Strandszezon – a cím hallatán sok mindenre asszociálhatunk a Balaton esetében. De talán arra a témára kevésbé gondolunk, amelyet a fővárosi Lechner Tudásközpontban megnyílt tárlaton láthatunk: a nagy tó 1960-as, 1970-es évekbeli sajátos, tervutasításos építészetére. A tárlat a tudásközpont fotóarchívumának, az Uvaterv és a Váti tervezővállalatok képi anyagára épül. Az egyik teremben kevésbé ismert MTI-légifotók, Járai Rudolf alkotásai mutatják be a tavi kikötőket.
A többi helyiség ad teret a korszak hangulatát felidéző életképeknek (strandpapucs, rádió, képeslapok, a nyaralás tízparancsolata), az érdemi információk a korszak építészeti létesítményeiről az impozáns, jó stílusú tablókon olvashatók. Talán ez a legértékesebb és legérdekesebb része a tárlatnak. Tihany – Siófok – Balatonalmádi – Badacsony – Balatonföldvár – ezeket az állomásokat járja körül a Strandszezon.
A második világháborút követően a Balaton a tömegturizmus időszakát élte. A kommunista ideológia mentén a tó mellett üdültették szinte az egész Magyarországot. Az 1950-es évek második felére Kádárék rájöttek arra, hogy a Balaton potenciális tőkeforrás, hiszen mind a bel-, mint a külföldi turisták számára kedvelt úti céllá vált. Az 1957-ben újraalakuló Balatoni Intéző Bizottság feladata a balatoni turizmus, infrastrukturális fejlesztések, építészeti elgondolások megvalósítása volt. Létrehozták a Balatoni Főépítészséget Farkas Tibor főépítész-főmérnök (Váti) vezetésével.
A cél adott és egyértelmű volt: egységes balatoni építészet, megfelelő kapcsolattartás a településekkel, 42 part menti település közül húsz helységben kiemelt építészeti fejlesztések, nagy befogadóképességű létesítmények megvalósítása. A munkálatokat fiatal építészek végezték, a nagyok, Polónyi Károly és Bérczes István tervezőmérnök vezetésével. Az eredmény kétarcú: a XIX. századi, majd a két világháború közti balatoni építészet mellett megjelentek ezek – a tárlat központi témáját képviselő – sajátosan új épületek. Melyek közt akadtak modernek, kísérletezők, formabontók, funkcionálisak és szocreálok, egyedi és típustervek alapján készültek egyaránt.
Az informatív kiállítási tablók egyenként bemutatják az öt kiemelt település építészeti történetét, egészen a XX. század elejétől. Láthatjuk az emblematikus épületek képeit: a tihanyi hajóvárót, a Tihany Szállót, a Rege udvart, az almádi Pannónia éttermet és a turistaszállót, a badacsonyi Tátika éttermet, a Poharazót, a Hableányt, a földvári Motel éttermet, a Kilátó presszót, valamint a siófoki SZOT-üdülőt, Vénusz Szállót és az aranyparti szállodasor hoteljeit. De akad a képek közt postahivatal, kemping, bazársor, autóbusz-pályaudvar és csemegeüzlet is.
Az egyes tablók történeti összegzései mellett a látogató egy-egy részletesebb leírást is magával vihet, melyek pontosan bemutatják az egyes épületek tervezőit, jellemzőit, adatait, alapanyagait, bútorzatát és berendezését, kitérnek az építményeket díszítő egyéb képzőművészeti alkotásokra (relief, tabló, szobrok, plasztikák). A Strandszezon kiállítás azoknak, akik megélték ezt az időszakot, bizonyára nosztalgikus és további emlékeket idéz fel. Mindemellett hiánypótló is, hiszen a Balaton – XIX. és XX. századi – építészetével keveset foglalkozunk, holott a tóról alkotott történeti képünk az építészettörténeti adalékokkal válhat teljessé.
A tárlat kurátorai – Mádl Janka, Mártonffy Melinda, Sztankovics Sarolta – kiváló munkát végeztek: jó érzékkel választottak témát, és jó érzékkel is tárják a nyilvánosság elé. A tudásközpont internetes oldalán közzétette online fotóadatbázisát.
A kiállításon szereplő épületek nagy része – például Orion bár, SZOT Ezüstpart üdülő, SZOT Központi étterem, Pannónia étterem – már nem vagy nem a régi formájában látható, sok komplexum a XXI. századi átépítések eredményeként nagyban változott és napjainkban is változik.
(Strandszezon – Lechner Tudásközpont balatoni tárlata, Budapest XXI. kerület, Budafoki út 59. E63 épület. A kiállítás szeptember 28-ig látogatható.)