Azért szerettem a karakteredet a Szex és New York című sorozatban, mert szabad voltál, és okos. Ez a kettő együtt a legimponálóbb kombináció, amelyet csak el lehet képzelni, bár egy nő esetében nem feltétlenül előnyös. Sőt hátrányos, és egy csomó kellemetlenséggel jár. Milyen egyszerű volna a dolgom, ha mindig azt gondolnám, amit kell, meg azt, amit a többiek, és boldogan elringatnám magam abban az andalító elképzelésben, hogy régen minden jobb volt, és egyszer majd megint ugyanolyan jó lesz.
A szigor a legjobb pedagógia, és Geréb Ágnest el kell égetni. Korunk nagy problémája a homoszexualitás, és ha kiirtanánk az írmagját is, a világ rögvest egy nagy lakodalommá válna, és rögtön utána keresztelővé, talán még túl is népesednénk.
Bár ne jutna ilyenkor eszembe, hiszen már réges-régen túl vagyunk népesedve, a világ ugyanis nem csak a Kárpát-medence. Én is hányok a melegfelvonulástól, de emiatt még senkinek sem lett semmi baja – aki nem akarja, ne nézze –, ellentétben a prostitúcióval, a cukorfogyasztással és a dohányzással.
Majdnem azt írtam, hogy gondoljuk csak el, hány embert érdekelnek a meleg művészek és karakterek ahhoz képest, hogy évente 28-30 ezer (közel harmincezer, igen!) magyar ember hal bele a dohányzásba, és a lakosság hatvan százaléka elhízott, ami szintén idő előtti halálozást és sok-sok betegen eltöltött évet jelent, annak minden személyes és társadalmi tehertételével együtt.
De akkor rájöttem, butaságot írtam volna, hiszen a világ leghíresebb festményét, a Mona Lisát is egy meleg művész festette, és a világ legismertebb szerelmi drámáját a Rómeó és Júliát is egy meleg angol író írta, sőt a világ leghíresebb karácsonyi balettjének, A diótörőnek a csodálatos zenéjét is egy meleg komponista szerezte, és a kedvenc könyvemet, a Dorian Grayt is egy tündökletes, de meleg angol arisztokrata írta.
Hála istennek, kiadták magyarul cenzúrázatlanul is, gyönyörű szecessziós borítóval. Ezek közül a művek közül így vagy úgy, de valamelyik a Föld minden lakójához eljut, és szívből remélem, hogy valamilyen hatást csak gyakoroltak az emberiségre. De ettől még minden társadalomban és az összes korban öt százalék körül mozgott a homoszexuális férfiak aránya, és két százalék körül a nőké, és a Homo sapiens nyolcvanezer éves történetéből néhány századot és néhány vallást leszámítva a kutyát se érdekelte, hogy ki kivel mit csinál.
Van nekem témám, amely miatt az utcára fogok vonulni, ha kell, bárhova kiláncolom magam, minden petíciót aláírok, és a vásárlási szokásaimat is nekiálltam átalakítani, bár ez nagyon nehéz, lassan is megy.
A műanyag-felhasználásról van szó: ha csak azokat a műanyagokat, amelyeket én vásároltam – zacskó, tejfölöspohár, játék, csomagolóanyag, kozmetikai doboz, ásványvizes palack, gyümölcsöszacskó, palántáspohár, tollak, csatok, játékok, elektromos hülyeségek, narancsosvödrök, mit tudom én, mi a fenék – és azokat is, amiket nem én használtam fel, hanem miattam használt valaki más, például gyárak, egészségügy, éttermek, áruházláncok stb. egymás mellé raknám egy éven át, tízszer befedné Magyarországot.
Na, ez a tragédia, nem Leonardo da Vinci szerelmi élete!
Most a konyhaasztalon írok, előttem a bevásárlás, de előbb a munka, utána a főzés! A zöldség nejlonban, ugyanis nincs a boltban papírstanicli, a cukor is abban, noha lehetne papírban, a gomba műanyag dobozban, az új vasalódeszka-huzat – flamingós, nagyon menő – vastag műanyag csomagolásban, a tejföl szintén, pedig a tejet papírdobozba töltik. A zabpehely is papírdobozban van, de akkor a rizs miért nem?
Hasznos lenne helyén kezelni a problémákat, és kosárral járni a piacra.