Barátom!
Vettem Nov. 16-kai levelét. Köszönöm szíves megemlékezését és ajánlatát s szabadságot is veszek magamnak ezt ezennel igénybe venni. […] mégis csak hadd ékesítse fel a szegény száműzött asztalát egy kis hazai termék. Kérem tehát legyen szíves nekem négy darab (nem szerfelett kövér) kassai füstölt sódart, és font vékony enni való paprikás szalonnát expediálni s rekesszen hozzá néhány itce (mondjuk 12-15 itce) köles és ugyanannyi tatárka (pohánka) darát – itt ezek nem lévén kaphatók. A füstölt húsnak a sódart kivéve nem igen vagyok barátja, hanem örömest megenném biz’ én már egyszer a jó friss, finom vagdalékú citromos magyar kolbászt (de úgy, hogy fokhagyma közelébe se járjon) és tatárkával (nem rizzsel) töltött tüdős hurkát, ez valaha kedvenc eledelem volt, de 22 év óta nem is láttam, a kolbászt pedig itt ezek az ármányos olaszok fahéjjal készítik – bomoljanak meg.
Kossuth
Turin, april 10. 1872.
(Kossuth Lajos levelezése Poszner Gábor kassai polgárral, in: Wick Béla: Kassa története és műemlékei, 1941)
*
Ferenc József, Braganza hercege, aki Temesvárott volt állomáson, mielőtt eltávozott volna, arra határozta el magát, hogy magyar uzsonnát eszik. Elvégre ha az ember Temesváron tartózkodik, illő, hogy megízlelje a magyar ételt. Braganza hercege be is tért aztán egy polgári vendéglőbe, ahol kívánságát előterjesztette. A korcsmárosné paprikás szalonnát adott, amivel aztán Ferenc József meg is próbálkozott, de nem valami nagy eredménnyel. A szalonna erősen paprikás volt és csípett. Így esett meg, hogy Braganza hercege a magyar uzsonnát ott hagyta s ama véleményének adott kifejezést, hogy jobb a sonka teával.
(Pesti Hírlap, 1899. június 21.)
E hó 18-án virradóra Szatmáron betörtek Komáromi István Kazinczy utcai mészáros üzletébe, s onnan 36 korona készpénzt és több kilogramm pompás paprikás szalonnát elemeltek. Némely ember ugyanis rendkívül szereti az ízletesen elkészített paprikás szalonnát, s ha az illető nincs oly kellemes anyagi helyzetben, hogy pl. sertést öljön, vagy pénzért vásároljon paprikás szalonnát, úgy tesz rá szert, ahogy lehet. Ebben a betegségben szenvedett Temesán Sándor helybeli csavargó is. […] felségesen megebédelvén ballagott az Újmajor felé. A véletlen szerencse, hogy az éppen ezen betörési ügyben nyomozó Jakab Károly polgári rendőrrel és Magyar György csendőrrel hozta össze útjában a sors, s miután meghunyászkodva mellettük elhaladt, a szemfüles Jakab fürkészőleg nézett utána s hirtelen odaszólt a társának, hogy annak az embernek paprikás a háta. […] Miután a nála talált betörési szerszámokat elszedték, bekísérték a rendőrségre.
(Szamos, 1906. szeptember 20.)
*
Az esztétikusok azt mondják, a szenvedély tiszteletre méltó amíg van benne lendület és nem hagyja el az értelem határait. Vigyázni kell azonban, mert a szenvedély elragadtatásaiba bele is lehet őrülni. Ez a katasztrófa érte nyilván azt a román hatóságot, amely Erdélyben irredentaság vádjával zaklat most egy derék magyar hentes mestert, aki a paprikás szalonnának és a zöldpaprikának szerencsétlen kombinációjával vonta magára a román hatóság figyelmét. Nem kétséges, hogy a paprikás szalonna háta csakugyan piros, miután paprikás. A bele fehér, mint minden szalonnának, a zöldpaprika meg nyilván zöld, ha egyszer úgy hívják. Zöldpaprika paprikás szalonnával együtt tehát, a vak is látja: irredenta, főbenjáró bűncselekmény az egységes új birodalom ellen, békebontás, lázítás, országgyújtogatás.
(8 Órai Ujság, 1934. augusztus 11.)
*
A Déli pályaudvaron nagy autó áll meg, a Ferencváros szertárosa száll ki belőle hatalmas csomagok és bőröndök kíséretében. Egyik-másikban a felszerelés, a többiben jó hazai húzódik meg. Megtudjuk, hogy a Ferencváros 20 kiló téliszalámit, 10 kiló csabai kolbászt, 10 kiló paprikás szalonnát és sok egyéb hazai specialitást visz magával Afrikába. Az útiterv szerint a felsorolt 40 kiló csak az afrikai út első napján kerül megbontásra és tart, ameddig tart. A meleg étel tekintetében is történt gondoskodás. Kutasi, a kapus ugyanis hónapok óta magánúton kitanulta a szakácsmesterséget, a vizsgára Afrikában kerül majd sor.
(Sporthirlap, 1934. december 8.)
*
Fodor János rakamazi hentes mestert azzal vádolta meg a nyíregyházi kir. ügyészség, hogy a paprikás szalonnát kilogrammonként 5 pengőért árusította. A vádlott már háromszor volt árdrágításért elítélve. Először 100 pengő pénzbüntetést kapott, másodszor 200 és harmadszor 300 pengőre ítélték. Most negyedszer állt árdrágításért vádolva a nyíregyházi törvényszék dr. Sztehló tanácsa előtt. A vádlott azzal védekezett, hogy ő „angol” szalonnát árult kilónként 5 pengőért, a tanúk azonban azt bizonyították, hogy az csak egyszerű szalonna volt. A nyíregyházi törvényszék mint visszaeső bűnöst, Fodor Jánost 10 hónapos börtönre, 300 pengő pénzbüntetésre ítélte, ezen kívül elrendelték az iparengedélyének a bevonását is.
(Nyírvidék – Szabolcsi Hirlap, 1942. május 12. A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)