Ez valóban a nagyfiúk játéka. Az amerikai elnököket bátran ebbe a kategóriába sorolhatjuk. John F. Kennedy még a hatvanas évek elején bejelentette, hogy visszaveszi a kezdeményezést a szovjetektől a világűrben. Az első amerikai űrhajós holdra lépését már nem érhette meg. Egyértelmű volt már ekkor is: aki a világűrt uralja, annak elvitathatatlan beleszólása lesz a Föld ügyeibe. Ronald Reagan – aki Trump személyes példaképe – a blöffkirály szerepét magára öltve, ezúttal kiváló színészi alakítást nyújtva elhitette Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral, hogy az Egyesült Államok valóban kész létrehozni az SDI-t, a stratégiai védelmi kezdeményezést.
Teller Ede Amerikában élt magyar tudós ötlete alapján olyan radarokat telepítettek volna az űrbe, amelyek a szovjet rakéták indítása után azonnal jelezték volna helyzetüket, és az amerikai ellencsapás mindet megsemmisítette volna. Az oroszok megrettentek a „csillagok háborújától”, jól tudták, hogy hasonló fegyverrendszer kifejlesztésére nekik sohasem lesz pénzük, és bármiféle alkut hajlandók voltak elfogadni. De túlbecsülték az amerikaiakat: nekik sem állt rendelkezésükre ez a hatalmas összeg. Valószínűleg ez volt a modern kori történelem egyik legnagyobb átverése.
Bill Clinton demokrata párti elnökről az a kép él, a kilencvenes évek nagy béketeremtője. Pedig az ő regnálása alatt már megjelentek a törekvések az önálló űrhadsereg felállítására, de ezt akkor az elnök nem tudta elérni. Most Donald Trump vág bele a feladatba. Az amerikai hadseregben az utolsó ilyen nagy átalakítás a második világháborút követően, 1947-ben volt.
Miért van szükség erre? „Nem elégedhetünk meg azzal, hogy jelen vagyunk a világűrben, egyértelművé kell tennünk az első helyünket” – fejtette ki Trump elnök, aki nem szeretné látni, hogy „Kína vagy más országok” e téren megelőznék az Egyesült Államokat. Ezért van szükség az önálló fegyernem megjelenésére az amerikai hadseregben. Tehát nem a légierő alá besorolt, hanem teljesen külön álló haderőnem. Mint Joseph Dunford, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke Trumpot, a főparancsokát támogatva kijelentette: „A világűr hadszíntér. Számunkra létérdek, hogy az űrben megőrizzük vezető szerepünket és versenyelőnyünket.”
Ha az elnöki elképzelés megvalósul, akkor ez lesz az amerikai hadseregben a hatodik – szárazföldi, légi-, haditengerészeti, tengerészgyalogsági és határvédelmi – erő, amely létrejön. Trump már az elnökválasztási kampánya alatt is erősen érdeklődött a világűr iránt, megígérte, hogy a NASA-t, az amerikai űrkutatási ügynökséget talpra állítja, a Holdon bázist épít ki, ahonnan űrhajósok indulhatnak a Mars meghódítására.
Mi tehet keresztbe az elnöki szándékoknak?
A Pentagonon sem látszik az a fene nagy öröm. Igen visszafogottan reagált az elnöki dekrétumra: „Elkezdjük tanulmányozni a kérdést – jelentette ki a szóvivő. – Közösen a kongresszussal kiérleljük álláspontunkat, de ez időbe telik, hiszen a problémáról számos politikai szereplővel kell majd egyeztetnünk.”
A fő gond a kongresszus lehet, ugyanis számtalan volt és jelenlegi katonai vezető ül a két – a republikánus és a demokrata – párt soraiban. Vannak, akik támogatják, míg mások ellenzik Trump törekvéseit. Ez utóbbiak szerint a légierő kötelékében eddig jól megvoltak az űrvédelmi egységek, fejlődésük is biztosított volt, minek kell felforgatni ezért az egész hadsereget…
A Föld számos válságövezetében, egyesek szerint túl sokban, vállal szerepet az amerikai haderő. Ha ehhez még belső átalakítás járul, az semmiképp sem vezet jóra. Vannak, akik amiatt aggódnak, hogy az űrhadtest felállításával kezdetét venné egy fegyverkezési verseny Kínával és Oroszország-gal – ezúttal – az űrben is.
A békepártiak emlékeztetnek az 1967-ben elfogadott nemzetközi egyezményre, amely határozottan megtiltja „az atom- és más tömegpusztító fegyverek telepítését az űrbe”.
Ennek a szerződésnek a hatályát később kiterjesztették a Holdra és más égitestekre is. A szakértők egy része szerint ezek a nemzetközi megállapodások viszont nem szólnak a védelmi jellegű fegyverekről. Mindenképpen fontos lesz, hogy létrehozásuk előtt meghatározzák az amerikai űrerők szerepét, amelyet egy fegyveres konfliktusban játszhat.
Aggodalmaskodva az ötvenéves szerződés betűjén a világűr militarizálása kész tény. Az amerikaiak, oroszok, franciák és kínaiak kizárólagos játszótere. A űrfegyverkezési verseny kialakulásától sem kell tartani, mert az már régen folyik. Műhold-megsemmisítő fegyverek, különböző rakéták, „szatellitgyilkosok”, nagy erejű lézersugarak vagy éppen a műholdakat „elvakító” eszközök – csupán néhány terület, ahol a „ki csinál pusztítóbbat?” dominál.
Vajon mi kering manapság a fejünk felett? Az amerikai védelmi minisztérium jelentése szerint 25 ezer „tárgy” repül a Föld körül. Ezek működő vagy „halott” műholdak, azok darabjai, rakétaalkatrészek. Az amerikaiak ezek közül húszezret rendszeres megfigyelés alatt tartanak. A tudósok szerint 300-750 ezer egy centiméteresnél nem nagyobb „űrszemét” kering az űrben, mégpedig másodpercenként hét kilométeres sebességgel. Ha ezek közül bármelyik találkozik egy műholddal, az olyan erejű lesz, mintha gránáttalálat érte volna. A működő szatellitek számát 1500-ra teszik. Vannak köztük polgári és katonai alkalmazású, kommunikációs, tájékozódási, felderítő, megfigyelő, hírszerző műholdak.
Három évvel ezelőtti adat, hogy a Földön bevetett fegyverek 67 százaléka műholdas irányítású.
Még 2001-ben egy elejtett mondatában Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy bármikor bekövetkezhet „egy űr-Pearl Harbor”. Mire gondolhatott? Arra, hogy olyan létesítményeket támadnak meg az űrben, amelyeknek közvetlen hatásuk van a földi életre. Egy példa: a világ tőzsdéinek összehangolása műholdak útján történik. Ha ezeket a szatelliteket „kiiktatják”, annak beláthatatlan következmé-nyei lesznek. Ha a megfelelő katonai műholdakat sikerülne működésképtelenné tenni, akkor egyes haderőnemek szinte biztosan használhatatlanná válnának.
Miért kell létrehozni az amerikai űrhadtestet, amikor előnyüket ma még nem kérdőjelezte meg senki? Ma nem, de akár holnapután már igen.
A kínaiak gőzerővel jönnek fel: a legfejlettebb számítástechnikában öles léptekkel hozzák be lemaradásukat, sőt egyes területeken már előnyre tettek szert. Az amerikai termékekhez képest a fegyverkezésben jelentősen kevesebb pénzből az összehasonlítást kiálló eszközöket hoznak létre.
A hátrány azonban még jelentős, egyelőre nem kell Amerikának attól tartania, hogy az ázsiai óriás a következő pár tíz esztendőben utoléri vagy esetleg lehagyja őt. De az óvatosság helyénvaló.
A hadiiparban azonban minden titkos. Az amerikai sajtó az űrhadtest létrehozásával kapcsolatban szintén csak találgatásokba tud bocsátkozni. Elsősorban a X–37B kódnevű, pilóta nélküli űrhajóról cikkeznek. Hivatalosan igazolták, hogy létezik, de küldetése titkos. Mint az Air & Space repülős magazin egyik utóbbi számában megállapította: ha valamit a légierő hoz létre, annak kizárólag hadicéljai lehetnek.
Egy űrhajó vagy éppen műhold felbocsátása egyre olcsóbbá válik, nem beszélve a többször felhasználható szállítórakétákról, amelyeknek hála egyre több ország és szervezet fog kilépni az űrbe. A Google hétezer, többségében nanoműholdat szándékozik felbocsájtani a közeljövőben. Donald Trump így viccelődött a közelmúltban: „A gazdagok imádják a rakétáikat.” Ez az utalás az Elon Musk (SpaceX) és Jeff Bezos (Blue Origin) közti versenyre célzott, akik igencsak vagyonosak. „Az rendben van, ha egy pillanatban egy dúsgazdag amerikai legyőz minket” – folytatta gondolatát az elnök.
Az elképzelések szerint 2025 környékén privatizálni akarja az egész űripart. A NASA csak egy lesz a megrendelők közül, inkább összehangolja a fejlesztéseket, mint azokban tevékenyen közreműködne, olyan nagy méretű feladatok várnak rá, mint a Holdon állandó űrbázis kiépítése. De ez a folyamat már zajlik is. A Nemzetközi Űrállomásra ötvenéves orosz Szojuz típusú rakétákkal, amelyeket szinte alig módosítottak, juttatják fel a személyzetet, az eszközöket, az élelmiszert. Jövőre átveszi ezt a feladatot a SpaceX és a Boeing együttműködése: nyolcmilliárd dollárért erre a célra 2024-ig 34 Falcon 9-est vesznek.
Az amerikai védelmi minisztérium szerződést kötött a SpaceX Falcon Heavy, az eddigi legnagyobb teljesítményű, többször felhasználható rakétát gyártó céggel, hogy az juttasson az űrbe 130 milliárd dollárért egy katonai műholdat. Ez volt ugyanis a legkedvezőbb ár a piacon, a felénél is kevesebb, mint amelyet a vetélytársa adott. Ez az első szerződés, amelyet a Pentagon hordozórakétáról magáncéggel kötött.
Az űrüzlet hihetetlen fejlődésen megy keresztül. A jelenleg befektetett összeg 2040-re háromszorosára nő, eléri az évi 1100 milliárd dollárt. A Bank of America szerint 2045-ben az űrkutatásba befektetett magántőke 2700 milliárd lesz.
A fiatal vállalkozók tódulnak az űriparba, főleg kis magáncégeket alapítanak abban a reményben, hogy ők lehetnek a jövő milliárdosai, akik majd diktálják a szabályokat. Tavaly az Egyesült Államokban csak ezen a területen működő startupokba 70 milliárd dollárt fektettek be.
Amerika dinamikus, fiatal és új ötletekkel teli, miközben Európa valóban megöregedett, és a szovjet rendszernél maradt. Ez a szakértők véleménye az űripar jelenéről.
Földrészünkön korlátozott a pénzösszeg, amelyhez a vállalkozók űrügyben hozzájuthatnak, bürokratikus és összetett a döntéshozatal. Félő, hogy Európa lekési a csatlakozást az űrforradalomhoz. Hiába vannak jó és megvalósult tervei, például a Galileo program vagy a tavaly felbocsátott Kopernikusz műhold, a mindent átfogó pezsgés azonban hiányzik.