– Hogyan kerül kapcsolatba egy sebész, szájsebész, plasztikai és rekonstrukciós sebész szakorvos, klinikai onkológus az Árpád-házi királyokkal?
– Amióta az eszemet tudom, nagyon sokat olvastam. Faltam a történelmet és az irodalmat, illetve a képzőművészetek is érdekeltek. Egyetemistaként ritkán jártam bulizni, szabadidőmben is a könyveket forgattam.
– Hét éven át Szegeden volt sebész, majd 1981-től az Országos Onkológiai Intézet munkatársa, 1992-től főigazgató főorvosa. Több mint ezer szakember munkájáért felel. Ilyen körülmények között is jutott ideje a szakmán túli ismeretek gyarapítására?
– Hivatalból nagyon sokat utaztam. A csekélyke szabadidőt igyekeztem okosan kihasználni. Ha tehettem, értékes helyeket kerestem fel
– múzeumokat, kastélyokat, régi történelmi városokat. Egyebek mellett láttam a San Lorenzo de El Escorial-i királyi kolostort, 26 spanyol király és királyné nyughelyét. Eljutottam a Párizsban lévő Saint-Denis-székesegyházba, a francia királyok temetkezési helyére. Óriási élményt jelentettek, egyúttal az merült fel bennem, hogy nekünk miért nincs ilyen emlékhelyünk.
– A székesfehérvári bazilika területén 1848-ban bukkantak árokásás közben III. Béla és felesége maradványaira. Őket már akkor – a korszak tudományos színvonalán – azonosították, és Pestre szállították. 1862-ben a budavári Mátyás-templom főoltára alá épített kriptában helyezték el a maradványokat, innen került a királyi pár 1898-ban mai helyére, a Mátyás-templom kápolnájába. Kinek az ötlete volt, hogy a daganatos betegeket ellátó legfontosabb hazai centrum, az Országos Onkológiai Intézet vizsgálhassa meg a csontokat?
– Az emberi génállomány feltérképezése a betegségek hátterében álló gének meghatározását is segíti. Az intézet az első pillanatoktól kezdve alkalmazta a daganatokkal kapcsolatos genetikai vizsgálatokat. A kor legújabb módszereit vezettük be, amelyekhez beszereztük a szükséges berendezéseket. Napjainkban évente sok ezer DNS-mintát vizsgálunk, hogy megtaláljuk a betegségeket okozó eltéréseket, ami a célzott gyógyszeres kezelés alapja. Azaz hihetetlen szakmai rutinra tettünk szert a DNS-meghatározás terén. Mondhatja erre, hogy mi élő betegek génállományát határozzuk meg rutinszerűen, de III. Béla király több mint nyolcszáz éve halott. Ez igaz, de ha ki tudjuk nyerni a régi csontokból a DNS-t, azt mi is feldolgozhatjuk kis módosításokkal. Két genetikai munkacsoportunk vezetőjével egyeztetve arra jutottunk, ha engedélyezik, meghatározzuk a királyi maradványokat. Alaposan felkészültünk – négy középkori csontváz DNS-ét vontuk ki, genetikai állományát dolgoztuk fel sikeresen. Ezt követően kerestem meg Erdő Péter bíboros-érsek urat az ötlettel, hogy a budavári Mátyás-templomban lévő csontvázakból mintákat vehessünk. A tízből csupán kettőről tudtuk nagy bizonyossággal, hogy kik voltak. Az egyik a III. Bélaként meghatározott férfi, illetve felesége, Châtillon Anna. 2013-ban indult az érdemi munka, a mintákat 2014 márciusában nyertük ki. A vizsgálatok elkezdését a kormány nagyvonalú anyagi támogatása tette lehetővé.
– Biztosak lehetünk abban, hogy az említett királyt találták meg egykoron Székesfehérváron?
– Ennek bizonyítása nem a mi feladatunk. A régészek azonban meglehetős egyöntetűséggel foglaltak állást III. Béla mellett. Korábban felmerült, hogy nem őt, hanem Könyves Kálmán királyunkat találták meg. Ezt a felvetést mi is cáfoltuk. Valamennyi csontvázról háromdimenziós CT-felvételek készültek, amelyek segítségével pontos képet kaptunk az elhunytakról.
A III. Bélának tulajdonított koponyánál megnéztük, hogy van-e a fül környékén csontelváltozás – feljegyzések szerint Könyves Kálmánnak a fülén keresztül folyt ki az agyveleje. Ha ez így volt, annak nyoma kellett hogy maradjon. Mi erre utaló elváltozást nem tapasztaltunk, tehát megerősítettük azt a sokféleképpen megindokolt elképzelést, hogy nem Könyves Kálmánról, hanem III. Béláról van szó.
Korabeli rajz III. Béla és felesége, Antiochiai Anna (a felső sorban jobb oldalon) 1848. december 5-én Székesfehérváron megtalált sírjáról
– Hogyan nézhetett ki egykoron III. Béla?
– Erőteljes, legalább 190 centiméter magas férfi lehetett, aki húsz-harminc centivel kimagaslott kortársai közül. Szent István még kimondottan alacsony termetű volt, de a későbbi királyok előszeretettel házasodtak északi uralkodók leányaival. Lengyel hercegnők mellett az ugyancsak magas termetű kijevi előkelőségek is behozhatták a szálfatermetet örökítő géneket. Szent László mellett több nagyra nőtt Árpád-házi uralkodókról tesznek említést krónikáink.
– Tavaly nyáron ezeken a hasábokon számoltunk be arról, hogy a Szent László király koponyájából származó mintákon DNS-elemzést végeztek. Egy kisőrlőfogat, valamint a koponyaalapból kiemelt egy centiméter átmérőjű csonthengert elemeztek. Az intézet csapata mivel dolgozott?
– Csigolyákból, bordákból és a combcsontokból vettünk mintákat. III. Béla esetében a szinte teljes fogazatot nem akartuk megbolygatni.
– „A sok száz éves ereklyéből csak töredezett, további érdemi vizsgálatra, következtetések levonására, összehasonlításra alkalmatlan DNS-szekvenciát nyertünk. Ez nem a mi hibánk, hanem a mintát érték olyan hatások, amelyek miatt a génkészlet meghatározása a jelenlegi tudásunk és ilyen kis mennyiségű minta alapján lehetetlen” – nyilatkozta a Szent Lászlóval kapcsolatos vizsgálatokról akkor Patonay Lajos, a Semmelweis Egyetem munkatársa. Önök viszont értékelhető DNS-mintához jutottak. Mi erre a magyarázat?
– Szent László egy évszázaddal korábban hunyt el. A koponyáját azonban évszázadok óta féltőn őrzik egy hermában. III. Béla maradványai egészen 1848-ig szarkofágban a földben pihentek, kitéve különféle környezeti hatásoknak. Találgatni nem szeretnék.
– Milyen eredményt hozott a DNS-minták elemzése?
– Az elsődleges cél az Y-kromoszóma azon DNS-szakaszainak a meghatározása volt, amely egyetlen család, az Árpád-ház tagjaira volt jellemző. A királyné DNS-ének vizsgálata pedig azért volt fontos, mert így a többi maradvány esetében használható támpontunk van. A legfontosabb: azonosítottuk az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-profilt.
– Tanulmányuk szerint III. Béla király az R1a haplocsoporthoz tartozik. Mi a haplocsoport, és miért van ennek jelentősége?
– Az azonos haplocsoportú férfiak Y-kromoszómáján bizonyos pozíciókban azonos mutációk találhatók, amelyek apáról fiúra öröklődnek. Azaz, a haplocsoport olyan emberek közössége, akiknek közös ősük, „ősapjuk” volt. A III. Béla király csontjában meghatározott DNS-profilból az R1a haplocsoportra lehet következtetni. Ez fordul elő a leggyakrabban az Eurázsiát benépesítő közösségekben – jelentős arányban van jelen Lengyelországban, Szlovákiában, Ukrajnában, a Kaszpi-tenger környékén, Kazahsztánban, Mongóliában, sőt Indiában is gyakori. A finnugor nyelveket beszélő népek jelentős részében (finnek, észtek, komik, marik, udmurtok stb.) az N1(b,c) haplocsoport dominál, tehát nem a mi Árpád-házi királyunkban kimutatott R1a. Ez a haplocsoport a finnugor nyelvcsaládban is előfordul, a magyarok, észtek, marik, komik esetén körülbelül harminc százalékban. A jelenlegi magyar népességben ez a leggyakoribb. Tehát a „finnugor” jelző nyelvcsaládot jelent, nem pedig genetikailag összetartozó emberek vagy népek közösségét. Az általuk beszélt nyelvek közös ősnyelvre vezethetők vissza, de ebből nem következik, hogy ezek a népek genetikai értelemben is közös felmenőktől származnak. További eredményeinkről a következő tudományos közleményünk megjelenése után beszélünk.
Kásler Miklós
Fotós: Teknős Miklós
– A vizsgált tíz maradvány közül egy másik csontváznál ugyanazt az Y-kromoszóma-profilt mutatták ki. Kiről lehet szó?
– Gyakorlatilag százszázalékos biztonsággal mondhatjuk, hogy ő is Árpád-házi férfi volt. Hogy ki, arra további vizsgálatok adhatnak választ. Nagyobb valószínűséggel III. Béla valamelyik felmenője volt, talán a nagyapja, Vak Béla, vagy apjának valamelyik testvére, de ez csupán hipotézis. Az azonosítást megkönnyítette volna, ha megvan a koponya is, ennek azonban nyoma veszett.
– Másfél éve kérdezem, hogy mikor jelenik meg ez a publikáció. Miért húzódott ennyi ideig a közlés?
– Nincs ebben semmi huncutság. A rangos tudományos folyóiratnál szigorú szakmai bírálaton esett át a tanulmány. Kiegészítésekkel kellett alátámasztani az eredményeket, és számos kérdést meg kellett válaszolni, ami időbe telik. Ilyen kérdés volt például, hogy a vizsgálat résztvevőinek milyen a DNS-profiljuk. Ezzel arra kérdeztek rá, hogy esetleg munka közben valamelyikünk véletlenül nem hagyott-e DNS-nyomot, és azt határoztuk meg. Kizárt volt – több okból is –, de a kért elemzést elvégeztük. Természetesen nem szennyeztük el a mintát, de annyi haszna mégis volt a kérésnek, hogy megismertük saját DNS-ujjlenyomatunkat.
– Kétezertizenhét őszén folytatódott a romániai Temes megyében található Egres egykori ciszterci kolostorának feltárása, ahol a feltételezések szerint egy másik Árpád-házi királyt, II. Andrást temették el. Ha találnak királysírt, és engedélyezik a mintavételt, akkor a mostani eredmény alapján újabb magyar király maradványait határozhatják meg?
– Nincs kapcsolatunk az ott dolgozó szakemberekkel. Ha azonban mintát kapunk a csontokból, mindent megteszünk. Mivel III. Béla második fiáról van szó, szinte biztos, hogy érdemi véleményt tudnánk mondani arról, hogy a csont Árpád-házi volt-e, vagy sem.
– Mit tart a legfontosabb eredménynek?
– Azt, hogy meghatároztuk a tíz székesfehérvári bazilikából származó csontváz DNS-profilját. Megállapítottuk, hogy III. Béla maradványain kívül van még közöttük egy biztosan Árpád-házi váz. Ha lesz pénz, és részletesebben meg tudjuk vizsgálni a DNS-mintákat, akkor apai ágon feltehetően vissza tudunk menni az Árpádok eredetéhez. Másrészt megtudhatjuk, pontosan milyen népcsoportokból tevődtek össze az uralkodóház tagjai. Megerősítettük III. Béla személyének pontosságát. Mi is meglepődtünk, hogy milyen sok embert megmozgatott ez az eredmény. Egy cég jelentkezett, hogy adjuk meg a számlaszámunkat, és örömmel utalnak pénzt a folytatásra. Nincs számlaszámunk, de lesz. A munka nemzetközi összefogással folyt, az eredmények megkérdőjelezhetetlenek, mivel a csontokat kóddal jelöltük, így sem mi, sem a Göttingeni Egyetem nem tudta, milyen csontból vett mintát vizsgál, az eredmények pedig azonosnak bizonyultak.
– Miért volt fontos ez a program?
– Miért fontos, hogy egy ember ismerje a családfáját? Azért, hogy tudja, honnan jött. A nevemet adó németalföldi ősöm az 1500-as években ragadt Erdélyben. Persze hogy sokakat érdekel, hogy olyan kivételes dinasztia, mint az Árpád-házi királyoké, kikből állt, tagjai honnan kerültek a Kárpát-medencébe. Számomra rendkívüli élmény volt, hogy kezemben tarthattam III. Béla koponyáját. Olyan nemes vonásokat láttam, amilyeneket életemben nem. E munkának köszönhetően valamit megtudtunk a múltunkból, az Árpádokról, akik 33 szentet, boldogot és szent életű embert adtak az egyháznak.
