Hé, paraszt, melyik út megyen itt Budára? – így szólítja meg Toldit Laczfi nádor, s hogy Toldi felháborodik, abban nyilván benne van a megszólítás módja is: „hegykén, csak amugy félvállra”. „Én paraszt? én?” Toldi Miklós a paraszt szón és annak „hegyke” (hetyke) odavetésén sértődik meg.
De miért? Hiszen a paraszt szó eredetileg semmilyen bántó jelentéssel nem bírt. Azt jelentette, és ma is azt jelenti: földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. Csakhogy volt egy másik jelentése is: nem nemes személy. Toldi Miklóst ez bántja.
Paraszt szavunk bejárta a jelentésváltozás minden lépcsőfokát. Időtől és környezettől függően lehet pozitív és nagyon negatív jelentésű. Az óegyházi szlávban: egyszerű, együgyű, szabad, nyílt, őszinte. Több szláv nyelvben: egyszerű, közönséges, természetes, őszinte, együgyű, naiv. A mai magyar szlengben használt sértő prosztó szó a német argóból jön.
A paraszt szó alapvetően nem negatív jelentésű szó. A történelem és a néprajz szaknyelvében, a mai magyar nyelvben semleges. Másodlagos jelentése azonban pejoratív: faragatlan modorú személy.
Vajon miért? Az egyszerű, őszinte, gyámoltalan, földműves stb. jelentésekből az otromba jelentés felé való elmozdulás valószínűleg a városiasodással, a város mint a modern, művelt élet színtere felfogással párhuzamosan történt.
Hasonló jelentésváltozás játszódott le a latin rusticus (rusztikus) szóban is: ez is a falusias, paraszti jelentés mellett magára vette a durva, műveletlen jelentést. Ám minden természeti és kulturális folyamatnak mindig van valamilyen ellenhatása.
A paraszt szó jelentése ugyanis újabban javul, ahogy például a rusztikusé is: rusztikus bútor (nyers, kevéssé megmunkált bútor). A paraszt szó számos származéka pozitív kicsengésű: parasztember, parasztcsalád, parasztgazda, parasztköltő, parasztház, parasztpárt, parasztpolitika, parasztszoba, parasztház, parasztkenyér, parasztromantika. Épp ez utóbbi kifejezés világít rá a paraszti életforma, a falu eszményítésére, a parasztság, a természetközeli életmód értékeinek újrafölfedezésére.
Tehát van egyrészről a sértő, bántó „te, paraszt!”, „ne legyél paraszt!” felszólítás, másik részről a paraszt szó régi és új pozitív jelentése. A két szélső jelentés közötti áthallás ihlette a következő viccet: „Egy étteremben a vendég hosszas válogatás után rendel: – Választottam! Szűzérmét kérnék parasztosan! Egy kis idő múlva másik pincér hozza ki az ételt, és enyhén meghajolva, illedelmesen megkérdezi: – Ön kérte a szűzérméket parasztosan, uram? – Igen! – válaszolja a vendég. A pincér hanyagul ledobja elé a tányért, majd távozóban még visszaszól: – Nesze, cseszd meg! Zabáljál!”
Ugyancsak ez a jelentés az alapja az „akkora paraszt vagy…” kezdetű mai szólásoknak:
Akkora paraszt vagy, hogy kutya helyett disznó őrzi a házad!, …hogy anyakönyvi kivonat helyett rögtön őstermelői igazolványt kaptál!, …hogy a pizzát is kenyérrel eszed!, … hogy még a buszon is tojással fizetsz! Enyhébb „cikizés”, de még mindig fennhéjázó, sértő, akárcsak Laczfi nádor odavetett kérdése: Nem vagy paraszt, csak erősen falusi.
Nagyon bántóak ezek a tréfásnak szánt szólások, mert mélyükön az évezredes vidéki, természetközeli, élelemtermelő életmód lenézése nyilvánul meg, holott a modern, városi világ problémái egyre inkább vonzóvá teszik a vidéki, falusi életet. Dolgozzunk együtt paraszt szavunk jelentésének helyreállításán!
