A 82 éves japán császár szokatlan módját választotta annak, hogy megossza gondolatait a japán közvéleménnyel. Akihito a televíziós beszéd mellett döntött. Csupán két példa volt arra a japán történelemben, hogy elektronikus kommunikációs eszközzel éltek az uralkodók: először a második világháború végén rádióbeszédben jelentette be Hirohito császár Japán kapitulációját, majd 2011 elején, amikor maga Akihito a tévén keresztül szólt a néphez a cunami és az azt követő atomerőmű-katasztrófa után. Ez is kifejezte az e hónap elején elmondott tizenegy perces beszéd jelentőségét.
Nem mondta ki a lemondás szót, ám akinek füle volt, érthette, hogy egyértelműen erről beszélt. Mint a beszédet követően Abe Sinzo miniszterelnök közölte: megértette az üzenetet. „Nyolcvanéves elmúltam, de szerencsére jó egészségnek örvendek – mondta a császár. – Ám látnom kell, hogy fizikailag egyre kevesebbet tudok teljesíteni. Aggodalommal tölt el a gondolat, hogy ezek a nehézségek olyan szintre léphetnek, amikor már nem tudom ellátni az állam jelképének feladatát úgy, mint ma.”
Üzenet a kormánynak
A frissiben készült közvélemény-kutatások szerint a japánok 85 százaléka úgy látja, ha a rendkívül népszerű Akihito le akar mondani a trónról, hát tegye azt. Könnyű ezt kimondani, ám megvalósítani jelenleg lehetetlen. A japán császár uralma életfogytig szól, nincs lehetőség még az önkéntes lemondásra sem. Ugyanis ezt úgy is fel lehet fogni, mint politikai tettet, amelyet a második világháború után elfogadott alkotmány határozottan tilt a császárnak. A vesztes háború után minden politikai befolyásától megfosztották a japán uralkodót, szerepe az állam, a nemzet egységének szimbolizálására, többnyire protokolláris feladatokra korlátozódik. Mostani felszólalása tulajdonképpen üzenet volt a kormánynak: keresse meg annak lehetőségét, hogy a maga kérésére nyugdíjba vonulhasson, és átadja a hatalmat fiának, Naruhito hercegnek.
A szakértők első reagálásai alapján erre talán az uralkodói házról rendelkező törvény 16-os cikkelyének kiterjesztése vonatkozhat. Ez a régensek feladatait összegzi. Ha egy uralkodó kiskorú, vagy baleset, esetleg súlyos betegség miatt képtelen ellátni a császár feladatait, akkor régenst bíznak meg az uralkodói jogkörök gyakorlásával. Ezt a jogkört kiterjeszthetnék az öregkori, megromlott egészségi állapotokra is. A jól értesültek tudni vélik, hogy ezzel a megoldással nem rokonszenvezik a császár. A lemondás kérdése heves vitát váltott ki, főként a jobboldalon. Ha egy uralkodó lemondhat a trónjáról, az szerintük aláássa a rendszer stabilitását. Akkor bármely politikai döntésre, amellyel nem ért egyet, akár lemondással is válaszolhat. Ezért ellenzik az uralkodó önkéntes távozását is.
Akihito a 125. császár Japánban, huszonhét éve uralkodik. Születése idején, 1933. december 23-án Japán megkezdte Ázsia katonai bekebelezését. Tizenegy éves volt, amikor apja, Hirohito császár 1945 augusztusában bejelentette országa kapitulációját, és beleegyezett abba, hogy bár az amerikaiak meghagyják címét, ám mindenféle politikai hatalomtól megfosszák, cserébe nem firtatják szerepét a második világháború alatt elkövetett japán háborús bűnökben.
Akihitót a császári házban uralkodó szabályok szerint hároméves korában elválasztották szüleitől, hogy mint trónörökösnek külön folytassák neveltetését. Hirohito és felesége, Nagako visszavonultan és fájdalommal élték meg életük ezen szakaszát. Akihitóban is élénken él elzártságának e korszaka, nem is engedte elválasztani magától gyermekeit, ők a császári udvarban nevelkedtek. Akihito a japán Gakusuin egyetemen végzett politikatudományi szakon. Kedvenc időtöltése a botanika, foglalkozik a tenger élővilágával, de érdeklik az energetikai és környezetvédelmi kérdések is. 1959-es esküvője is megdöbbenést keltett az udvarban, Soda Micsikót, egy gabonakereskedő lányát vette feleségül. Egy teniszklubban ismerkedtek össze, ráadásul a leány tokiói katolikus iskolába járt.
Elvetett személyi kultusz
Akihito 1989-ben követte apját a trónon. Majd harmincéves uralkodását a japánok „a béke beteljesedésének” is nevezik. Amennyire lehetett, megpróbálta a császárság határait kitolni, fellépett azért, hogy a japán társadalom reformálja meg az uralkodóra vonatkozó szabályokat. Elvetette a császárt övező személyi kultuszt, nem kért a nép általi túlzott dicsőítésből sem, amely egy becsületes, emberi császárt ismert meg benne.
Ha sikerülne lemondania, milyen lenne az új uralkodó? Naruhito herceg, az idősebb fia valószínűleg ugyanonnan folytatja, ahol majd apja abbahagyja. Az 56 éves trónörökös, aki külsőleg nagyon hasonlít apjára, rendkívül visszafogott.
Oxfordban végzett, ahol japán történelmet tanult. Kiválóan hegedül, szereti a hosszú sétákat. Trónörökös hercegként érthetően apjánál nyíltabban fogalmaz. Szándékai szerint újra kell írni az uralkodóra vonatkozó törvényeket, hogy megfeleljenek a XXI. század elvárásainak. Nyitottabbá tenné az udvart az egyszerű emberek számára is. Tavaly, 55. születésnapján adott interjújában kijelentette, hogy „Japánnak is alázatosan kell viszonyulnia a második világháború kérdéseihez”, azokhoz, amelyek elvezettek a tragikus tapasztalatokhoz. Ezek a szavak nem váltottak ki különösebb lelkesedést azokban, akik az újraéledő japán nacionalizmus hívei.
Protokolldömping
Ám a társadalom nagy részét inkább azok a kiszivárgó részletek érdekelték, amelyek Naruhito házasságáról szóltak. 1993-ban vette feleségül Maszakót, aki feladta reményteljes diplomáciai állását, hogy teljesítse legfőbb feladatát, egy fiú születésével biztosítsa a trón továbböröklését.
Japánban csak fiú lehet a császár. 2001-ben megszületett a hercegi pár lánya, Aiko. Maszako súlyos depresszióba esett, évekig nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Férje akkor kiállt felesége mellett, és kijelentette, hogy bármi áron hajlandó megvédeni őt. Áttételesen az udvar személyzetét vádolta meg, hogy az megfojtja a hercegné személyiségét. Negyvenegy év után, 2006-ban megszületett az első fiú a császári családban, aki a Hisahito nevet kapta. Mégpedig Naruhito öccsének, Akisinónak a felesége ajándékozta meg a dinasztiát a jövőbeni örökössel. Azóta enyhült a Maszakóra gyakorolt nyomás.
De milyen munkát kell végeznie a japán császárnak, amely ennyire kimeríti? Bár a média nem számol be róla mindennap, és nem közli a napirendjét, azért van mit tennie. Először is számtalan reprezentációs eseményen kell megjelennie, ahol Japánt képviseli. Egy év alatt az állam részéről mintegy ezer dokumentumot kell aláírnia, nyilván tisztában kell lennie azzal, hogy mire kerül rá a kézjegye. Évente mintegy 270 minisztert, magas rangú állami megbízottat nevez ki, fogadja a Japánba akkreditált új vagy távozó nagyköveteket. Ezenfelül éves átlagban 15 hazai és külföldi látogatást bonyolít le.
Ez azért megterhelő, hát még egy 82 éves embernek. Jár neki is a pihenés, úgyhogy a tokiói kormánynak gyorsan módosítania kell az alkotmányt, hogy Akihito császár átadja az uralkodást a fiának.