Megnyílt a három éven át tartó felújításon átesett Szépművészeti Múzeum. Visszanyerte régi fényét az épület – egy alapprobléma viszont megoldatlanul maradt. A Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervezte múzeumépület 1906-ban nyitotta meg kapuit. Bő száz év alatt mind a társadalmi szokásrendszer, mind a múzeumépítészet hatalmas változásokon ment keresztül.
A 2000-es évek nagyszabású kiállításai és növekvő látogatótömegei új elvárásokat támasztottak az épülettel szemben, szükségessé vált az épület rekonstrukciója, korszerűsítése és átgondolása, ami Mányi István, a Szépművészeti kapcsán több évtizedes tapasztalattal rendelkező építészmérnök vezetésével történt meg.
A jó öreg lépcsősoron felsétálva azt látjuk: épp a bejárattal kapcsolatban maradt meg a legsürgetőbb probléma: megoldást találni a folyamatosan növekvő létszámú látogatók kulturált fogadására. Ez az a tér, ahol nyolc irányban keresztbe-kasul közlekednek a látogatók, a múzeumi dolgozók: innen lehet lejutni a mélyföldszintre, fel az emeletre, és továbbra is itt vannak elhelyezve a nagy méretű jegypénztárak. Egyszerűen nincs elegendő hely a rendezett sorban állásra. Nem sikerült logikusabb elrendezést találni a látogatótömegek mozgatására: ahogy eddig, ezután is előbb elindulhatnak lefelé a ruhatárhoz, majd vissza a felsőbb szintekre a szűkös fogadótéren keresztül. Az alsó szintről induló és a Reneszánsz Csarnokba érkező új lépcsők csak részben segítik a régi probléma megoldását.
A mélyföldszinten viszont hatalmas és látványos a változás. Az ókori világ művészeti kincseit bemutató, újragondolt és jelentősen kibővített tárlatok rendkívül jól strukturáltak. Nagy gondot fordítottak a minőségi belsőépítészetre, a műkincsek korszerű bemutatására és a kortárs vizuális kommunikációra. A tágas terekben különösen hatásosak a jól megtervezett világítással ellátott vitrinek, amelyekben a kiállítási tárgyak szinte életre kelnek. Újjászületett a ruhatár és a vizesblokk, valamint egy minden elvárást felülmúló látványkonyhával is ellátott kávézó-étterem is megvalósult, amely a Hősök tere felé nyitással barátságos, üde színfoltja lesz a monumentális térnek. Sikerült természetes fényt is becsempészni az alsó szintre: a bevilágítókon keresztül a Szépművészeti oszlopsorát láthatjuk alulnézetből.
A Szépművészeti Múzeum restaurált Román Csarnoka. Eredeti pompájában Fotó: MTI/Kovács Tamás
Térjünk vissza a magasföldszintre! Az előcsarnokból nyíló fenséges, nagyszabású Márvány Csarnok továbbra is meglehetősen üres várakozó- és pihenőtér, néha rendezvényhelyszín, ahol állandó visszhangzaj zsongítja el a látogatókat. Megérdemelt volna radikális átgondolást, új szerepvállalást ez a központi elhelyezkedésű csarnok.
A szomszédos Reneszánsz Csarnokból nyílik a román kori bazilikákat idéző, lélegzetelállítóan szép Román Csarnok. Hetven év enyészet után újra eredeti pompájában láthatjuk. Rácsodálkozhatunk, mennyire eltérően gondolkodtak eleink és a kortárs múzeumtervezők a bemutatóterek képzéséről. A modern, funkcionális múzeumi megoldások nem tudnak versenyezni az emberi kéz alkotta egyedi díszítményekkel, gazdag ornamentikával – az örökkévaló szépséggel.
A felújított Michelangelo Teremben most a Leonardo da Vinci és a budapesti Lovas című kamarakiállítás látogatható. A „kamaraságot” tessék komolyan venni: szűk térben elhelyezett kicsiny tárlatról van szó, benne a valaha élt egyik legnagyobb művész néhány kisebb rajzával s más alkotásokkal, köztük a ma már nem egyértelműen Leonardónak tulajdonított kis lovas szoborral.
Az épület műszaki felújításának hosszú a listája: korszerű gépészet, légtechnika, biztonsági és informatikai rendszer, nagyobb liftek, utólagos szigetelés… Nem olyan látványosak, mint egy-egy új kiállítótér, de ezek a legfontosabb fejlesztések ahhoz, hogy a következő évtizedeket is megnyerje magának a múzeum.
Az összkép: nem látunk különösebben merész ötleteket, nincsenek látványos építészeti jelek, amelyek szimbólummá válhatnának; biztosra mentek a tervezésben.
A rekonstrukcióval és a letisztult, átgondolt, minőségi új megoldásokkal így is szintet lépett a múzeum: belépett a XXI. századba, Európa nagy múzeumainak sorába.
