Kétkedve vettem kezembe A szakmák jövője című könyvet, tele voltam fenntartással: nem olvastam még emészthető kiadványt erről a témáról, a technológiai fejlődés és a robotika miatt átalakuló munkaerőpiacról. A téma önmagában száraz, hosszú konferenciákon foglalkoznak hasonló, ám annál égetőbb közgazdasági kérdésekkel.
Aztán átrágva magam a kezdeti oldalakon azt vettem észre, hogy izgalmas mű született a brit jogász, Richard Susskind és közgazdász fia, Daniel Susskind tollából, világosan levezetve, hatástanulmányokkal alátámasztva, hogy hová vezet az a folyamat, amelynek hatására – nem is a távoli jövőben – a technológiai fejlődés következtében valamennyi szakma átalakul.
Fokozatos változás szemtanúi lehetünk: napjainkban a szakértelem megszerzése és a társadalomban való szétosztása is alapjaiban módosul, és ez a hagyományos szakmák felbomlásához vezet. Ez a tézis első pillantásra ijesztő, épp ezért a szerzők új gondolkodásmódot szorgalmaznak, és felvillantanak számos, a változásban rejlő lehetőséget.
Az idősebb Susskind korábban több könyvet is publikált a jogi szolgáltatások jövőjével kapcsolatban, és az elmúlt csaknem két évtizedben a világ számos pontján tartott előadásokat. A visszajelzések meggyőzték arról, hogy elmélete nemcsak a jogászszakmára érvényes, hanem az orvosok, könyvvizsgálók, építészek, újságírók, tanárok és más szakmák képviselőinek munkájára is. Kutatását kiterjesztette, így ez a kötet bárkinek hasznos olvasmány lehet. Azt is ki kell mondani, hogy hosszú távon nem lesz igény a szakemberek munkájára abban az értelemben, ahogyan ezt a XX. században és annak előtte megszoktuk.
Elképesztő példákkal illusztrálják a könyvben, hogy ezek a változások valójában mekkorák és hová vezetnek: a brit jogi világban egy év alatt háromszor annyi elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos vita keletkezik, mint ahány per folyik az Egyesült Államok teljes bírósági rendszerében. Vagy: egyetlen esztendő alatt többen iratkoznak fel a Harvard online kurzusaira, mint ahányan ténylegesen egyetemi tanulmányokat folytattak az intézmény 377 éves fennállása alatt!
A médiában dolgozók munkája is átalakul: döbbenetes, hogy a Huffington Post alig hatéves honlapja egy hónap alatt több egyéni látogatóval dicsekedhet, mint az 1851-ben alapított The New York Times weboldala. A kérdés: szükség lesz-e még amolyan igazi „bölény” újságírókra, akik egykor a nyomtatott világban tollal és papírral dolgoztak hónapokat egy-egy cikken?
Az adóhatóság adatfeldolgozóinak tevékenysége sem a régi – őrült a tempó, droidokat kívánva: a brit szervezet által használt csalásfelismerő rendszer több adatot tartalmaz, mint a nemzeti könyvtár, amely őrzi az Egyesült Királyságban valaha kiadott könyv egy-egy példányát. A pápának 19,3, a dalai lámának 10,4 millió követője van a Twitteren. Egy online közösség pedig olyan házat tervezett, amely ötvenezer fontból kinyomtatható és összeszerelhető. Londonban az épület 2014 óta megtekinthető.
Soroljam még? Hát mi ez, ha nem a szakmák átalakulása és forradalmi változás? A jó hír az, hogy a szakértelem könnyebben hozzáférhető és megfizethető, mint valaha, az újdonság pedig, hogy pillanatonként születnek új foglalkozások, újabb és újabb munkaerőt szippantva fel.
A mostani foglalkozások a mai értelemben elavultak, hiszen a technológiaalapú és internetes társadalom új kihívásokkal néz szembe. Ma már egy nagyüzemben dolgozó pék is programozott ipari kemencével dolgozik, csakúgy mint egy darukezelő, aki egyre kevesebbszer lesz olajos.
A kérdés azonban továbbra is fennáll: milyen jövőt szeretnénk? Az új robotvilág szakmaügyi kihívásai vajon tényleg jók? Mindent, ami hagyományos, végleg eltörölnek? Azaz csak a „Delete” gomb létezik majd?
(Daniel Susskind–Richard Susskind: A szakmák jövője. Ford.: Benczi Boglárka. Antall József Tudásközpont, Budapest, 2018, 448 oldal. Ára 4800 forint)