Az ülésen a sajtó tagjai nem vehettek részt, és a vita őszintén, nyíltan és nemegyszer az álláspontokat ütköztetve kőkeményen folyt. A miniszter megnyitó beszéde teljesen logikusan elmaradt, hiszen a mostani tárgyalások egy néppárti és szabadságpárti kormányt vetítenek előre. Így az eddigi szocialista párthoz tartozó védelmi miniszternek nyilvánvalóan mennie kell. Ugyanígy nem jelent meg az osztrák vezérkari főnök sem, mivel elérte a nyugdíjkorhatárt, és elutazott gyógykezelésre.
Ezzel szemben a tábornoki kar szinte minden tagja ott volt, és a hadsereggel kapcsolatban álló egyetemi tanárok is megjelentek. Érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire más a tábornoki kar és az egyetemi tanárok véleménye. Az előbbiek a valóságot csinálják, és a gyakorlatból vonják le következtetéseiket, míg az egyetemi tanárok állásfoglalásai sokkal inkább elméletiek voltak.
A miniszter helyett az éves értékelést Luif vezérőrnagy tartotta. Beszédének lényege az volt, hogy a hidegháború korában egyfajta egydimenziós helyzet alakult ki. Napjainkra minden komplikáltabbá vált.
Felerősödött a migráció, más színben jelennek meg a társadalmi változások, és sokkal élesebben jelentkezik a túlnépesedés kérdése a Föld bizonyos térségeiben. Ezek együttes hatásaira minden országnak, így Ausztriának is konkrét választ kell adnia. A kihívásokra adandó válaszok azonban nem lehetnek csupán katonaiak.
A tábornok kitért arra: ahhoz, hogy Ausztria és az Európai Unió aktív biztonságpolitikát tudjon folytatni, először is függetlenítenie kell magát az Egyesült Államoktól. A cél ugyanis az amerikai biztonságpolitika esetében kiemelten a Kínai Népköztársaság, és az USA nagyrészt elveszítette érdeklődését az európai események iránt. Az én véleményem ugyanez, de ezt egy osztrák katonai vezető részéről hallani, aki ráadásul a minisztert helyettesítette, több volt, mint érdekes.
A tábornok szerint ma a közvetlen cél nem csak Ausztria védelme, de aktív szerepet kell vállalnia Ausztriának katonailag is a krízisterületeken. Ma Ausztria nincs abban a helyzetben, hogy el tudna szigetelődni. Az osztrák semlegesség jelenleg új tartalmat kap, és ennek alapja, hogy Ausztria az Európai Uniónak tagja, de a NATO-nak nem.
Ausztria négy kihívás előtt áll, és erre kell felkészülnie. Továbbra is feladat az ország államhatárainak a védelme, de ez ma a migrációval szembeni védelmet jelenti. Öt olyan tartomány van Ausztriában, ahol aktívan védik az államhatárt.
Osztrák feladat az Európai Unió külső határainak a védelme is. Ez osztrák szempontból azt jelenti, hogy meg kell állítani a Balkánon az Európai Unióba törekvő migránsokat.
A tábornok térképen bemutatta, hogy a harmadik feladat a Földközi-tenger déli határainak a védelme, Libanontól Marokkóig, máshogy fogalmazva meg kell akadályozni, hogy a migránsok az embercsempészek segítségével el tudjanak indulni Európa felé.
Az osztrák biztonságpolitika utolsó fő pontja az Európán kívüli krízisterületek védelme, máshogy fogalmazva, ahol kitör a válság, oda osztrák erőket is lehessen küldeni, amivel az a cél, hogy minél kisebb anyagi és véráldozatokkal megállítsák, visszaszorítsák az egyes kríziseket. A tábornok itt példaként több afrikai országot is felsorolt.
A jövőben nemzetközileg fel fognak értékelődni a kétoldalú, háromoldalú és sokoldalú együttműködések a krízisek megelőzése területén. Az osztrák biztonságpolitika kiemelt feladata a terrorizmus visszaszorítása. E cél érdekében átfogó védelmi programot dolgoztak ki. Igaz ugyan, hogy eddig csak egy terrorcselekmény volt Ausztriában, Grazban, ahol egy Bosznia-Hercegovinából származó fiatalember gyilkolt, ám ezt is próbálja az osztrák politika elbagatellizálni.
Tény ugyanakkor, hogy a terror elleni harc alapvetően a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, és a hadsereget csak a törvényben előírt helyzetekben szükséges és lehetséges bevetni.
A tábornok kitért a költségvetési kérdésekre is. Ma Ausztriában a nemzeti jövedelem mintegy egy százalékát fordítják katonai kiadásra.
E kérdéskörnél meghatározó, hogy mennyi a hadseregből nyugdíjba mentek száma, mekkora összeget tesz ki a nyugdíjuk, és mennyibe kerülnek az idősek ellátásának a költségei. Sok beruházást későbbre toltak, pontosan a költségvetés problémái miatt, ugyanakkor két Eurofighter gép idén érkezett meg.
A tábornok azzal fejezte be előadását, hogy Ausztria számára az optimális megoldás az lenne, ha a katonai költségvetés ötven százaléka menne el bérre és bér jellegű kiadásokra, harminc százalék az üzemeltetésre és húsz százalék a fejlesztésekre.
Az előadók között több német professzor is volt, többek közt Hamburgból, az ottani Bundeswehr Egyetemről. Németországban a katonai egyetemeket (München és Hamburg) Schmidt irányítása alatt hozták létre, és jelenleg a hamburgi egyetem az ő nevét viseli.
Az előadók kiemelték, hogy az egyes államok korábban szolidaritásból, jelenleg nemzeti érdekből vesznek részt az egyes missziókban. A németek hangsúlyozták, hogy az osztrák biztonságpolitikára komoly befolyással volt az orosz politika változása, a Krím elfoglalása, az orosz–ukrán háború és ennek katonai hatásai az Európai Unióra és a NATO-ra.
E kérdés kapcsán az egyik osztrák tábornok azt súgta a fülembe, hogy Ausztria jobban megérti az oroszokat, mint a többiek, hiszen mind a Szovjetunió, mind az Osztrák–Magyar Monarchia nagyhatalmak voltak, és a XX. században estek szét. Érdekes eleme volt a konferenciának, hogy több előadás is a múltat elemezte, így például a Monarchia korát vagy a II. világháború utáni helyzetet, és vont le ebből a mára hasznosítható következtetést.
Érdekes volt, hogy valamennyi előadó, aki szóba hozta az USA-t, Trump elnökségéről, annak hatásairól és arról, hogy „az USA első”, negatívan vélekedett.
Az előadók kiemelték a nemzeti érdek felerősödését a világban, és azt, hogy a nemzeti önállóság nem lehet öncél. Érdekes eleme volt a konferenciának, hogy az a Graf nevű osztrák politikus, aki előbb belügyminiszter-helyettes, majd védelmi miniszter volt a NATO létrejötte után, feltette a kérdést, hogy Svájc miért nem lép be a NATO-ba, hiszen annak feladata pontosan a kis államok védelme. Azonban 1955-ben Ausztria is a semlegességet választotta. (Véleményem szerint 1955-ben Ausztriának esélye sem lehetett volna a NATO-tagságra, hiszen abban az esetben a szovjet hadsereg nem vonult volna ki az országból.)
Az éves konferencián felszólalt két svéd katonai vezető is, akik a nemzetközi politikai viszonyokat teljesen máshogy ítélték meg, mint az osztrákok. A beszédek lényege az orosz veszély volt, a NATO állandó jelenlétének az emlegetése, és annak szükséges fenntartása az észak-
európai térségben.
Önálló téma volt a fegyverkezés területén a lehetséges kooperáció, a nemzeti érdek szerepe és a technológiai sajátosságok a katonai együttműködések területén. Kiemelték, hogy bármely ország katonai együttműködésénél fontos a védelmi minisztériumok, külügyminisztériumok és gazdasági minisztériumok együttműködése és az, hogy az egyes országok tartalékaikat hatékonyabban fektessék be és használják fel.
Felvetődött továbbá problémaként a katonai egészségügy rendszere, kiemelve, hogy Ausztria jelenleg nagy mennyiségben importál gyógyszereket, ugyanakkor exportál a világ különböző térségeibe katonai egészségügyi személyzetet.
