Régi össznépi játék a tengerparti szállodákban, hogy a korán kelők még reggeli előtt kiosonnak a partra, leterítik a legjobb helyekre a család összes törölközőjét, majd otthagyják. A később ébredők hiába mennek le a vízhez, sokkal rosszabb ágyakon kénytelenek feküdni, mint a sokszor akár fél napokig is csak a törölközők által foglalt helyek tulajdonosai.
Az olyan bulihelyszíneken, mint Ibiza, még furmányosabb helyfoglalási rendszer alakult ki: az esti bulira tartók vállukra csapják törölközőiket, majd ezeket otthagyják a tengerpart stratégiai fontosságú pontjain, miközben amiatt sem kell aggódniuk, hogy a hajnalig tartó tivornya után hogyan kelnek majd korán a helyfoglaláshoz.
Az egyre elharapódzó rendszer azonban kiütötte a biztosítékot. Lakossági kérésre a helyi hatóságok gondolkodnak, hogyan lehetne bevezetni büntetést az „elhagyott” törölközőkért, matracokért vagy egyéb felfújható gumiállatokért. Ez utóbbi egy leleményes kifőzdetulajdonos találmánya, aki – elvileg a kilátást eltakaró strandolók távoltartása miatt – minden reggel kipakol a partra egy matracot, egy óriás napernyőt és egy hatalmas, felfújható unikornist.
Ibiza nem az első nyaralóhely, amely bünteti az otthagyott törölközőket. 2016-ban a toszkán Livorno indított programot, amelynek keretében az éjszakára otthagyott törölközőket összeszedték a hatóságok, és 200 euróra büntették a helyfoglalásért felelős turistákat.
Tavaly egy spanyol tengerparti üdülőhely, a Valenciához közel eső Gandia hatóságai már 720 eurós bírságokat róttak ki, ha valaki napozóágyakat és napernyőket foglalt. Idén Szardínia szigetén is bevezették a „törölközőtilalmat”, mivel a turisták által otthagyott törülközők túl sok homokot szedtek össze a partról, és a helyi környezetvédelmi hivatal szerint így elkezdett csökkenni a parti homok mennyisége.
Egy görög szigeten történt: egy lengyel család úgy gondolta, hogy a szobához kiválaszthatják, mely napozóágyak tetszenek nekik. Ezért matracokkal kívánták jelezni kedvenc helyüket. Volt nagy megdöbbenés, mikor másnap más vendégek kezében látták viszont a matracaikat, mivel ők meg azt hitték, a matracok azokhoz a napozóágyakhoz járnak.
Nyugat-Európában bizonyos felmérések szerint a britek szeretnek leginkább helyet foglalni. Egy utazási oldal kutatása kimutatta, hogy a britek kétszer nagyobb valószínűséggel rohannak a legjobb helyekért, mint a németek. A franciák viszonylag lazán kezelik a kérdést, az olaszok pedig inkább átrendezik a teljes partszakaszt, hogy a rossz helyekből is jót varázsoljanak.
Kelet-Európáról nem nagyon készült hasonló felmérés, de a magyar szállodák sincsenek elragadtatva a hazai közönség vízparti kultúrájától. A videómegosztó oldalakon rendre találni olyan felvételeket, amelyeken a magyar turistacsaládok törölközőhegyekkel és az elmaradhatatlan nejlonzacskókkal foglalnak le teljes sorokat.
Bár a hazai „parti kulturálatlanság” még mindig gyerekcipőben jár egy spanyol szálloda videójához képest, amely szerint a kapunyitás után a britek a tízes-húszas oszlopokba összepakolt ágyakat egyben vitték magukkal, és rendezték be kényük-kedvük szerint a hotel vízpartját, majd hagyták ott órákra, hogy egyéb ügyes-bajos dolgaikat intézzék, mielőtt visszatértek volna kényelmesen berendezett strandhelyükre.
Nekünk, kelet-európaiaknak van némi tapasztalatunk és edzettségünk – még a hiánycikkek korszakából –, milyen az, éjszaka kettőkor kissámlival kitelepülni valamelyik üzlet elé. A személyes jelenlét talán felülírhatja a törölközős rezervációt. Na meg minket kidobni mégiscsak macerásabb a homokos frottírnál.