek fölött átívelő, általánosan érvényes képességnek, egyfajta tudásnak tekintik.

Érdekes paradoxon: noha a mérés nemzetközi, az eredménye mégis nemzeti szinten kelt hullámokat. Általában a belviszonyoktól függenek az ellenzéki követelések elemei és a kormányzati intézkedések, azonban mindkét fél a mérés lesújtó eredményére szokott hivatkozni. A politikában nem a tények, hanem félelmeken alapuló érzelmek keltése az elsődleges. Miért lenne ez másként a PISA esetében? Magyarország legutóbbi rossz eredménye a PISA-felmérést fenntartással kezelő oktatáskutatók szerint valószínűleg méréstechnikai hiba vagy műtermék. Hiba csúszhatott a vizsgálatba, hiszen miközben 2015-ben világszerte szerény esést mértek, a magyar gyerekeknél igen nagyot, más nemzetközi vizsgálatban azonban – a matematikai és természettudományos oktatást (TIMSS) és az olvasásmegértést mérőben (PIRLS) – országunk oktatási teljesítményében nincs számottevő változás. Nem áll össze a kép.

Miközben egyetértés van szakmán belül abban, hogy az oktatási rendszer nagyon lassan változik, az ismertetett romlás mértéke ezúttal mégis meglepően nagy. A mérési hiba lehetőségét valószínűsíti az is, hogy a két utolsó tesztet kitöltő diákok gazdasági és szociális hátterében nincs statisztikailag értékelhető különbség, tehát nem valószínű, hogy a szigorú tanügyigazgatási eszközökkel az iskolában tartott, alacsony iskolázottságú közegből jövő diákok teljesítménye rontotta volna le az átlagot. Mindezt tudják az oktatáspolitika szereplői is, csak a politika célja és érvelési logikája más, mint a magát függetlennek látó tudományé.

A szövegértési képességek drámai romlása, mely meghatározza a tanulási képességet is, másként érinti az ország különböző területeit és eltérő iskolatípusait. A Katolikus Pedagógiai Intézet igazgatója, P. Tokár János szerint az egyházi fenntartású intézmények tanulóinak szövegértési képességei hasonlóak lehetnek az országos átlaghoz.

A katolikus egyház nagyon sokféle iskolát működtet, a halmozottan hátrányos helyzetű szabolcsi falvakban éppúgy vannak óvodái, iskolái, mint a gazdagabb budai kerületekben. Aki aktív pedagógusként gyerekekkel foglalkozik, érzékelheti, hogy az elmúlt negyed évszázadban sokat romlott a tanulók szövegértési képessége. Tokár János szerint azonban nem minden korosztályra jellemző ez a hanyatlás: szakemberek úgy vélik, hogy az általános iskola alsó osztályaiban még nem drámai a különbség a korábbi és a mai tanulók szövegértési képességei között. A gyerekek körülbelül ötödikig rendíthetetlen bizalommal fordulnak tanárnőik, tanáraik felé, s csak ezután kuszálódik valami végletesen össze. A tanárból szinte ellenség lesz, s a bizalom menetrendszerű megrendülésével rohamosan romlik a teljesítmény is. Ennek következményeként az általános iskolából középiskolába kerülők sokkal felkészületlenebbek, és még az egyetemen tanulók is görgetik nehezen behozható lemaradásukat. Ijesztően növekszik a diszgráfiás, diszlexiás, diszkalkuliás gyerekek száma, akiknek képzéséhez különleges pedagógusokra van szükség.

Stresszmentes erdei környezetben érettségiző diákok Kínában

Vajon az oktatási kormányzat szakértői miként tekintenek a PISA-eredményekre? Szakmai vagy politikai problémaként? Figyelembe veszik-e a NAT legközelebbi módosításakor? Kérdéseinkkel az átszervezés alatt álló Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetből Csapó Benő szegedi professzorhoz, a téma Prima Primissima díjas szakértőjéhez irányítottak bennünket. Csapó azonban csak nehezen értelmezhető, lakonikusan rövid válaszokat küldött, korábbi, a 168 Órában, az MTA honlapján és a Tízperc iskolablogon megjelent interjúit javasolta forrásnak.

A legérdekesebb és legnehezebben kideríthető kérdésnek az bizonyult, hogyan készül el a nemzetközi PISA-teszt, miként választják ki országonként a részt vevő iskolákat, pontosabban tanulókat, kik javítják a teszteket, és végül kik és hogyan értékelik. A megkérdezett pedagógusok meglepően tájékozatlannak bizonyultak, nem találtunk olyan tanárt, aki maga vagy iskolája révén érintett lett volna ebben a felmérésben. Megkerestük a Tanítanék mozgalom vezetőjének, Törley Katalinnak az iskoláját, a budapesti Kölcsey-gimnáziumot is. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy ott már sikerült-e személyes kapcsolatba kerülniük a nemzetközi felméréssel.

A tanárnő betegsége miatt nem volt elérhető, Fazekas Csaba igazgatótól azt a választ kaptuk, ő még a pályafutása alatt nem volt részese PISA-felmérésnek. Hasonló tájékoztatást adott lapunknak Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is, aki azt mondta: a tanárok nem tudják, ki állítja össze a PISA-kérdéssort, azt sem, vannak-e közöttük magyar szakemberek, csak annyi biztos számukra, hogy az nem veszi figyelembe a nemzeti oktatáspolitika célját.

Az sem világos, hogyan válogatják össze a tesztet kitöltő 15 éveseket, hiszen a feladatokat a korosztályból nem mindenki oldja meg. Ez most, hogy számítógépen töltik ki, nem is lenne lehetséges, mert nincs annyi gép az iskolákban, hogy mindenki egyszerre tudna dolgozni. A tanárok véleményét kérdezve az elnöktől megtudtuk, mivel a felmérés névtelen, és nem tudható, hogy melyik iskola hogyan teljesített, a pedagógusok nem ismerik a rájuk vonatkozó eredményeket. Miért ne gondolnák, hogy az ő diákjaik jól teljesítettek?

A kompetenciaméréseknél készül finom statisztika, itt azonban nem.

A PISA 2015-ös mérésben világszerte mintegy 540 ezer tanuló vett részt. Magyarországot 5659 tanuló képviselte. A nemzetközi felmérés lebonyolítója Magyarországon az Oktatási Hivatal. Megkérdeztük, hogyan választják ki a felmérésben részt vevő diákokat, hiszen a válogatás mindenképpen meghatározza az eredményt. Azt írták, a statisztikailag megfelelő módon reprezentáló mintát a nemzetközi központ választja ki a magyar központ által szolgáltatott adatok alapján. A 2015-ös PISA-felmérés résztvevői 251 iskolába jártak, az általános iskola 7–8., valamint a középiskolák 9–10. évfolyamaiba, különböző megoszlásban. Nálunk a tesztet kitöltők döntően a kilencedik évfolyamra jártak. Körülbelül a minta felét a szakközépiskolás és szakiskolás tanulók tették ki, 40 százalékát a három gimnáziumi képzési formában tanuló diákok, a minta tíz százalékát pedig az általános iskolába járó diákok képezték.

(Ez a méréstechnika azonban elgondolkodtató. A KSH adatai szerint a 2014/2015-ös tanévben a gimnáziumokban 42 744, a szakiskolákban 35 630 volt a kilencedik évfolyamos tanulók száma. Ezekből az adatokból nem derül ki, hogy a kilencedik évfolyamos tanulók közül hány 15 éves volt, összességében azonban úgy tűnik, a gimnáziumok első vagy kilencedik osztályába átlagosan 17-24 százalékkal többen jártak 2015-ben, mint szakiskolába, miközben a gimnazisták a mérésben alulreprezentáltnak tűnnek.)

A PISA-felmérés feladatait a nemzetközi központ, valamint a részt vevő országok képviselői írják. A feladatokat a mérés előkészítése során az érintett országok is értékelik, jelzik, ha szakmai vagy éppen kulturális okok miatt nem tartják megfelelőnek. A fő mérést próbamérés előzi meg, az alkalmatlannak bizonyuló feladatok nem kerülnek fel a feladatlapra. A tesztet végül a nemzetközi központ állítja össze, és a nemzetközi központ által kidolgozott és meghatározott minőségbiztosítási rendszernek megfelelően javítják. A javításhoz szükséges anyagokat és a javítást irányítók képzését a nemzetközi központ biztosítja.

Fülöp-szigeteki drogosok pihennek egy osztályteremben rehabilitációs kezelésük alatt

A PISA-sokk legerősebb eleme mindenképpen az a bejelentés, hogy a magyar 15 évesek negyede funkcionális analfabéta. Márpedig, aki nem tud olvasni, szöveget értelmezni, annak nincs esélye egyetlen tantárgyban sem. Horváth Péter szerint a hátrányos helyzetű iskolákban sok az egyes képességszintnek megfelelő gyermek, ők húzzák le a statisztikát. Ezért nemcsak a tanárok a felelősek, hanem a szülők is, akik extra igényeikkel eltérítik az alapvető céltól az iskolát, amelyik amúgy is harcot folytat a gyerekekért.

Az új Nemzeti alaptantervről (NAT) szóló viták kapcsán Horváth Péter megjegyezte, a védelmében rögzíteni kell, hogy azok a diákok, akik most a gyengébb PISA-eredményt produkálták, egyetlen napot sem töltöttek a jelenlegi NAT-ban. Megerősítette: a magyar TIMSS-eredmények nemzetközi átlag felettiek lettek, és nem lehet egy diákot egyszerre a maratonra és a 100 méterre is felkészíteni. Összefogva azokkal, akik nem politikai kérdésként kezelik a problémát, azon kell fáradozni, hogy rögzítsék, mi az értelmes közismeret, mennyi legyen a tananyagban a szocializációs képzés, mennyi az általános műveltség. Finnország például átesett a ló túlsó oldalára, mondja Horváth Péter, már nem tanítanak közismeretet, ezért romlottak is a PISA-eredményeik.

Az elnök szerint nálunk mindenki a saját céljára használja a mérési eredményeket, minden kedvezőtlen hír azonnal támadást szül, még ha nincs is köze a jelenlegi helyzethez. Amíg nincs közmegegyezés arról, milyen tartalommal kell megtölteni a közoktatást, addig csak rángatják a rendszert. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy miközben a legfőbb érv a magyar oktatás ellen, hogy nem képez jó munkavállalókat, viszik a magyarokat külföldre. Vajon mi akkor az igazság? Valóban, milyen azonosságokat találunk egy norvég olajbányász és egy szicíliai szardíniahalász között? Mit jelent az azonos kompetencia?
A fejvadászattal, vagyis munkaerő-toborzással foglalkozó TESK csoport ügyvezetőjét, Tokár Pétert arról kérdeztük, az ő szemükkel nézve milyen a magyar munkavállaló. Tapasztalata szerint a versenyképesség egyfajta piramisalakzatra rajzolható fel.

A felső harmad, a csúcs keveseket érint, ők versenyképes tudással (nem feltétlen csak diplomával) rendelkeznek, nyelveket beszélnek, és kiválóan érvényesülnek a külföldi munkaerőpiacon is. A középső harmad itthon még könnyen mozog, jó diplomával, megfelelő nyelvtudással rendelkezik, a legszélesebb réteg osztozik a felső kettő által szabadon hagyott helyeken. A kérdésre, milyen készségeket, képességeket vár ma el a munkaadó, Tokár azt válaszolta: jó kommunikáció, nyíltság, őszinteség, mások meghallgatásának képessége, önálló munkavégzés, belső motiváció, kreativitás, jó problémamegoldó képesség, csapatmunka, céltudatosság, kezdeményezőkészség, tanulási hajlandóság. Vezetői szinten tesztekkel, referenciákkal vizsgálják ezeket a kompetenciákat.

Az általános műveltséget a munkaadók nem tekintik mérvadónak, illetve nem mérik fel, az együtt jár azzal, ha valaki megfelelő intelligenciával rendelkezik. Ha viszont valakinek nem jó a helyesírása, illetve nem rendezett az önéletrajza, az intő jel lehet, hiszen csak szándék kérdése, hogy tudunk-e helyesen írni vagy önéletrajzot készíteni. Ehhez a világhálón számtalan segítséget találunk.