Divatszakértők New Yorktól Párizsig, Londontól Milánóig áradoznak arról, hogy az elmúlt években micsoda forradalmi áttörés történt a divatban, hiszen gyorsan terjed az uniszex stílus. A Gucci, az Yves Saint Laurent, a Burberry vagy az olyan fiatal dizájnerek, mint JW Anderson, Craig Green, Bode és Wales Bonner már rendszeresen keverik a kifutókon a férfi- és női sziluetteket, sőt mutatják be nőkkel a férfikollekciókat, és vice versa, mondván, új területeket kívánnak felfedezni.
A Gucci tervezője, Alessandro Michele az idei őszi-téli kollekció bemutatása kapcsán például közölte, hogy a két nem együtt kezelése azért követendő út, mert nincs rosszabb annál, ha a divatot korlátok közé szorítjuk. Dél-Afrika jelenleg vezető dizájnere, Rich Mnisi pedig egyenesen kijelentette, hogy a férfi- és a női ruházat megkülönböztetése idejétmúlt kategória.
Lázadó trendek
A trend a megfizethetőbb márkákat is elérte. A brit Selfridges Oxford streeti nagyáruházának három emeletét alakította gendersemlegessé 2015 márciusában. Az androgün próbababákon többek között Haider Ackermann, Ann Demeulemeester és Gareth Pugh ruhái voltak láthatók, miközben a cég weboldala is uniszex dizájnt kapott. A Zara tavaly tavasszal mutatta be 16 darabból álló, fekete, fehér és szürke színekben játszó kollekcióját, amelyben nincs kiírva, hogy a farmerek, sortok, pólók, pulóverek és kardigánok férfiaknak vagy nőknek valók-e.
A H&M pedig idén dobta piacra uniszex farmerkollekcióját. A márkák próbálkozásait látszik alátámasztani, hogy Nagy-Britannia egyik női egyenlőségért harcoló vezető szervezetének, a Fawcett Societynek a felmérése szerint a fiatalok 68 százaléka gondolja úgy, hogy a nemek nem két kategóriába sorolhatók.
Az uniszex öltözködés valójában nem újdonság. A baby boomer generáció az ötvenes évek nemi sztereotípiáit szerette volna lerázni magáról, amikor a hatvanas és hetvenes években először megjelent az uniszex szabásvonal. Ezt egészítette ki Pierre Cardin, André Courréges és Paco Rabanne. 1968 párizsi kifutóin az űrkorszak minden nemi utalást nélkülöző, egyszerű sziluettjei, grafikus mintái és szintetikus anyagai vették át a hatalmat. A trend azonban a nyolcvanas évekre visszájára fordult, mivel az eredetileg nemsemlegesnek szánt ruharabok valójában még inkább kiemelték a férfi és a női test különbségét, így a nyolcvanas években minden korábbinál hangsúlyosabbá váltak a biológiai jegyeket kiemelő szabásvonalak.
A kilencvenes évektől aztán hol erősebben, hol visszafogottabban kerül elő az uniszex öltözködés, főként a divat mindig lázadó és határokat feszegető volta nyomán. Az ezredforduló óta a kérdés egyre inkább kulturálisan és nemzetiségileg is meghatározott, például Dél-Koreában határozottan elfogadottá vált a párok teljes összeöltözése, amellyel egyrészt összetartozásukat, másrészt egyenlőségüket kívánják jelezni. Európában a skandináv országok állnak a nemsemlegességet hirdető kultúrák élén, míg angolszász országokban határozottan megosztott a közönség véleménye.
A New York-i kifutók többnyire ünneplik az újító próbálkozásokat, viszont a vásárlóközönség már nem ilyen lelkes. A J. Crew 15 éve érdeklődés hiányában volt kénytelen bezárni uniszex részlegét, ma pedig a J. C. Penney és Nordstrom közli rendszeresen, hogy eddig még nem kaptak arra vonatkozó vásárlói kéréseket, hogy el kellene mosniuk a férfi- és a női ruházat közti különbséget.
Anglia – és különösen London – nyitottabb a kérdésben. De még itt is komoly vitákat váltott ki a közösségi médiában, amikor felröppent a hír, hogy a Harrods, a Harvey Nichols és Selfridges mellett a legfontosabb áruháznak tekinthető John Lewis már nem különbözteti meg nem szerint a gyerekruhákat, hanem „lányok és fiúk” vagy „fiúk és lányok” jelzéssel árusítja a 0-tól 14 éves korig terjedő ruházatot. A cég továbbá saját uniszex márkát is piacra dobott, amely vállaltan nem öltözteti rózsaszín ruhába a lányokat és világoskékbe a fiúkat.
Szabásvonal
– Önmagában nem baj, ha az áruházak figyelni kezdenek arra, hogy ne csak a mai színsztereotípiáknak megfelelő gyerekruhákat áruljanak – mondja el Deliága Éva gyermekpszichológus. – Számos anyuka próbál eltérni ettől az egysíkúságtól, ugyanakkor az öltözködési hagyományok olyan mélyen gyökereznek a társadalomban, hogy a hasonló próbálkozások nem lesznek igazán hatásosak, főleg olyan környezetben, ahol az iskolai egyenruha része a két nem megkülönböztetése. Lehet ugyan például minta nélküli drapp nadrágba és fehér pólóba öltöztetni a kilányokat és a kisfiúkat, de teljesen nem változtathatók meg az elvárások, legfeljebb némileg fiúsabbá tehetők a lányok. Ugyanezt emeli ki Kiss Tibor, a Je Suis Belle alapító tervezője a felnőtt gendersemleges öltözködést illetően.
– Tény, hogy az egyik divatirányzat elmossa a férfi- és a női ruhák közti különbségeket, viszont ez alapvetően meddő kísérlet – vélekedik. – Sok próbálkozás volt, hogy olyan darabok szülessenek, amelyeket bárki fel tud venni, de a test nem így működik, nem lehet ugyanazt a szabásvonalat alkalmazni férfira és nőre. A női divat még inkább át tud emelni férfias elemeket (kezdve legalapvetőbben a nadrágtól), de a férfiviseletnél csak a színek és a motívumok között képzelhető el ugyanaz. Tehát a gendersemleges öltözködés következménye valójában a nők elférfiasodó öltözéke. És ez kisgyerekkorban különösen veszélyes.
A nem nélküli öltözködés hívei szerint nem szabad befolyásolni a gyerekek nemi fejlődését olyan külső tényezők által, mint a játékok vagy a ruhák, „hadd döntse el ő maga, hogy mivé szeretne válni” – hangzik az ismert szlogen. A pártolók azonban elfelejtik – fogalmaz a neves konzervatív ír aktivista, Margaret Hickery –, hogy nemcsak a nemalapú öltözködés társadalmi találmány, de az androgün is, így amikor az óvodás-kisiskolás lányokat a gendertudatos szülők mindig nadrágba és minta nélküli felsőbe öltöztetik, éppen abban a korban hagyják magukra gyerekeiket, amikor azok először találkoznak tömegesen a médiából és a környezetből rájuk ömlő, a nőiességet sokszor hibásan meghatározó információkkal. Ez pedig ugyanolyan aggodalom forrása, mint a biológiai nem és a társadalmi nem esetleges különbözősége – csak éppen sokkal nagyobb százalékban fordul elő, mint az utóbbi probléma.
Kis hercegnő
– A nemi szerepek kialakulása folyamat, amelyre hatással vannak a szülők és a tágabb környezet által közvetített normák – magyarázza Deliága Éva. – Meg kell szilárdulnia továbbá a gyerek saját nemi identitásának is, amely hároméves korban még nem stabil, így ekkor nagyon megvezethetik a gyerekeket a külső jegyek. Például, ha jelmezbe öltöznek, és Petike felvesz egy szoknyát, akkor előfordulhat, hogy a többiek őt lánynak fogják hinni. A gendersemleges öltözködés akkor működhetne, ha egy közösségen belül az összes gyerek hordaná az összes mintát és az összes színt. Akkor a gyerekek más jegyekhez kötnék a nemiséget. Mivel azonban ez nem így van, könnyen előfordulhat, hogy egy kislány például, akinek nem engednek a szülei hercegnős ruhát hordani, meglátja az óvodában, hogy ez is egy lehetőség, és elkezd vágyni rá.
Hasonló esetre számos példát találni a netes fórumokon. Gendertudatos húszas-harmincas szülők öltöztetik gyerekeiket egyformára, majd az internet közösségének teszik fel a kérdést, hogy mit csináltak rosszul, mert kislányuk rózsaszínt akar hordani, kisfiuk pedig matchboxos pólóban akar járni. A Londoni Egyetem gendertanulmányokkal foglalkozó munkatársa, Sally Howard már arra figyelmeztet, hogy félő, az uniszex öltözködés visszájára fordul, mert a szülők annyira túlzásba viszik az egyneműsítést. „Van abban valami sértő, hogy a rózsaszín »büdös«. Mert azt sugallja, hogy a nőiességgel is gond van. És ha ettől megpróbáljuk elzárni a lányokat, az a későbbi lázadás kockázatát hordozza, a nőiesség extrém módokon való kiélését, például plasztikai műtétek formájában” – nyilatkozta a szakértő a Daily Mailnek.
Pásztor Anni, az Anni Pastor dizájnere a felnőtt férfiak kapcsán emeli ki, hogy bár a genderöltözködés elsődleges célja a nemi szerepek választhatósága, egy homoszexuális férfi a legtöbb esetben nem téveszthető össze egy nővel, hanem az látszik rajta, hogy ápolt és férfias jelenség. A nemsemleges öltözködés inkább „uniformizálódást” jelent a tervező szerint, olyan, mintha mindenkit azonos egyenruhába bújtatnánk, amely ráadásul nem is jelent szabászati kihívást, mert annyira bő és laza.
A magyar tervezők esetében a gendersemleges öltözködés kevésbé van jelen, bár a most márkát indító dizájnerek szeretnek csatlakozni a nemzetközi trendekhez, ezért nyitottabbak a nemek összemosására. Kérdés azonban, hogy közönség mennyire befogadó. Szakértők szerint Kelet- és Dél-Európában mélyebben beágyazottnak tekinthető a nemiség klasszikus megközelítése, így itt a divatban is kevésbé jelentős ez a jelenség. És azokban az országokban, ahol egyre nagyobb teret hódít a gendersemleges öltözködés, azt ott is ellenállás vagy éppen értetlenség kíséri. Nem véletlen, hogy a Good Morning Britain tévéshow műsorvezetője, Piers Morgan úgy reagált a John Lewis bejelentésére, hogy akkor innentől kezdve az áruházat sem lehet a nevén nevezni, hanem inkább „Joan Lewisnak kell hívni”…