Glifozát: a világszerte leggyakrabban használt gyomirtó. A főként génkezelt vetőmagjairól ismert Monsanto nevű amerikai biotechnológiai és agrármulti által a hetvenes években kifejlesztett, Roundup márkanéven árult szer népszerűsége végzetes hatékonyságában rejlik: gyakorlatilag minden gyomot elpusztít, amelyre ráfújják. Csak Németországban ötezer tonnányit permeteznek el belőle évente!
A glifozátot környezetkárosító hatása miatt is támadják, hiszen elterjedt mezőgazdasági használata következtében eltűnnek a rovarok és madarak élőhelyei és tápanyagforrásai. Nem csak a gazra, az emberre sincs jó hatással. Az Egészségügyi Világszervezet álláspontja szerint a glifozát „valószínűleg rákkeltő” – ellenzői szerint a szer „belenyúl” az emberi hormonrendszer működésébe, és a termékenységre is rossz hatással van. Kaliforniában ennek nyomán a glifozáttartalmú termékek csomagolásán fel kell tüntetni a hatóanyag rákkeltő voltát, ám a hatóságok nem mindenhol járnak el ilyen szigorúan. Egy amerikai per során nyilvánosságra került a Monsanto glifozátot érintő belső levelezése: a vállalat tudományos publikációk manipulálásával több országban próbálta befolyásolni gyomirtójának veszélyességi besorolását.
Az Európai Parlament október végi állásfoglalása – amely nem jogalkotási aktus, csupán politikai állásfoglalás – kimondja, hogy a gyomirtót öt éven belül ki kellene vonni a forgalomból. Az Európai Bizottság javaslata azonban újabb tíz évre hosszabbítaná meg a szer engedélyét az unióban. Hogy végül mi lesz a gyomirtó sorsa, arról a következő hetekben döntenek a tagállamok. Sajtóértesülések szerint Ausztria, Belgium, Franciaország, Görögország, Horvátország, Luxemburg, Olaszország, Málta, Szlovénia, Svédország, Németország és Portugália ellenzik a hosszabbítást. A magyar kormány álláspontjáról annyit lehet tudni, hogy óvatosak az ügyben. A szert ma Magyarországon körülbelül tízezer hektáron használják, és csak a vetőmag-előállításra alkalmas földeken engedélyezik.
A glifozátról szóló vita tavaly lángolt fel csak igazán. A német sörtisztasági törvény fennállásának ötszázadik évében az Umweltinstitut München nevű környezetvédő szervezet óriási visszhangot keltett vizsgálattal rukkolt elő (erről a Lugasban is beszámoltunk). Eszerint glifozátmaradványokat – bomlástermékét, az AMPA névre is hallgató amino-metil-foszfonsavat – találtak a legnépszerűbb német sörökben. A söripar először próbálta elkenni az ügyet, de több hatóság és szervezet hasonlóan baljós eredményekkel ismételte meg a tesztet. Ezután több mint húszezren írtak a német sörfőzdéknek azt követelve, hogy száműzzék termékeikből a méreganyagot. A főzdék megígérték. A müncheniek ezért idén még alaposabb vizsgálat alá helyezték a német söröket, hogy ellenőrizzék, teljesült-e az ígéret.
De hogyan kerül glifozát a sörbe? A német sörökre vonatkozó tisztasági törvény szerint három összetevője van a sörnek: víz, komló, maláta.
A német szabályozás szerint a sörfőzésre használt vízben – akár az ivóvízben – legfeljebb 0,1 mikrogramm (egy gramm milliomod része) glifozát lehet literenként. Az ivóvízre vonatkozó szabályozás miatt ezt a vizet rendszeresen ellenőrzik, így igencsak valószínűtlen, hogy a gyomirtó innen kerülne a sörbe. Nézzük a komlót! A komlótermesztés során ugyan használnak glifozátot, ám magát a komlót nem kezelik vele – a növény sörgyártáshoz felhasznált tobozára csak úgy kerülhet az anyagból, ha a permetezés során rossz irányba fújja a szél a szert.
Ez bár valószínűtlen, de nem kizárható. A kulcs a maláta, amelyet többnyire árpából vagy búzából állítanak elő. A konvencionális gabonatermesztés során nagy mennyiségű glifozátot permeteznek ki a földekre. A maláta betakarítása előtt már tilos permetezni, vetéskor ellenben engedélyezett. Kérdés, van-e mód teljesen kiiktatni a glifozátot a sörökből.
A müncheni környezetvédők álláspontja szerint nem igazán, ugyanis a gyomirtó a széles körű németországi alkalmazás miatt olyan területeken is megtalálható az erodálódó talaj vagy éppen a szél miatt, ahol egyáltalán nem permeteztek vele. Szerintük glifozátmentes élelmiszert ilyen körülmények között nehezen lehet előállítani – már ez a tény is erős érv a szer betiltása mellett, mondják.
Néhány kisebb biosörfőzde a tavalyi botrány óta szorgalmasan töltögeti fel honlapjára a friss laboreredményeket sörei glifozátmentességéről. Az egyik legismertebb, az utolsó münsteri altbierfőzde, a Pinkus Müller 2016-ban az elsők között volt. Az északnémet főzde tulajdonosai, Barbara Müller és Friedhelm Langfeld úgy látja, a nagyüzemi konkurencia szeret másra mutogatni, ezért a külföldi alapanyagokkal szokta magyarázni a magas glifozátértékeket.
Ők azonban csak német alapanyagokat használnak, abból is kizárólag biót. Ennek azonban megkérik az árát. A nagyüzemi főzdék a Pinkus Müller palackonként két eurót közelítő árának feléért, harmadáért adják a szupermarketekben termékeiket.
A német söröket vizsgáló müncheni környezetvédők szerint már az is valami, ha a sörökben lévő glifozátmennyiség redukálódik – a 2017-es sörteszt tanulsága egyébként éppen ez. Ugyanazokat a sörmárkákat küldték el a laboratóriumba, mint tavaly. A tizennégy legnépszerűbb német sört – függetlenül a gyártó üzemméretétől.
Az idén nyáron München, Hamburg és Berlin több kisboltjában és szupermarketjében vásárolták meg az italokat, ügyelve arra, hogy minden termékből legyen legalább öt különböző gyártási számú ital – így bár a szélsőértékek nem jelennek meg, az átlagolt érték miatt átfogóbb és teljesebb a sörökről alkotott kép.
A laboratórium aztán egyenlő arányban keverte össze egy márkán belül ezeket a palackokat, és az így kapott mintákat vizsgálta.
Míg 2016-ban a legmagasabb mért glifozáttartalom az ivóvízre vonatkozó határérték majd háromszázszorosa, 29,7 mikrogramm volt, 2017-ben ez már csak 5,1 mikrogramm – utóbbi értékkel lett most tesztvesztes az Oetker-konszernhez tartozó, északiasan keserű Jever. A tavalyi vesztes, a keletnémet piacvezető, az egy ideje az AB InBev globális sörmultihoz tartozó Hasseröder esetében az akkori 29,7 mikrogrammnyi glifozátmaradvány idénre 0,7-re mérséklődött.
A tendencia minden sör esetében megfigyelhető: míg 2016-ban átlagosan 7,6 mikrogrammnyi glifozátot mértek egy liter sörben, idén már csak 1,7 mikrogrammnyit. A legtisztábbak most is a bajor sörök lettek: az itthon is kapható Erdinger búzasörben 0,3 mikrogrammnyi a glifozát, a hipszterek kedvenc Augustinerjében 0,4. Ám ünnepelni nincs mit, mert ez még így is a 0,1 μg-os ivóvíz-határérték három-, illetve négyszerese.
Nemcsak a sörökben, a borokban is fellelték már a szer maradványait. A Greenpeace egy 2016-os németországi vizsgálata során több borban és szőlőlében fellelte a méreganyagot, egy kaliforniai ellenőrzés pedig még bioborokban is talált nyomokat. A szőlészek részéről egyébként értelmetlen használni a tőkék alatti gyom eltávolítására, hiszen kutatások azt bizonyítják, hogy a szer kifejezetten rossz hatással van a termés minőségére. Ők azonban tehetnek ellene – nem úgy, mint a fogyasztók.
Egy 2015-ös németországi kutatás során a több mint kétezer résztvevő 99,6 százalékának vizeletmintájában találtak glifozátmaradványokat. A hatóanyagot kimutatták már: kenyérben, hüvelyes zöldségekben, kötszerként használt pamutban, sőt még tamponokban is. A német szövetségi kormány emiatt már arról beszél, hogy „az Európai Unió polgárai glifozát általi háttérterhelésnek vannak kitéve”. Szakértők szerint egy módon védekezhetnünk ez ellen: ha garantáltan permetezésmentes, ellenőrzött biogazdálkodásból származó élelmiszereket fogyasztunk.
Vagy ha betiltják a szert.