Gaming – ezt a kifejezést lehet a leggyakrabban hallani mostanában a szerb–magyar határ térségében. A játék szó migránsok által „kiterjesztett” változata, viszont a határban a legkevésbé sem tűnik jópofának. Szalma Tamás ásotthalmi mezőőrtől tudjuk meg, hogy mit takar ez a kifejezés pontosan: a határ szerbiai oldalán egymástól több száz méternyire több kisebb csoport esik neki a határkerítésnek. Olykor csak kötelet kötnek rá, és azzal rángatják.
Ezzel részint az érzékelőket is megzavarhatják, másrészt megosztják a határ mellett járőröző katonákat és rendőröket, így a migránsok egy csoportjának van esélye átjutni a magyar oldalra. De újabb trükkökkel is próbálkoznak.
A külső érzékelőkkel is ellátott kerítést nem átvágják, hanem létrát támasztanak mellé, és egyszerűen átmásznak rajta, a belső kerítést bontják meg. Vagy éppen hozzá sem nyúlnak, csak felmásznak a póznatartókon. Mivel a kerítésben nincs áram, ez az építmény inkább létraként szolgál az illegális bevándorlóknak. Az erősödő nyomás a mezőőr szerint annak tudható be, hogy a migránsok is észrevették: a határ menti erdőkben úgy megerősödött az aljnövényzet, hogy nincs az a kamera, amelyik észreveszi őket, ha elbújnak benne.
A határtól való továbbszállítás módja is megváltozott az utóbbi időben. Korábban a hatóságok biztosan tudták, ha valahol megbontották a kerítést, akkor a térségben embercsempész is van, aki várja a határt átlépőket. Ma már nem így működik: a migránsok éjszaka átjönnek a határon, megbújnak az erdőben, nappal alszanak, és csak következő éjszaka jön értük az embercsempész.
Szalma Tamás több helyet is mutatott, ahol a korábbi napokban az 55-ös úttól alig negyvenméternyire letaposott aljnövényzetben otthagyott hálózsákot, üres flakonokat, telefontöltő tönkrement kábelét, de még fél levél fájdalomcsillapítót is találni. Mutatja azt az útvonalat is, amelyen keresztül megérkezhettek a migránsok az egyik ilyen búvóhelyre. Nehéz nem észrevenni: a búzatáblán átvezető csapást biztosan nem őz vagy vaddisznó taposta ki.
Az embercsempész úgy veszi fel az elbújtakat az autóba, hogy először elhalad a megbeszélt pontnál, dudál, vagy más módon jelez. Továbbmegy, és ha nem lát rendőrautót, akkor visszafordul, és csak ezután áll meg a megbeszélt helyen.
A Szalma Tamás által elmondottak felkeltik érdeklődésünket, így néhány nappal később visszatérünk Ásotthalom térségébe, és ezúttal késő délutántól szegődünk a szolgálatban levő mezőőr, Nagy Sándor mellé. Amint beszédbe elegyedünk, újra előjön a „gaming”.
– Le kellene őket szoktatni erről, jó lenne, ha jönne a „game over”, és vége lenne a játéknak. Időről időre ugyanazokat az embereket fogjuk el, többüket már arcról ismerem. Van úgy, hogy két migráns miatt kell riasztani a rendőrségi helikoptert, amely ilyenkor hosszú ideig a levegőben tartózkodik, és ennek a költségeit közpénzből fizetjük meg. Ha elkapjuk őket, visszakerülnek Szerbiába, és akár már másnap újra őket fogjuk kergetni – mondja dühösen Nagy Sándor.
Ma már szinte kizárólag 18 és 40 év közötti férfiak jönnek, zömmel afgánnak vallják magukat, néhányan állítják, hogy pakisztániak, és többük beszámolója szerint közülük kerülnek ki azok az embercsempészek, akik áthozzák őket a határon. Gyakorlatilag lehetetlen lebuktatni őket, mert pénz nincs náluk – azt előzőleg Szerbiában eldugják –, és persze szegény menekülőnek mondják magukat. Senki sem vall ellenük, mert tudják, hogy holnap is az ő segítségükkel lehet majd egy újabb kísérletet tenni. A csempészek kifogástalanul ismerik a térséget, az utakat és a különböző erdőket.
Tanulva az eddigi kudarcokból a migránsok egyre ritkábban hagynak hátra szemetet, hogy ne buktassa le őket. Legyenek akárhányan is a csoportban, a csempész mindig egy ösvényen viszi őket végig, ha valaki nem profi nyomolvasó – a csapást látva –, azt gondolhatja, hogy egy nagyobb állat ment csak végig a területen.
A közelben levő sokhektáros vaddisznós kert kedvelt célpont lett, mert magánterület, ahová nem mehetnek utánuk az egyenruhások, és a nyomok ott könnyen elvesznek. Ráadásul a bűnözők többen összedolgoznak, van olyan közülük, aki szupermodern drónnal figyeli a rendőrök, katonák és mezőőrök mozgását. Az eszköz hőkamerával van felszerelve, és lényegében hangtalan.
Közben Ásotthalom és Mórahalom közelében elérjük az ideiglenes biztonsági határzárat, majd nyugat felé fordulunk. Több kilométeren keresztül haladunk a kettős kerítés mellett, párhuzamosan a manőverúttal. Meglepő, hogy csak néha látunk egy-egy autós járőrt, gyalogos katonával pedig csupán eggyel találkozunk. Érdekes az is, hogy bizonyos távolságonként építettek ugyan fából őrtornyot, de ezekben egy kivételével nem látunk katonát.
A kerítés közelében annál több a vad, több helyen futunk össze vadnyúllal és őzzel. Persze lehet, hogy azért van kevesebb katona és rendőr a manőverúton, mert minden csendes, és nem számítanak arra, hogy migránsok nagy számban próbálnak meg átjutni a határzáron. Este nem is tették, de Nagy Sándor másnap reggel arról számol be, hogy hajnalban Ásotthalom és Mórahalom térségében többen is átjöttek illegálisan.
Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere kiemeli: a mezőőrség bevált, és hasznosnak bizonyult. Ezt többek között azzal támasztja alá, hogy a néhány fős létszám ellenére a mezőőrök sok migránst tartóztattak fel.
– Ha szükség lesz a mezőőrség megerősítésére, azt meg fogjuk tenni, de a település már eddig is erőn felül teljesített. Rengeteg olyan többletfeladatunk van, amely egy átlagos községben nincs. Elég csak arra gondolni, hogy a migránsok után össze kell szedni a szemetet. Rendkívül fontosnak tartom a nemzetközi sajtó munkájának segítését, mert a komoly felvilágosító munka nélkül egészen biztosan nem tartanánk ott, ahol tartunk. A településen rend és nyugalom van, ami természetesen a rendőrség és a honvédség jelenlétének is köszönhető – állítja Toroczkai.
A szomszédos Kelebiánál kevesebben próbálkoznak. Maczkó József polgármester azt hangsúlyozza, hogy ők a településen belül semmit nem éreznek a migránsfolyamatokból.
– Lehet, hogy a határ mentén bontogatják a kerítést, de nem tudjuk, hogy merre vannak súlypontok. Szerintem leszoktak erről a szakaszról, mert ingoványos, lápos területek vesznek minket körül – teszi hozzá.
Harminc kilométerre nyugatra, Bácsbokod környékén is nyugalom van. Kovács László, a község polgármestere elmondja, hogy a hírekben többször megjelent a településük neve, mert itt működik egy határrendészeti kirendeltség, amelyhez 25 kilométeres határszakasz tartozik. A község mintegy tíz kilométerre van a szerb határtól. Korábban belterületen is volt jele a migrációnak, a második kerítés felállítása óta azonban nem észleltek mozgást.
A Bácsbokodtól délre fekvő Bácsszentgyörgy első embere, Müller József is azt említi meg, hogy a kettős kerítés megépítése előtt sokszor próbáltak meg náluk átjönni Magyarországra, gyakran repült erre a bevándorlókat kereső helikopter is. Manapság azonban a településen ebből nem észlelnek semmit. Miközben a határ közelében haladunk nyugati irányba, több autós rendőrrel és ellenőrzési ponttal találkozunk.
Hercegszántó polgármestere, Feigl József elmondja, hogy a kettős kerítés feltartóztatja ugyan az illegális bevándorlókat, de a Ferenc-tápcsatornánál nincs határzár. E szakasz mögött található Budzsák, Karapancsa és Hóduna, amelyek közigazgatásilag Hercegszántóhoz tartoznak, és itt, a Gemenci-erdőben a mai napig felbukkannak migránsok, akik Baranya megye felé próbálnak elmenekülni a rendőrök elől. Az utóbbi időben egyre többen jönnek errefelé, a polgármester szerint aggasztó a helyzet.
– Itt, a Ferenc-tápcsatorna kanyarulatában úsznak át a magyar oldalra. Pedig a víz széles és mély – mutat a térképre. – Ha ezen a részen jönnek át, akkor a járőrök a magyar oldalról nem látják őket, ezután pedig bemennek az erdőbe, és nagyon nehéz rájuk találni.
A terület lápos, ingoványos, csak a helyiek képesek kiismerni magukat. Nem tartom kizártnak, hogy néhány migráns a területen lelte halálát – fűzi hozzá.