Shudu Gram a „világ első digitális szupermodellje”. Ragyogó bőréről és ruháinak élénk színeiről híres. 127 ezer követője van az Instagramon – a fényképeket és videókat megosztó közösségi hálózaton –, az első képei egyikén hordott rúzs pedig kész divathisztériát váltott ki tavaly. A New York-i esküvőjéhez éppen öteteket gyűjtő Florence Lynah gyönyörűnek nevezte a modellt, ám amikor felvilágosították, hogy Shudu valójában CGI-figura (számítógép generálta kép), megdöbbent.
És Shudu csak a jéghegy csúcsa. Az első valósághű CGI-figurával a számítógépes FIFA-játékok gyártója, az EA állt elő. Alex Hunter mára olyan népszerű lett, hogy egyetlen FIFA-játékból sem hiányozhat. De a pálmát a brazil–spanyol származású modell és márkanagykövet Lil Miquela viszi, akit már 1,2 millióan követnek az Instagramon. Oldala 2016-ban indult, azóta fényképezték már Prada, Diesel és Moncler ruhákban, kulisszatitkokat árult el a legutóbbi milánói divathétről, sőt saját dalsikert is jegyez. Népszerűségét egyedül egy áprilisi eset árnyékolta be: a több mint 73 ezer követővel rendelkező Bermuda meghekkelte oldalát, és közölte, hogy Miquelának el kell mondani „az igazat”.
Miquela meg is tette, bejelentette, hogy „nem ember”. Ez persze a számítógéphez értő szemnek gyanús lehetett, így a történet inkább ügyes marketingfogásnak tűnhet első pillantásra, annál is inkább, mivel maga Bermuda is CGI-figura, ráadásul ugyanannak a robotikával és mesterséges intelligenciával foglalkozó Los Angeles-i cégnek, a Brudnak a kreációja.
– A számítógép alkotta posztok legnagyobb problémája, hogy sosem fogunk bennük semmilyen hibát találni – véli Szugyiczki Anett, a Szent Margit Rendelőintézet klinikai szakpszichológusa.
– A hús-vér ember által készített bejegyzésekben található egy-egy apró szépséghiba, amelybe bele lehet kapaszkodni, de a CGI-poszt csak a tökéletességet sulykolja, és így nagyobb nyomást helyez az emberre. Ez persze csak abban az esetben igaz, ha az a kép nem különböztethető meg a valódi fotóktól.
A hasonló pszichológiai véleményekre a CGI-véleményvezérek, „influencerek” pártolói azt válaszolják, hogy az Instagram jelenleg sem a valóságról szól. Az emberek számítógéppel manipulálják képeiket, egy szelfi pedig átlagosan hét percig készül, mivel három-tíz fotót is lövünk, mire sikerül egy szerkesztésre érdemeset találni.
Azonban szakértők szerint mégsem mindegy, hogy az a kép kiről készül. Az influencermarketing lényege ugyanis az, hogy az emberek már nem bíznak a klasszikus reklámokban, inkább hallgatnak a közösség véleményére. Ezen a cégek úgy próbálnak segíteni, hogy személyesen keresik meg a véleményvezéreket, és szponzorációs megállapodás keretében adnak nekik bizonyos termékeket. Az influencer kipróbálja azokat, majd – a szerződés tartalmától függően – pozitív vagy saját véleményével megspékelt ajánló posztot készít.
Egy digitális véleményvezér azonban nem tudja felpróbálni a ruhát, amelyet reklámoz. Nem tudja megmondani, hogy ez a póló puhább-e, mint a másik, ezért ezt kéne-e megvenni. Nem igazi ember, ezért nem is megbízható az ajánlása – mondja el Adam Rivietz, az amerikai influencermarketing cég, a #paid alapítója. Így az influencermarketing végső soron veszélybe kerülhet, hiszen elveszik a hitelesség.
Szugyiczki Anett úgy látja, hogy a fizetett befolyásolás már az első pillanatban sem etikus, mivel a legfőbb célcsoport – a fiatal millenniumiak, a Z generáció és hamarosan az alfák – nagy része nincs tisztában a szponzoráció fogalmával. Ráadásul még anyagilag függő társadalmi rétegről van szó, amelynek tagjainál komoly családi összetűzéseket okozhat egy-egy fizetett hirdetés.
A divatcégeket azonban ez nem érdekli. Ők csak azt látják, hogy egy CGI-figura üzeneteit sokkal egyszerűbb kezelni, hatékonyabban juttathatók el a célcsoporthoz, és a „modellt” nem fenyegetik a modellvilágban fenyegető botrányok, így a cég hírneve biztonságban van. Adam Rivietz szerint egyre több cég áll neki hamarosan a CGI-influencerek fejlesztésének. Az amerikai The Cut magazin úgy számol, hogy körülbelül két nap alatt lehet létrehozni egy Miquela-hasonmást, és egy Miquela nagyságú követőtáborral bíró véleményvezér körülbelül tízezer dollárt kereshet posztonként.
A torontói virtuálisvalóság-fejlesztő cég, a Quantum Capture szerint érdekes bevételi modell látszik kirajzolódni, mivel a digitális influencerek nyomán a valódi emberek olyan képességekre tehetnek szert, amelyekre a való életben nem volna lehetőségük, és ráadásul pénzt is kereshetnek. Így szakérők szerint valószínű, hogy az emberi véleményvezérek is kifejlesztik hamarosan saját avatarjaikat, mert ennek nyomán különválaszthatják „civil” személységüket a fizetett posztoktól.
Erre annál is inkább szükségük van, mivel 2017 óta az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság már kéri, hogy tüntessék fel, az adott poszt fizetett tartalom-e. Hasonlóan döntött tavaly a Gazdasági Versenyhivatal is, amely kötelezettségvállalásra szólította fel a véleményvezéreket és hirdetőket, hogy jelezzék, ha szponzorált tartalomelhelyezés történik.
Jennifer Grygiel, a Syracuse Egyetem közösségimédia-professzora szerint a jelenlegi harmincas korosztály még tudta, hogy Barbie egy műanyag baba, de két éven át számos tinédzser hihette, hogy Miquela valós személy. Shudu kreátora, a brit fotós Cameron-James Wilson is Barbie-hoz hasonlítja Shudut. Épp a digitális influencerek népszerűsége okán hívnak fel egyre többen cselekvésre, hogy egyértelműsítsük, hol ér véget az ember és hol kezdődik a számítógép által megalkotott posztok sorozata, amelyek ráadásul még fizetett reklámcélokat is szolgálhatnak.