Emléktábla, utca, strand, vendégház őrzi Badacsonyban Herczeg Ferenc nevét. Hogyan kötődik – eredeti nevén – Franz Herzog e vidékhez? 1928-ban szőlőt vásárolt a vasútállomástól nem messze, Badacsonylábdihegyen, ahol az 1930-as években csodás nyaralót építtetett. Idővel, mint minden ideköltözőnek, erős érzelmi kötődése alakult ki a tájhoz, olyannyira, hogy még a badacsonyi hegy védelmére is kelt.
A verseci születésű, bánsági német családból származó Herczeg Ferenc iskolai évei alatt sajátította el a magyar nyelvet. Az Osztrák–Magyar Monarchia fénykorát élte, amikor joghallgató, majd ügyvédjelölt lett Budapesten. Ekkoriban jelentek meg első karcolatai, novellái a Pesti Hírlapban.
Első regénye – Fenn és lenn – különös körülmények között, fogházi magányában született. Halálos kimenetelű párbaj miatti büntetését töltötte itt az akkoriban még bálozni, kártyázni szerető aranyifjú. Majd sorra születtek írásai, nagy sikerű színművei, közben önálló útra lépett, megalakította a később évtizedekig etalonnak számító lapját, az Új Időket. Népszerűsége egyre nőtt, hiszen a millennium évében (1896) már közszereplővé vált: kormánypárti politikusként, Tisza István feltétlen híveként képviselte szülővárosát két cikluson keresztül. Írói és közszereplői fénykorát a két háború között élte: konzervatív írófejedelem lett, akinek véleményére mind az irodalmi élet, mint a politika szereplői kíváncsiak voltak. 1925-ben – Az élet kapuja című műve nyomán – irodalmi Nobel-díjra terjesztették fel. A trianoni békediktátumot követően Budára költözött, ahonnan Lanciajával gyakran ellátogatott badacsonyi szőlőskertjébe – azt vallva, hogy szülőföldjén azt veszik emberszámba, akinek szőlője van.
„A zsupfedeles villa – pardon, présház – belül teljes komforttal van berendezve. Sehol semmi nagyképűség vagy flanc. Egyszerűség és kényelem jellemzi a bútorokat, a pompás fürdőszobát és a vendégek elragadó hajlékát. A nagy író mostanában kevesebbet utazik és évenként legalább három hónapot tölt ebben a csodálatos paradicsomban. Víz, napfény, levegő, csend, minden, ami szükséges a nyugalomhoz, halmozva tobzódik a romantikus Badacsonyban, amely már vendégül látott egy nagy költőt” – így emlékezett egy korabeli újság Herczeg badacsonyi hajlékára, amely két zsúpfedeles présházból – egy az írónak, egy a vendégeknek – és egy pincéből állt, két hold szőlő tartozott hozzá. Pincéjének falát az író népies motívumokkal átszőtt freskói díszítették. A paradicsomi hangulatú nyári lakban saját személyzet, szakácsnő, sofőr szolgálta, de az október végére időzített szüreteket maga az író irányította. Pincéjének specialitása – a vidékre nem jellemző – ízletes vörösbora volt. A Herczeg-féle nedűket vendéglátóhelyekre is szállították. Badacsonyi hajlékában, idilli környezetben dolgozott művein a szigligeti vár és az igéző tó látványa mellett. A tavi csend és nyugalom jó hatással volt rá: számos művét itt írta. Mindemellett élénk társasági életet is élt, fogadta fővárosi művész barátait, 1942-ben pedig maga a kormányzó látogatta meg. Horthy Miklós érkezése miatt a Magyar Rádió közvetlen kapcsolatot épített ki a helyszíni közvetítés érdekében.
A vidékhez szinte lokálpatrióta módon kötődött. Országos visszhangot váltott ki A megcsúfolt hegy – később Fekete szüret a Badacsonyon címmel látott napvilágot – írása 1929-ben. Ebben az ellenőrizetlen és irracionális méreteket öltő badacsonyi bazaltbányászat és erdőirtás ellen ágált, következetes, de feldúlt hangnemben: „Tulajdonképpen azt a címet kellett volna cikkünk fölé írnunk: a megcsúfolt nemzet, mert bizony a badacsonyi vandálság alkalmas arra, hogy minden európai ember szemében leszállítsa a magyarság kulturális érzékébe vetett hitet. Hiszen ha a tóparti vulkánvidék világrészünk bármely más pontján állana, akkor régóta mint a táji szépség csodája élne az emberek tudatában. Mi azonban csákánnyal és dinamittal esünk neki. Országutat, igenis, országutat kavicsolunk szépségének törmelékeivel. Egyesek hasznára és a nemzet mérhetetlen kárára ez olyan cinikus és értelmetlen tékozlás, mintha Munkácsy vásznaiból zabos tarisznyákat szabdalnánk.”
Herczeg Ferenc előkelő és érdemes élete Magyarországon és lábdihegyi azilumában is 1946-ig tartott. Badacsonyi házának pincéjét a magyar rendőrség törte fel „nemes” szándékkal: megitták a borát. Ezért kedvelt hajlékát a népnek adományozta, vagyis áron alul eladta. Az 1960-as évek elején még látható volt villája, de egy tűzvészben leégett nádteteje, majd az épület is az enyészeté lett.
Herczeg Ferenc író 1939-ben. 1945 után kiírták a magyar irodalomtörténetből Fotó: Fortepan
A szárnyait nagy erőkkel és sikerrel bontogató, „a mindenki egyért, egy mindenkiért” szellemiséget álnokul hirdető kommunista ideológiával összhangban az egykoron tisztelt, ünnepelt, külföldön is ismert alkotót, volt felsőházi tagot, az MTA korábbi alelnökét megfosztották mindenétől. Kizárták mindenhonnan (MTA, írószövetség), élve eltemették. 1950-ben a magyar gulágra, a Hortobágyra telepítették, ahonnan Sztálin halálát követően, 1953-ban került vissza otthonába. Már csak írói vénája és emlékei maradtak meg. 1954. február 24-ig bírta lelkierővel, majd teste is feladta. Teljes mellőzöttségben, nagy szegénységben hunyt el Budapesten. Kéziratban hátramaradt regénye – nem véletlenül – Mátyás király birodalmának eltékozlásáról szól, hiszen a kommunistákat egyszerűen hazaárulónak tartotta.
Temetése így zajlott Rab Gusztáv író beszámolója szerint: „A suttogva elmormogott katolikus egyházi szertartás után elkísértük a koporsót hátra, a temető végébe, a szegények parcellájába. Kevesen voltunk, az emberek nem nagyon mertek eljönni a temetésre. A színészek közül, akik az ő darabjaiban aratták sikereiket, senki sem jelent meg. Egy öreg színpadi öltöztetőnő sírdogált a koporsónál csöndesen. Senki sem mert egy szót sem szólni. Dideregtünk a hidegtől, a haláltól és a félelemtől… Egyetlen búcsúszó sem hangzott el. Néma csendben eresztették le a sírba Herczeg Ferenc koporsóját. Szabó Lőrinc majdnem beleesett, amikor egy szál piros rózsát dobott a koporsóra. Aztán rátették a sírhantra az egyetlen olcsó művirág-koszorút. Ez volt a temetése a »költőfejedelemnek«, ahogy sikerei csúcsán nevezték. Egymásra néztünk és hallgattunk. Pedig mennyi mindent mondhattunk volna róla!”
A szocializmus éveiben fasiszta, antiszemita, a régi, arisztokrata feudális világ nagy írójaként emlegették, de inkább kiírták a magyar irodalomtörténetből. Hosszú idő kellett ahhoz, talán napjainkban jött el ennek az ideje is, hogy életművét, közszereplését helyén és méltón kezeljük. Ezt a munkát Badacsonyban kezdték meg: 1999-ben emléktáblát avattak tiszteletére a Római út 206. szám alatt, születésének 150. évfordulóján Törley Mária szobrát avatták fel a strandon. S Badacsonyban található az az emlékszoba is, amelyet néhai Vollmuth Péter polgármester alapított: a jelentős Herczeg-gyűjtemény a helyiek összefogásával jöhetett létre.
Érdemes megnézni, ráhangolódásként pedig elolvasni az írófejedelem Balatoni regéjét – tündéres tavi történet…
