Nem egyedi a következő példa, de annál jellemzőbb. A gyönyörűen felújított zalaegerszegi Landorhegyi Általános Iskolába most nagyjából feleannyian járnak, mint bő harminc évvel ezelőtt. A néhány száz méterrel odébb található egykori Pais Dezső Általános Iskola bezárt, évek óta idősek otthona. Hasonló példát az ország más pontjáról is hozhatnánk.
Nem is azzal van gond, hogy szaporodnak az idősotthonok, mert ez azt jelzi, hogy egyre tovább élünk, és a szépkorúaknak igyekszünk emberhez méltó körülményeket biztosítani, hanem azzal, hogy közben mind kevesebb a gyerek. Az Európai Uniót jellemző általános problémáról van szó.
Az Eurostat múlt héten közzétett statisztikája szerint az unióban nagyjából minden ötödik személy, azaz mintegy százmillió ember hatvanöt éves vagy idősebb. Legalább ilyen beszédes adat, amely az idősek számát a munkaképes korúak arányában fejezi ki, azaz, hogy hány tizenöt és hatvannégy év közötti jut a legalább hatvanöt évesekre. Az EU-ban ez az arány 29,9 százalék volt 2017-ben.
Ha figyelembe vesszük, hogy húsz évvel ezelőtt körülbelül öt munkaképes jutott az érintett korosztályra, tíz éve pedig négy, akkor egyértelmű, hogy dinamikusan nő az idősek aránya – ezzel párhuzamosan pedig csökken a fiatalabbaké. A prognózisok szerint Európában 2060-ra várhatóan minden hatvanöt év fölötti nyugdíjasra már csak két aktív kereső jut.
Nálunk is hasonló helyzetre kell készülni. Ha maradnak a jelenlegi tendenciák, 2060-ra a magyar népesség száma közel kétmillió fővel csökken. A legalább hatvanöt évesek aránya megközelíti az egyharmadot, számuk két és félszerese lesz a 0–14 évesekének. Az előbb felsorolt száraz statisztikai adatok mögött egy mindjobban idősödő Európa képe sejlik. Nem véletlenül idézik oly sokszor Ursula Lehr bonni szociológusnak a „megőszülő európai társadalmak” kifejezését.
Az egyes országok között igen jelentősek a különbségek. Az átlagnál jóval több hatvanöt évesnél idősebb jut a munkaképes korúakra Olaszországban (34,8 százalék), Görögországban (33,6 százalék), Finnországban (33,2 százalék) és Németországban (32,4 százalék) is. A legjobb a helyzet Luxemburgban (20,5 százalék) és Írországban (20,7 százalék). Mi, magyarok Ausztria és Málta között helyezkedünk el.
A sógorokénál kicsit magasabb a magyar 27,9 százalékos mutató – így is két százalékkal alatta maradunk az uniós átlagnak –, de árnyalatnyival jobb, mint az apró szigetországé.
Érdekes módon egyedül Luxemburgban csökkent ez a mutató – húsz éve 21,2 százalék volt, most 20,5 százalék. A nagyhercegség lakossága gyorsan növekedett a XX. század folyamán, elsősorban a belga, az olasz, a francia, a német és a portugál bevándorlás miatt. A beköltözéseknek köszönhetően 2014-ben a lakosság 55 százaléka volt luxemburgi, míg 45 százaléka külföldi állampolgár. Az ottani külföldiek többsége az EU országaiból származik, de jelentős csoportot alkotnak a kelet-európai menedékkérők, különösen sokan a volt Jugoszláviából érkeztek.
Elsősorban nekik köszönhető, hogy a nagyhercegségben sok a fiatal, és európai szinten magas a születési arány. A bevándorlók újszülöttjei a luxemburgi születések felét teszik ki. A luxemburgi helyzetből azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, példaként említeni az ott zajló folyamatokat. Luxemburgban mindössze hatszázezren laknak, nehezen értelmezhetők és még kevésbé általánosíthatók az ottani demográfiai adatok.
Tavaly októberben a portfolio.hu írt arról, hogy hazánkban az időskorúak száma először 2005-ben haladta meg a gyermekkorúakét.
A 2010-es évek elején még „csak” 110 körüli számokat láthattunk, idén elérte a 130-at, vagyis száz gyermekkorúra ennyi idős jut. A rendszerváltás időszakában még a nagyarányú gyermeknépesség miatt volt magas az eltartottsági ráta.
Mára azonban fordult a kocka: a tizennégy év alattiak száma folyamatosan csökkent, miközben a hatvanöt év felettieké jelentősen nőtt. Ennek hatására 2018 januárjában ismét ötven százalék fölé került az eltartottsági ráta, a baj csak az, hogy mostanra egyre több időskorú ellátását kell biztosítani, miközben egyre kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra. 1990-ben még harmincszázalékos volt a gyermekkorú népesség eltartottsági rátája, miközben húsz százalék az időskorúaké, mára ez majdnem megfordult.
– A demográfiai öregedés az egyik meghatározó társadalmi-demográfiai jelenség a világ fejlettebb régióiban. Bármilyen mutatóval is mérjük, egy egyre dinamikusabb változás szemtanúi vagyunk, ami a népesség-előreszámítások szerint folytatódni fog az elkövetkező néhány évtizedben is. Magyarországon a hatvanöt éves és ennél idősebb népesség aránya 1990 és 2017 között 13 százalékról 19 százalékra növekedett, és az előrejelzések szerint 2060-ra eléri a 29 százalékot – mondja Monostori Judit, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.
Az utóbbi évtizedekben az idősek belső korösszetétele is megváltozott. Növekedett a nyolcvanéves és a felettiek, azaz a nagyon idősek aránya és száma. Míg 1990-ben 260 ezer, 2016-ban már 412 ezer ilyen korú lakost számláltak.
Az időskorral együtt járó változások közül az egyik legfontosabb a munkaerőpiaci aktivitás megszűnése és a nyugdíjba vonulás. E vonatkozásban Magyarországon és több európai országban is rendkívül fontos változások történtek az elmúlt évtizedben. Az időskori nyugdíjkorhatár emelésével, az előre hozott nyugdíjazás szigorításával, a rokkantosítás feltételeinek átalakításával a munkaerőpiacról való kilépés időpontja későbbre tolódott.
A Munkaerőpiaci tükör 2016-os kiadványa szerint a hatvanévesnél idősebb férfiak és az ötvenöt évesnél idősebb nők száma 1980 és 2016 között 2,2 millióról 2,88 millióra nőtt. Ezen nincs mit csodálkozni. Ami érdekes, hogy ezen időszak alatt hogyan változott az érintett korosztályban a foglalkoztatottság. 1980-ban 570 ezren dolgoztak, a korengedményes nyugdíjazások és más okok miatt 1998-ban mindössze 89 ezren.
A nyugdíjkorhatár fokozatos emelésével párhuzamosan emelkedett a foglalkoztatottak száma is. 2003-ban már 200 ezren dolgoztak, 2010-ben 300 ezren, 2016-ban pedig 491 ezren. Azaz közel félmillió ember kellően egészséges volt ahhoz, hogy ötvenöt, illetve hatvanéves kora után is érdemi munkát végezzen.
Egész Európát, így a magyar társadalmat is érintő kérdés: mi lesz az idősek millióival? Tény, hogy az időskorúak mind nagyobb hányada él aktívabb életet, értékes készségeikkel és tapasztalataikkal a nyugdíjkorhatár elérése után is hozzá kívánnak és hozzá tudnak járulni a társadalom működéséhez, az elöregedés kihívásainak megválaszolásához – olvasható a Barankovics Alapítvány honlapján.
Az inaktív, szociális támogatásra és gondozásra szoruló, magányos öreg és beteg képe mellett fokozatosan terjed a társadalomban a tevékeny időskort élő „új öregek” nemzedéki mentalitáskultúrája. Ők azok, akik új szerepeket találnak maguknak, mert a nyugdíjazás után szeretnének minél tovább aktívak maradni. Mindezt az anyagi hátterük és az egészségük lehetővé is teszi, nem szorulnak komoly mértékben egészségügyi és szociális gondoskodásra.
Az idősek gazdasága, az ezüst gazdaság olyan növekedést mutat, amely csaknem az összes gazdasági szegmensre komoly hatással lesz. A turizmusra is. Ha nem is dőzsölnek, de a nyugdíjasok biztos fizetőképes keresletet jelentenek. Zsarnóczky Martin két évvel ezelőtt egy akadémiai konferencián arról beszélt, hogy az ezüst turisták – elsősorban nőkről van szó, akik a biztonságra vágynak, a katasztrófa sújtotta területeket elkerülik – megfelelő jövedelemmel rendelkeznek.
Hallatlan előnyük, hogy nem kell szabadságra menniük, bármelyik évszakban utazhatnak. Kíváncsiak, és a fiataloknál több kommunikációt várnak el, körükben a körutazások, az egészségszolgáltatások és a hajóutak népszerűek. A turizmuson túl az idősebb korosztályok tevékenységének meghatározó részei a társas szabadidős tevékenységek, a kulturális és sportesemények látogatása, és a televíziózás, ami a legnagyobb részét teszi ki az idősek szabadidős tevékenységének.
Az életpálya időskori szakaszába lépve az emberek társadalmi és családi szerepei egyaránt átalakulnak. A munkaerőpiacról kilépve életük, mindennapi tevékenységük középpontjába mindenekelőtt a családi szerepek betöltése kerül, melyek közül nagy jelentőséget kaphat a nagyszülői szerepkör kialakulásának és kiteljesedésének megélése.
Mivel azonban a születések száma folyamatosan csökken, Monostori Judit szerint egyre kevesebben léphetnek nagyszülői szerepbe, és egy-egy családban az unokák száma is alacsonyabb a korábbinál. A gyermekvállalás későbbi életpályára tolódása ráadásul a nagyszülővé válás kezdetét is későbbi életkorokra halasztja el.
Sokak számára az egyik legsúlyosabb probléma az egészségi állapotuk megromlása. Érdekes módon a férfiak jobb egészségi állapotról számolnak be, mint a nők, annak ellenére így van ez, hogy halandósági mutatóik kedvezőtlenebbek. Mind a nők, mind pedig a férfiak esetében a magasabb iskolai végzettségűek körében magasabb azok aránya, akik jónak vagy nagyon jónak minősítették egészségi állapotukat.
A KSH tudományos főmunkatársa szerint különösen a felsőfokú végzettségűek adatai válnak el a többiekétől, hiszen az ide tartozó férfiak 43, a nőknek pedig 26 százaléka minősítette így az egészségi állapotát, miközben az alapfokú végzettségűek csupán 11–12 százaléka. Összességében a hatvanöt éves vagy idősebb nők csupán 14 százaléka, a férfiaknak pedig 23 százaléka minősítette jónak vagy nagyon jónak az egészségét.
A másik véglet: a nők 35, míg a férfiak 31 százaléka tekintette az egészségi állapotát rossznak vagy nagyon rossznak.
– Az idősek nagyon sok időt töltenek el egyedül. A 65–69 év közötti népesség több mint tíz órát, a hetvenöt évesek és annál idősebbek pedig átlagosan több mint tizenegy órát vannak egyedül. Ez a hetvenöt év alattiak körében az ébren töltött idő hetven százaléka, a hetvenöt év felettieknél pedig majdnem nyolcvan százaléka – említ néhány elgondolkoztató adatot Monostori Judit.
Az sem mindegy, hogy az idősek kikkel töltik el a napjaikat. A munkahelyi kapcsolatok megszűnésével személyes kapcsolathálójuk alapvetően beszűkül, így a családi, rokoni, szomszédsági és baráti kapcsolatok jelenthetik azokat a kapcsolati szálakat, amelyek az érintettek jólétét befolyásolják. Különösen a családnak van fontos szerepe, ahol ők is aktív szerepet vállalhatnak, és ami számukra is védőhálót nyújthat.
Olykor a családra sem támaszkodhatnak. Ilyenkor merül fel megoldásként az idősek otthona, ahol a nap huszonnégy órájában figyelnek a lakókra. Hollandiában három évvel ezelőtt izgalmas kísérlet indult. Amszterdami idősotthonban egyetemisták részére lakrészt alakítottak ki. A diákok ingyen élhettek ott, azzal a feltétellel, hogy havonta harminc órát az idősekkel kell tölteniük. Meghallgatni őket, számítástechnikai órát adni, vagy éppen főzni, ha tudnak. Az ötlet bevált.
Érdekes lenne egy olyan összehasonlítás, amely a magyar idősek munkavállalási kedvét vetné össze a többi országéval, de ilyen még nem készült, mint ahogy arról sincs elemzés, hogy tudatosan készülnek-e a magyarok az időskorra például egészségtudatos életmóddal, helyes táplálkozás kialakításával, a társadalmi kapcsolatok ápolásával. Azt is érdekes lenne tudni, hogy európai viszonylatban mit mondhatunk a magyar idősek egészségéről, de az európai összehasonlítások nagyon szerények ezen a téren, ami a hazai szakértőket is meglepi.