Annyi pocsék magyar sportkönyvet olvastam már, hogy – töredelmesen bevallom – két hetet kotlottam Novák Miklós kollégám Lapáton című regényén, mielőtt nekiveselkedtem volna.
Négynapos olaszországi nyaralásra indultam a feleségemmel, este elkezdtem olvasni a könyvet, éjfélig a feléig jutottam, majd másnap éppen akkor fejeztem be, amikor a gép landolt a nápolyi repülőtéren. Észre sem vettem, hogy leszálltunk, pedig azt mondják, zűrös landolás volt, de annyira fogva tartott Molnár András világbajnok kajakosunk sztorija, hogy megszűnt számomra a külvilág.
Novák ugyanis jó kis krimit írt a természetesen csak a képzelet világában létező – bár nyilvánvalóan több létező sportoló karakteréből, s valamelyest önmagából is összegyúrt – András szélmalomharcából. Mert ha a Lapáton műfaját meg kellene határoznom, akkor maradnék a kriminél vagy inkább az általam fabrikált etikai kriminél, hiszen bűncselekményről van itt szó a javából, előre megfontolt szándékú, nyereségvágyból elkövetett doppingolásról, amelybe bele akarják keverni a gonosz Friedrich Sándorék a tiszta lelkű, enyhén naiv világbajnokunkat.
A történet a riói olimpiát megelőző hónapokban zajlik, pillanatképeket kapunk a két évvel ezelőtti franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság magyar meccseiből is, szóval a háttér valós, egyik-másik szereplőre is ráismerhetünk – a doppingellenőrző csoport vezetőjében például Tiszeker Ágnesre, az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta pedig Tatár néven nyeri egyik aranyat a másik után Brazíliában –, s élünk a gyanúperrel, hogy maga a történet is megesett, vagy legalábbis megeshetett volna, hiszen a „növinek” becézett növekedési hormon legalább annyira közismert táplálék a honi sportvilágban, mint a rántott hús vagy a sült csirke.
Szóval a negatív hős Friedrich „Sunyi” Sándor kajakedző, aki önmaga várható olimpiai jutalmának maximalizálása érdekében ki akarja pörgetni az olimpiai csapatból a legtehetségesebb, patyolattisztán készülő Molnárt, és helyére az egyesbe tanítványát, Babócsi Tihamért, alias Bucsit próbálja menedzselni, mondanunk sem kell, külső „rásegítéssel”. Az ördögi terv halad a cél felé, az éjszakai, meglepetésszerű doppingellenőrzés egy fatális véletlen folytán (nem spoilerezünk!) eredménytelen marad, sőt Molnárra tereli a gyanút.
A többit nem mondom el, a történet vége happy end is meg nem is, a jó nem nyeri el méltó jutalmát (hacsak Lerner Julcsi keze nem az…), a gonosz viszont megy a levesbe.
Ami ennél sokkal fontosabb, hogy Novák kolléga első regényével sokkolt engem, és valószínűleg a szakmát (mármint a sportújságíró-szakmát) is. A Lapáton ugyanis érett, kimunkált mű, a szerző pedig a krimiírás műfaji mesterfogásaival nagy biztonsággal manőverező profi.
(Novák Miklós: Lapáton. Sophia Nostra Kiadó, Ráckeve, 240 oldal. Ára: 2900 forint)